5.rész Családi kikapcsolódás

Jó olvasást! Köszönöm a pipákat! :33 Nagyon, nagyon szépen köszönöm hogy itt vagytok nekem, és hogy ennyien! Csodálatosak vagytok! Aki ugyan úgy blogol mint én, azt tudja, hogy ha kommentelnek, az löketet ad a folytatáshoz. Na meg önbizalmat is ad. Úgy hogy nagyon megköszönnék egy két kommentet. Akár hideg, akár meleg. 

Zene

 Legalább könyvet vihetnék magammal. De nem.Nem lesz rá szükségem. Élvezem majd a jó időt! Ha a negyven fok annak számít, akkor biztosan.  Csodás, nem igaz? Na és Lys barátomba mi ütött? Látta hogy nem akarok menni. Akkor miért egyezett bele? Én már nem értek semmit sem. Éppen a nap tejet, a törölközőmet, na meg a röplabdát, és a fekete papucsot rakom be a hatalmas kék sport táskámba. És a kihagyhatatlan kék napszemüvegemet. Jajj, a zene lejátszómat, meg a fülesemet itt ne felejtsem! Azért még túl akarom élni. Röplabda.. Nem is olyan rossz sport. Sokszor játszottunk korábban, amikor Em itt volt. De mindig ketten voltak ellenem. Ugyanis Em imádja anyut, úgyhogy mindent vele akar közösen csinálni, ameddig csak lehet.  Milyen szép kifogás. Talán még el is hittem volna, ha külsőleg nézem a dolgot. De mivel minden egyes ilyen nyalizós szövegnél, kaptam egy gúnyos mosolyt. Megint ő nyert. De talán most Lys segítségével legyőzhetem. Ez most úgy hangzott, minthogyha tombolna bennem a verseny szellem, de nem. Csak meg akarom mutatni a nővéremnek, hogy nem vagyok semmire kellő. Bármennyire is lehetetlen elhinni, de azt akarom hogy büszke legyen rám. Hogy elismerjen. Ne kezeljen úgy mint egy gyereket. A röplabdában való legyőzéssel csak az az egy gond van, hogy ő nem kezdő. Sőt mi több. Profi. Csak ha sportról van szó, akkor teljes erővel dolgozok. Szeretem a sportot. Csak mostanában elhanyagoltam. Esetleg egyik reggel le mehetnék a közeli parkba futni. Reggeli felfrissülés. Nagy nehezen össze húzom a cipzárt a fekete táskán, és a fürdőbe battyogok. Leveszem a ruhámat, és felveszem a a kék-piros fehér pöttyös bikinim. Ráveszek egy rövid farmer nadrágot, meg rá egy fehér "Summer" fekete feliratú trikót. Hozzá pedig egy piros balerina cipőt. Hajamat megigazítottam, és kész is vagyok. A fekete táskát a vállamra kapom, és lerohanok vele a lépcsőn. A táskámon kívül még egy rózsaszín táska van lent. Kitaláljátok kié? Szerintem igen. Nyilvánvaló. Szemmel Lysandert keresem, és meg is találom a ház előtt telefonálni.
-Mindenki kész van? -Lépett be a szobába anyám egy kempingező székkel a kezében.
-Indulás! -Lelkesedik fel Em. -Jé, most egész jól nézel ki. -Vigyorog rám. Egy csábos mosolyt ejtek neki. De kedves. Maga a megtestesült kedvesség. Egy mesében maximum.

   Istenem... Mint hogyha negyven fok lenne. És még azért sem megyünk a a kocsival. Neem.. A nagy táskával a vállamon a hőségbe mászkálok. És el is fáradtam. Miközben nagy nehezen egymás tán rakom a jobb majd a bal lábam, egy bökést érzek meg az oldalamon. Kíváncsian fordulok balra.  Majd egy kicsit feljebb emelem a buksimat. Lysander kérdő arcával találom szembe magam. A vállamon lévő nagy fekete táskára mutat. -Segítsek? -Bök a vállamon fekvő dologra. Bólogatok, és meg könnyebbültem adtam át neki. Ez az! Látom a partot!
-Maya, miért kéreted magad? Már egy táskát se tudsz hozni? -Szúrósan nézek az előttem battyogó lányra. Könnyen mondja az aki nem visz semmit! Még a rózsaszín retiküljét is a pasija cipeli. Ilyenkor úgy... Ahh, mindegy. A lényeg hogy levegőnek kell néznem nem? Akkor koncentrálhatok Lysre,  és nem idegesítem fel magam miatta. Még jó is ki sülhet ebből. Még jól is érezhetem magam. Azt hiszem. Észbe kapok, és a kapuban állunk. Mindenki napozik, labdázik, fürdik, vagy éppen fagyit fogyaszt a strandon. Mindenki el van foglalva, és jól érzi magát. Nagyobb a tömeg, mint a plázában. A vízben dülöngenek az emberek. Kik matracon úsznak a vízen, kik labdáznak bent. Kik búvárkodnak, de vannak akik fröcskölik egymást. Egy szerelmes pár üldözi egymást a parton. Nem foglalkoznak mással, csak egymással. Most nincs ott az a sok ember, csak ők ketten. Egymásra figyelnek. Nem zavarja meg őket semmi. Boldogak. Jól érzik magukat. Nem kell nekik más, csak egymás. A lány túl lassúnak ígérkezett, ezért a fiú, egy könnyed mozdulattal felkapta a lányt, és megpördítette a levegőben. A víz hidege meg se kottyan az embereknek ebben a melegben. Az a hideg, amibe máskor soha nem mennének bele, most csak simán bele futnak, hogy ne olvadjanak el. Néhány család épp a büfében fogyasztja ételét, amit rendelt. Pár családtag pedig a vízben labdáznak, és együtt nevetgélnek.  Velem egy idős fiatalok vannak a medencénél, koktélokat iszogatva, lábukat a medencébe mártják. A kis gyerekek homok várat építenek, szülők segítségével, avagy egyedül. A nap hét ágra süt. Mindenki bikiniben, fürdő ruhában, úszó nadrágban van. Van aki a napágyon olvas, vagy pihen.  Mindneki lefoglal egy napágyat, és lerakja oda a cuccát. Kiveszem a méretes táskámból a bikinimet, és átveszem a papucsom. Az öltöző elég közel van, szóval anyuval, és a nővéremmel együtt indulunk el. A fiúk pedig pont a másik irányba. Kinyitom, majd bezárom magam után a fehér ajtót. El fordítom a zárat, és lerakom a padra a fürdő ruhámat. Le hámozom magamról a ruháimat, és felveszem a bikinim. A ruhákat az ölembe kapom. Kiérek az öltözőből, de a lányok sehol. Addig se kell a nővéremet elviselni. Várjunk csak. Milyen nővéremet? Ruhákkal az ölemben indulok vissza a napágyak felé. A cuccaimat a táskába dobom, és ki veszem a napszemüvegemet. Kiveszem a táskából a naptejet is. Lerakom a napozó mellé.Levetem magam a napozó ágyra, és felteszem a fejemre  napszemüveget. Le kéne legalább egy picit barnulni. Olyan fehér vagyok mint egy vámpír. Még a végén elkapnak, és kísérletezni fognak rajtam. Mozgolódást hallok a hátam mögött, gondolom megjöttek a többiek. -Maya, mi bemegyünk a vízbe, te jössz? -Pattogtatja a labdát anyum. Mivel a nővérem is megy, így.. Nem.
-Nem köszi! Egy picit még maradok. Majd utánatok megyek. -Intek nekik, csukott szemmel. Valaki megsimogatja a hasam, gondolom anyu volt. De túl kíváncsi vagyok, ezért kinyitom a szemem. Szemem elé tárult, ahogy Lysander vissza kacsint rám. A kis mocsok. De attól még halványan elmosolyodom.Hagyom, hogy a nap sugarai simogathassák a testemet. Kellemes érzés, be kell valljam. Szinte simogat. Mintha valaki -vagy valami - gyengéden simogatna. Szinte elalszom. Nyugodt vagyok, teljesen nyugodt.
    Egy idő után meguntam a napozást. Basszus. Elfelejtettem bekenni magam. Reménykedjünk hogy nem égek le. Akkor már nem fehér lennék, hanem piros. Egy színváltós kaméleon. A testem felhevült, forr a bőröm. Úgy érzem felrobbanok, olyan melegem van. Egy idő után nem bírtam a napsugarakat. Elindulok a part felé, mi után leraktam a cuccaim. Besüpped alattam a homok. Becsúsznak az apró homok szemcsék a lábujjaim közé. Tetszik. Egyre jobban érzem magam. Körülbelül két méterre a parttól elkezdem keresni Lysandert. A kezemet a szemeim felé teszem, és a távolba meredek. Már perc után -igen percek, mert szinte megvakultam a naptól - meglátom ahogy egy fehér hajú fiú integet felém. Gondolom Lysander. Elég nagy eséllyel, jól gondolom. Vissza integetek neki, és el kezd kifele jönni.
 -Eleget napoztál? -Mosolyodik el, amint elém lép. Halvány mosollyal az arcomon bólogatok, karba tett kézzel állok előtte, és a szemébe nézek. Olyan gyönyörű, és különleges szeme van. Valami nedves, és bazi hideg dolgot érzek meg a derekam két oldalán. Egy apró sikoly hagyja el a szám. Ijedten kapok az említett testrészhez. Lys elégedetten vigyorog, miközben durcásan nézek rá.
-Ez. Nem. Volt. Vicces. -Tagoltam neki a mondatot.
-Pedig az. -És gyorsan az ölébe kap. Pontosan úgy ahogy múltkor Leigh. -Most pedig be jössz. -Elindult velem a hideg vízbe. Nekem annyi. Arcomat Lys nyakába rejtem. Kisebb morgás hagyja el a szám, bár inkább hallatszik egy cicás dorombolásra. Ez most megint egy olyan pillanat, amikor azt hiszik hogy barát, és barátnő vagyunk. Igazán semmi bajom nincs Lysanderrel. Szívemből szeretem, megbízok benne, hiszek neki. Ő a mindenem. Neki mindent elmondhatok. Szeretet, vagy szerelem? Kettő különböző dolog. De mi lesz ha együtt lennénk, és valamelyikőnk elkövet valamit, és nem hogy szétmegyünk, már barátok se leszünk. Nem veszíthetem el. Túlságosan fontos nekem. Nem bírnám nélküle. Ő az életem, nélküle... Nem tudom mit csinálnék. Nagy, nagyon szeretem. És remélem hogy ős is engem.
-Szeretlek..-Suttogom. Úristen, nem sikerült magamban tartanom. Néha befoghatnám a szám. A saját gondolatomat sem tudom meg őrizni?!
-Én is. Mindennél jobban. -A víz derékig ér Lys-nek, olyan mélyre besétáltunk. (vagy is ő) Letesz a vízbe, és felsikítanék legszívesebben a hirtelen hidegtől, de egy szó nem jön ki a számon. Azt mondta hogy szeret. Szeret. Engem.. Mindennél jobban. Itt van nekem. Nem hagy el, bármilyen hülyeséget is csinálok. Már majdnem kitörnek belőlem az öröm könnyek, de nem szeretnék sírni. Most nem. Egy hatalmas nagy mosoly terül szét az arcomon, és ez átragad a barátomra is. Tenyereit a derekamra helyezi és közelebb húz magához, és megölel. Kezeimet a nyaka köré fonom. Lys segít a helyzetemen, és felemel. Ugyanis lábujj hegyen kellett állnom az öleléshez. Felemel, és lábaimat a dereka köré fonom. Érezni akarom hogy itt van velem. Hogy nem vagyok egyedül a nagy világ ellen. Kézen fogva legyőzünk minden akadályt. Milyen romantikus nem igaz? Csak hogy itt szeretetről van szó. Egy ideig egymás karjában hallgatjuk a másik lélegzet vételét, és élvezzük közelségét, majd a többiekhez kiindulunk a partra.

A meleg nem akar el múlni. Sőt, a nap jobban süt mint eddig. A retinámat kiégeti, és a forró homokban se kellemes mászkálni. Mindenki ki élvezte a jég hideg tengert, szóval most a csúszdás részre megyünk. De tudom hogy ezt Lys imádja. Szóval ha ő eltűr engem, akkor szívesen tartok vele. Megérdemli. Ahogy megvesszük a belépő karszalagokat, ami piros színben pompázik, átengednek minket a vízi parkos részlegre. Hangos sikítozás, ordibálás, nevetés hallatszik. Persze, ezek a hangok már előbb is hallottam, de most.. Mindenki csak körbe-körbe forog, melyikre menjen. Nehéz választás... Lehet itt vagy száz csúszda. Egyik hosszú egyenes, valamelyik kacskaringós, egyik magasabb, rövidebb, egyszemélyes, kétszemélyes. És ezek még variálva. Anyu a négy személyesre mutat. Igen, öten vagyunk. De azt mondta, idézem: Most a fiatalok szórakozzanak. Aztán majd megyünk váltva. Én úgy is ki öregedtem már ebből. Szóval rajtunk a sor. Khm, vagyis rajtuk. Erősen kijelentettem, hogy nyugodtan mehetnek hárman, nem fogok hiányozni. Legalább a nővérem is kiélvezi hogy két fiú van vele.
-Gyere Maya. Semmi rossz nem sülhet ki belőle. Maximum annyi hogy túlságosan is jól szórakozol majd. -Győzköd most Robin. Amúgy ő aranyos fiú. Helyes is, vicces is. De, nem vagyok oda érte. Haver. -Please Maya. Kapsz tőlem ajándékot. Meglepetés ajándékot. -Mosolyog sunyin, és kacsint rám. Meglátom Rob mögött nővéremet, aki felháborodással néz a hercegére. Miért is ne? Játsszunk egy kicsit. Egy aranyos mosolyt festek arcomra - mert nekem olyanom is van - és megsimogatom az előttem álló srác karját.
-Ha ilyen szépen kéred, hogy mondhatnék nemet, hmm? -Kacsintok vissza rá. Színésznő leszek, tessék tapsolni. Mondjuk énekesnek jobb lennék de hát mit számít az, nem? -De, én félek. Ugye majd megvédesz? -Nézek ártatlanul, és nagy boci szemekkel. Türtőztetem magam, hogy ne nevessek a képébe. Szerintem ezt még ő sem hiszi el. Így is úgy is, köszönöm Rob.
-Természetesen. -Vigyorgok egy kicsit, majd elindulok a lépcső fele. Papucsomat ott hagytam a napágynál, szóval a talpam, érintkezik a hideg, vizes márvány lappal. Ha elcsúszok, nekem kampec. Olyan veszélyesek, ezek a strandok.Barátom utánam siet, és együtt ballagunk föl a lépcsőn. Hátra pillantok, és észreveszem, ahogy a nővérem valószínűleg le szidja a barátját. Legalább is, ahogy őt ismerem, ezt teszi.
-Még mindig meg tudsz lepni. -Mosolyog a lépcsőre, de közben rám nézett. Lysander mindent tud rólam. Mindent. Többet mint Rosalya. Ő az én titkos naplóm. Ő nem mondja el, nem gúnyol ki. Csak, tartja magában az információt, és segít nekem.A szerelmes pár is utol ér minket, és felsétálunk ezen a nagy, lépcsőn. Ezen az óriási, baromi nagy, hosszú lépcsőn.

Mikor felértünk a lépcső tetejére, vettünk egy nagy levegőt, majd be álltunk a sorba. Előttünk ugyan úgy csak fiatalok vannak.Van akinek a kezébe úszógumi volt, vannak akik aki pont arra várnak, hogy odaadják nekik. Mi a második kategóriába tartozunk. -Ugye még nem késő visszafordulni? -Kérdezem a többieket. Ugyanis meglátom, min fogunk végig menni.  Kis része fedett, de az korom sötét - gondolataim szerint - a másik része meg egyáltalán nem, és csak üveg van körülöttünk. Úgy érzem ezt nem nekem találták ki. Mi lesz ha le szakad alattunk az üveg? Vagy ha beakadunk? Úristenem.. én ezt ne akarom. Nagyon nem.
-Ne is álmodj róla, hogy Robin majd fogja a kezed csúszás közben, vagy valami. Épp elég az is hogy kikezdtél vele. Amúgy is csak négyen lehet csúszni, szóval, nem ezért lépcsőztünk, meg vártunk két órát. Ne legyél már nyápic. -Vágja a dolgokat a fejemhez a nővérem. Dühös vagyok rá, de valamilyen szinten igaza van. Most miattam szenvedtek a nagy semmiért? Becsukom a szemem, és akkor nem lesz olyan gáz.
-Esmeralda, ezt szebben is mondhattad volna. Valljuk be, ez nem tíz éveseknek való csúszda. És nem tudom ki kezdte előbb a flörtölést...-Kelt egyből a védelmemre Lysander. A hangja nyugodt és higgadt. Ő nem szokott kikelni magából. Ő egy nyugodt lelkű személyiség. És én ezt is nagyon szeretem Benne. A gumimatracot a vízre helyezik a fiúk, majd mi, a testvérek stabilan beleülünk. Lys beleül, majd Rob is csatlakozik. A matraccal, elsőnek lassan, kényelmesen haladunk. Lys megfogja a kezem, és biztatóan megszorítja. Szinte görcsösen kapaszkodom kezébe, amikor is meglátom, hogy egy óriási leejtő következik, amin ezerrel megy lefele a víz. A matraccal együtt, mi is lassan haladunk a zuhanásig. Amikor is elérünk arra pontra, a matrac meglendül, majd óriási sebességgel megy lefele. Belőlem és nővéremből egy sikoly hallatszik, még a fiúk csak egy "Juhú"-t ordítanak. Bevallom nagyon félek, de valamilyen szinten élvezem is. Ez a gyorsaság jól esik. Túl teng bennem az adrenalin.Elértünk arra a részre, ahol alattunk, mellettünk, és fölöttünk is üveg van. Furcsa érzés kerített hatalmába. Bizsergető érzés. Az utunk tekeregve megy lefele, ha értitek mire gondolok. Kanyarodunk, gyorsan megyünk, vak sötét van, kanyarodunk, kanyarodunk... Itt jött el az idő, hogy teljesen beparázok. A matrac megállt,és lassabban is megy, mint amennyivel elindultunk.
-Most mi lesz? -Kérdezett minket furán Em. A válasz gyorsan meg is érkezett. Túlságosan is gyorsan. Ezúttal mindenki ordítozott, sikított. Egyszer csak mintha vízszintesen csúsznánk, siklunk lefele. Látok egy kis fényt. Egyre több fényt. Itta vége! Kellett nekem lelkesedni. A matrac kicsúszott alattunk, és bele esünk a jéghideg vízbe. Fel se fogom hogy a víz alatt vagyok, de Lys gyorsan felhúzott a felszínre. A srácokat kerestem a szememmel, és meg is látom őket. Pár másodperccel utánunk érnek a felszínre, nagy levegőt véve. Mind a négyen egymásra nézünk, és elnevetjük magunkat. Egyszerűen csúcs volt. Teljesen fel vagyok tőle pörögve. És meg is éheztem. Nővérem felmászik a matracra, és Robin elkezdi tolni a vízen. Mi Lysanderrel fogócskázunk a vízben. Mert az tök normális. A kedven részem az volt, amikor barátomat lenyomtam a víz alá,ő pedig annyira levegőért akart jutni, hogy felborította a matracot, Em-mel együtt. Én pedig nevetve hagyom el a vizet.

-Mit egyek, mit egyek?.. -Gondolkozik hangosan anyum. Épp a büfénél ácsorgunk, harmadikként, ugyanis mindenki megéhezett a nagy Csúszdázástól. Mindegyik csúszdán lecsúsztunk egyszer, vagy kétszer. A végén én élveztem a legjobban. Tele vagyok energiával, és úgy érzem boldog vagyok. Süt a nap, Lys itt van mellettem, lassan találkozunk a bátyámmal, meg a barátaival is, együtt vagyok a családommal, tele vagyok energiával. Most szívesen ugrándoznék a homokban mint egy kilenc éves kislány, aki hisz a fogtündérben, és a kedvenc színe a rózsaszín. Mivel én annyira, de annyira éhes vagyok, bátra kijelentem hogy egy hamburgert kérek. Lysander Gyros-t kért, amit én kiskoromban mindig félre olvastam.. Robin egy sima menüt kért hússal,meg krumplival, még Em egy salátát harcolt ki magának úgy, hogy flörtölt a kiszolgáló sráccal. Ugyan is itt mindent adtak, csak salátát nem. De neki semmi nem jó, csak a saláta, mert vigyázni kell az alkatára. Amikor lerakják elénk az ételt, konkrétan össze fut a nyál a számba. A hamburger nem kicsi, hanem igazán méretes. Ami az én édes nővéremnek is feltűnik. És a véleményét is kifejti..
-Jézusom. Annyit hogy tud megenni egy nő? Még a végén elhízol, és majd anyunak siránkozol hogy nem szeret téged senki.-Néz rám szemrehányóan. Más esetben kikelnék magamból, de most egyáltalán nem foglalkozok ezzel. Túlságosan boldog vagyok, és fel vagyok pörögve. Ezt nem ronthatod el. Mindenki neki lát az ételének. Épp hogy megejtünk egy két szót. Vissza viszem a tálcákat, és elindulunk vissza a napozó ágyakhoz, elmenni a labdáért, és a papucsomért. Azután meg indulunk Lisa meccsére. De várom már. Megbököm Lysander oldalát, és elkezdek rohanni, ő mg utánam. Ennyi energiám még nem volt, az is biztos.

-Nyertem, nyertem! Jössz nekem valamivel! Adósom vagy. -Énekeltem a győztes dalomat Lysandernek, miközben épp négy méterre vagyunk a röplabda pályától. Kinyújtom rá a nyelvem, ő pedig aranyosan nevetni kezd. Olyanok vagyunk mint a kisgyerekek. A többiek már rég ott vannak a pályánál. Lysander felém tornyosul, és kihívóan a szemembe néz. Azok szemek, mindig rabul ejtenek. -Mit kap a nyertes? -Lépek közel hozzá, hogy megszűnjön közöttünk a távolság. Kezét a derekamra helyezi, és úgy súgja a szavakat a fülembe.
-Mindent amit kérsz. Felség. -Olyan hangon súgta ezt a két mondatot a fülembe, hogy elfelejtettem levegőt venni. El pirult arccal, és zavarodottan nézek fel rá. Egy óvatlan pillanatban rá csap a fenekemre egyet, majd elfut a többiek felé. Ó, szóval így játszunk. Hidd el, még nem fáradtam el. Gonoszan nézve futottam barátom után, de nem sikerült elkapnom. Így egy ártatlan fiúra ugrok rá, akinek fekete haja van, és borostyán színű szeme. Az én drága bátyámat támadta meg, jó kedvemben. Éppen egy fiúval beszélgetett, csak engem ez pont nem érdekelt. Nevetve, feksznk a homokban a bátyámmal.
-Beléd meg mi ütött Törpilla? -Kérdezi még mindig vigyorogva tőlem, ahogy a mellkasán fekszek.
-Lysandert kergettem, mert rácsapott a fenekemre, de te közelebb voltál, szóval rád ugrottam. De meg is érdemled, mert nem vagyok Törpilla. -"Durcizok" be, és karba tett kézzel ülök a homokban. Eddig még nem is figyeltem kinek a beszélgetését zavartam meg. Nem ment el, nem szólt egy szót sem. Csak végig nézte ahogy levezetem az energiámat. Egy hetven hatos számú, sárga úszó gatyát visel. Ami jól megy  fel zselézett világosbarna hajához, na meg a mély zöld szeméhez.
-Inkább a Kis cica nevet használnám rá. .-Kezét nyújtotta, amit én elfogadtam, és szembe kerültem vele. Hihetetlen hogy itt van. Azt hittem elutazott. Azt hittem, eltűnt az életemből, kisétált, aranyos szavakkal el búcsúzott tőlem. De nem. Megint itt van. Megint így néz rám. Úgy tesz mintha semmi sem történt volna. Pedig de. Történt. Méghozzá nem is egy játszótéri kaland. Bár ha belegondolok, ott kezdődött az egész megsemmisülés.

Első Díjam *.*

Sziasztok! Mint ahogy a címből is kiderült, megkaptam az első díjam. 

Ennek nem csak azért örülök, mert tetszik a blogom az embereknek. 

Hanem mert ez az ELSŐ. De nem akarom tovább húzni az időt...

Ahonnan kaptam: Run Devil Run.

10 dolog rólam: 

1. Van két kutyám. Egyiknek Barbara a neve, és 7 éves, a másikat Kira, és másfél éves. 

2.Régóta imádom a(z) 1D-t.

3.Még mindig szeretem Miley Cyrus-t. Kiskorom óta imádom *w*

4.Ha valakinek barna szeme van, akkor az enyém *.*

5. Leginkább a fiúkkal jövök ki, de a lányokkal is megtalálom a közös hangot (már amikor)

6. Későn alszok el, és akár délután kettőig is elalszok. 

7. Csak a haverok miatt megyek suliba

8. Imádom a vizet. Nyáron sokat rángatom el anyut strandra ^.^

9. Inkább a nyár mint a tél .

10. Imádom a baglyos cuccokat, és a sárga színt. Ha meglátok valamit aminek sárga a színe, meg kell vennem :d

És a 10. kérdés. :

1.kérdés: Wifi, vagy a lábad? 

-Minden bizonnyal a lábam. Azért inkább a test részem.

2.kérdés: Tél, vagy nyár? 

-Nyár *.*

3.kérdés: Francia ágy, vagy emeletes ágy? 

-Emeletes 

4.kérdés: Samsung, vagy Nokia XS 

-Samsung

5.kérdés: Gazdagság, vagy szerelem?

-Szerelem.
6. Kedvenc illat?
Hmm, talán a vanília, és a fehér csoki :$
7. Kik tudnak arról hogy írsz?
A családom, a barátaim. :)
8. Mit csinálsz szabad idődben?
Írok ( :'3 ) olvasok, képet szerkesztek.
9.Sportolsz valamit?
Hát, táncolok. Hip-Hop-ot :)
10.Szereted az édességet?
Hát persze! Általában minden nő/lány szereti :d Jut eszembe, eszek mézeskalácsot :)

Még egyszer nagyon köszönöm  a díjat. Még régen kaptam ezt a díjat, csak mindig elfelejtettem kirakni. De attól még nagyon, nagyon fontos nekem ez a díj :) Köszönöm.

Istenem, nagyon szépen köszönöm!!

Úristen.. Lenyugszom.. Nem, nem tudok! Nagyon, nagyon, nagyon szépen köszönöm az 1000 oldalmegjelenítést!! Azt sem tudom, hogy érdemeltem ezt ki. Egyszerűen fantasztikus érzés. Soha, sem gondoltam volna, hogy elérem ezt a célt. Olyan boldog vagyok. És ez mind értetek van! Nem is gondoltam volna, hogy az én kis gondolataim/firkálásaim, ennyi nézettséget kap is valaha. Egyszerűen, nem tudom elhinni. Alig tudok szóhoz jönni. Nem lehet erre mit mondani, maximum azt hogy CSODA. Köszönöm, hogy itt vagytok nekem : ) Igyekszem az új résszel!! Szeretlek titeket!! Tanuljatok! :))

4.rész Az éjszaka

Jó olvasást!  Ismét sok volt a késés. Nem kérem hogy bocsássatok meg, mert ez nem az eső késésem. De imádok írni, ezért nem fogom abbahagyni! A sok nyaralásom nem engedte hogy írjak. És most a tanulásba is nagyon bele kell húznom. Kicsit rövid lett tudom. A következő hosszabb lesz! 

Zene

Mint kiderült Lysander szülei, leghamarabb reggel érkeznek haza. Út közben megint fagyoskodtam, így megkaptam Lys kabátját, amiért hálás is voltam neki. Örülök neki, hogy egy egy ilyen aranyos barátra tettem szert. Vajon Leigh már alszik? Vagy, mással van? Ó, tuti hogy alvás közben is helyes. Maya! Ne ábrándozzál! Majd biztos pont te kellesz majd neki! Álmodozni azért csak lehet! Igaza lehet a tudat alattimnak. Kinek kéne egy ilyen dilinyós lány, aki most is épp magával veszekszik. Mind a hárman csöndben voltunk. Kezeim, újdonsült "kabátom" zsebiben bujkáltak.  Ahogy barátom háza felé lépkedtünk, hallgattam a tücskök dalát, és a fák susogását. A szél csapkodta a fák lombjait. Tekintetem az égre kalandozott.  Az ég tiszta volt. Csak kevés felhő tartózkodott a kékségen,  ezért a csillagokat is lehetett látni. Még most is úgy gondolom, hogy gyönyörűek a csillagok. Ragyogó kis pontok.  Szemeimet ismét az útra szegeztem. Nehogy a végén hasra essek, másrészt azért hogy tudjam, milyen messze vagyunk még. Még két ház, és ott vagyunk. Épp Bobby-ék háza előtt mentünk el. Bobby, az üzletember, Carly, a szakács menyasszony, és Molly, a csupán négy éves kis csöppség, a két szülő gyermeke. Néha megkéri Lysandert, hogy vigyázzon a kicsire, amikor ők nem érnek rá. Egyszer segítettem Lys-nek vigyázni a kicsire, és a csöppséggel olyan aranyosak voltak, hogy le kellett őket fotóznom. Lysander egyszer majd nagyszerű apuka lesz. Már maga a gondolat is megmosolyogtat. Mikor feleszméltem, már a lakásban voltunk. Mindenhol sötétség volt, és csönd. Ezek szerint  Leigh alszik. Levettem a nagy kabátot, és felakasztottam a fogasra. Mikor Castiel bejött az ajtón, nyitva hagyta az ajtót, így a huzat miatt, az hangosan becsapódott. -Castiel! -Néztem rá dühösen. Lehet hogy most felébresztette az alvó fiút. Könyörgöm Castiel.
-Mi az? Véletlen volt. -Emelte fel a két kezét védekezés érdekében. Dühösen néztem rá, mikor lépteket hallottam föntről. A hanghoz kép is társult. Fekete haja kócos volt, össze vissza állt, és rátapadt homlokára. Egy alsóban jött tért le hozzánk. Egyik kezével éppen a szemét dörzsölte, gondolom az érdekében, hogy kimenjen belőle az álmosság.
-Á, csak ti vagytok? -És egy halvány mosolyt ejtett. Végig néztem rajta, és igazat adok magamnak. Még álmosan is baromira helyes. Mellkasa kidolgozott. Szemei álmosan ragyogtak. Megnyalta ajkait. Én pedig még mindig őt pásztázom a tekintetemmel. Arcára néztem, és észrevettem hogy engem néz. Szerintetek észre vette hogy őt bámulom? Egy pimasz mosoly ült k az arcára. Az arcom  most úgy nézhet ki, mint egy paradicsom. Cipőm orrát kezdtem bámulni, mintha valami érdekes lenne rajta. Mondj már valamit! 
-Felkeltettünk? -Kérdeztem megszeppenve. Egy halvány mosolyt ejtettem neki, hogy ne vegye észre a zavaromat. 
-Igen. De nem haragszom. De ti nem vagytok fáradtak? -Mosolygott a többiekre. Leültem a pulthoz, ahogy a Castiel is. Leigh a hűtőhöz sétált.
-Igazából nem az a lényeg, hogy fáradtak vagyunk-e, hanem az, hogy ki hol alszik. -Jött a hátam mögé Lysander.
-Kér valaki narancs levet? -Mutatta fel a dobozt.
-Én igen! -Jelentkeztem egyből. Nem nagyon ittam a próba alatt. -Lys? -Néztem fel rá.
-Kösz nem. De akkor döntsük el hogy ki hol alszik, mert én hulla fáradt vagyok. -Henyélt el végül a kanapén.
-Mit gondolsz drága? Alszunk együtt? -Vigyorodott el Castiel, és átkarolta a vállamat.
-Höh? -Lepődtem meg. -Cast én...-Nem tudtam befejezni a mondatomat mert kuncogva félbeszakított.
-Csak vicceltem..Nyugi. -Egyszer még megölöm. Ha már választanom kéne, akkor nem Cast mellett aludnék.. -Ha csak nem akarsz tényleg mellettem aludni. -Dőlt lazán hátra a széken.
-Castiel. Ezt a barátnőddel csináld. Mayának nem tetszel. Fogadd el. -Sóhajtott fel Lys. Ezért jó, ha van egy barátod. Leigh lerakta elém a narancslevet, és rám kacsintott. Köszönet képen, egy hálás mosolyt ejtettem neki.
-Mi lenne ha Castiel a vendégszobába aludna, én meg veled. -Néztem Lysanderre miközben ittam a narancslevemet.
-El is feledkeztem a vendégszobáról. Rendben. Akkor én megyek is.- Felállt a kanapéról, és felfelé vette az irányt.
-Akkor én is búcsúzom. Elfoglalom a fönti fürdőszobát. -Mosolyogtam a fiúkra, és az üres poharat a pultra raktam. Felálltam a székről, és felsétáltam a lépcsőn. Lysander szobájába vetettem az irányt. Kopogás nélkül rontottam be a a szobába, feltépve a faszerkezetet.
-Te nem fürdesz? -Néztem fel barátomra, miközben a szekrénybe kutattam pizsamám után. Mivel elég sokat alszok Lysanderrel, egy csomó ruhám is itt maradt. Mivel nem akartam folyton Lys pólóját ellopni pizsama gyanánt, ezért beújítottam pár ruhát Lys szekrényébe, amik a szekrény negyedét foglalják el. és bingo! Megtaláltam a zsiráfos pizsamámat, ami egy rövid nadrág, és egy trikó.
-Majd csak utánad. -Elfeküdt az ágyon, és a hátát az ágytámlájához támasztotta. Elővette telefonját és pötyögni kezdett el rajta valamit. Kezemben a ruhákkal indultam el a fürdőhöz. Benyitottam az ajtón, és bezártam magam után, nehogy az egyik fiú meggondolatlanságból benyitna. Lehámoztam magamról a ruhát, és beszálltam a zuhany alá. Megy nyitottam a csapot, és beállítottam a nekem legmegfelelőbb hőmérsékletet. Hagytam hogy a forró folyadék végig folyjon testemen.
~*
-Lekapcsolhatom? -Kérdezte Lys, miközben az asztali lámpáért nyúlt. Bólintottam, és megfordultam. Az ajtó felé néztem, és a következő másodpercre sötétség uralkodott a szobán. Lehunytam szemhéjaimat, és az alvásra törekedtem.
  Felülök az ágyon, és megnézem az időt a telefonomon. Hajnali két óra. Mit csináljak, nem vagyok álmos. A mellettem fekvő fiúra néztem, hogy alszik-e. Alszik, akkor nekem is azt kéne. Telefonomat visszaraktam az ágy mellett lévő kis asztalra. Vissza fekszem az ágyra, és megpróbálok elaludni, sikertelenül. Nem tudok aludni. Egyszerűen nem megy, nem jön álom a szememre. Ha becsukom a szemem, késztetést érzek hogy kinyissam. Melegem sincs, kifejezetten fázok. Jobban felhúzom magamra a sötétkék takarót, mire Lysander  megmoccan. Ne kelj fel, csak ne ébredj fel. Már csak az hiányzik hogy felkeltsem a szenvedésemmel. Csak maradj nyugton Maya. Egy sóhaj hagyja el a számat. Francba, ez nem megy. Castiel, és Lys biztos a sok próbálás miatt fáradtak. Leigh-et meg biztosan kifárasztotta a barátnője az á.... Miről beszélek? Miért gondolkodok én az ilyeneken egyáltalán.
-Lys, alszol? -Suttogtam neki. De semmi. Se kép, se hang. A fejemet a párna közé dobtam, mikor mozgolódást fedeztem fel a másik oldalon.
-Miért nem alszol manó? -Hangja mély, és rekedt volt, gondolom hogy a fáradtságtól. Hogyhogy fent van? Azt hittem alszik..
-Nem tudok. -Suttogom neki. Semmi mást nem csinál, csak átöleli kezeivel a derekamat, és közelebb férkőzik hozzám. Egy röpke perc alatt átérzem a melegséget, amit a teste áraszt, és nyugodtabban csukom le a szemeimet. Mintha altató hatása lenne az ölelésének.
-Most már aludj.- Suttogja még utoljára, majd mindketten elalszunk..
   Lassan nyitom fel a szemeimet, és pislogok néhányat. Mikor a látásom tökéletessé válik, hunyorítanom kell, ugyanis tegnap egyikőnk se húzta le a redőnyt, így a napfény egyenesen a szemembe siklik. Megszokom a világosságot, és az alvótársamra irányul a tekintetem. Az egyenletes szuszogásából ítélve alszik. Nyújtózkodom egyet, majd belelépek a mamuszomba, amit még Lystől kaptam. Elcsoszogok Lysander szekrényéhez, amiben az ő, és az én ruháim vannak. Mivel elég sokat alszok itt, így néhány ruhát beújítottam barátom szekrényébe. A ruháim körülbelül a szekrény negyedét foglalhatják el. Mivel úgy nézett ki hogy kint ezerrel süt a nap, lazán öltöztem fel. Azaz egy piros feliratos pólót, és egy fekete rövid nadrágot. És szokásosan a hajamat oldalra fontam. Alapozót kentem föl az arcomra, és lefelé vezetett az utam. Mi lenne ha reggelit csinálnék nekik? Biztos értékelnék. Akkor legyen rántotta. Mindent előkészítek a reggeli elkészítéséhez, ami nm rejt sok dolgot. Dúdolgatva készítem el  a reggelit, és terítek meg négy személyre az asztalon. Minden pohárba majdnem teli töltöm a poharakat narancslével. Csípőre tett kézzel nézek végig az asztalon. Már csak az ébresztés maradt hátra. Óvatosan nyitottam ki a faszerkezetet, és léptem be a szobába, ahol felkeltem. Gondolom tudjátok melyikre gondolok. A fiú a hátán feküdt, tehát máshogy, mint amikor kiléptem a szobából. Ezek szerint fent van. Rámásztam az ágyra, és leültem a fekvő fiú mellé.
-Lysander, kelj fel légyszíves. -Kértem kedvesen, de nem volt hajlandó felkelni. Gondoltam egyet, és játékosan a derekára ültem. Mire morgott egyet. Felakart ülni, ezért leszálltam róla. Hátát az ágytámlájához támasztotta.
-Hány óra? -Dünnyögte. Ránéztem az ébresztőórára, ami a szerkényen helyezkedett el.
-Nyolc óra. Reggel nyolc. -Kezével megdörzsölte szemeit, majd rám nézett. -Zuhanyozz le, és öltözz fel. Lent találkozunk. -Mosolyogtam rá, és nyomtam egy puszit az arcára, és már a szobában se voltam. Akkor folytassuk Castiel-el. Benyitok az ajtón, és belépek a vendégszobába. A vörös hajú fiú férfi módjára húzza még javában a lóbőrt. Lassan sétálok oda az ágyhoz, és simogatom meg óvatosan a karját, hogy felkeljen. Hirtelen megmozdul, ezzel jelezve hogy ő sem jár már az álmok világában.
-Castiel. Kelj fel. Lysander már lent van.-Csodák csodájára nem válaszol. De hát ébren van. Akkor miért nem kel föl? Lusta dög. Hirtelen ötlettől vezérelve megpuszilom az arcát, és kipattantak szürke szemei. Chh..férfi.
-Most már szíveskedsz lejönni? -Kérdeztem türelmetlenül. Egy vigyor ült ki fáradt arcára.
-Ha kapok még egyet. -Letörölhetem azt  vigyort?
-Még mit nem. -Válaszoltam gyorsan, és haragosan. Talán túlságosan is. -Csak gyere le kettő perc múlva. -Forgattam meg kék szemeimet. Egy fiúval se kezdenék ki, ha lenne barátom. Ha, lenne. Ő meg annak ellenére, hogy van barátnője, ezeket teszi. Szegény lány. Nem lennék a helyében. Gyorsan kislisszoltam a szobából, és becsaptam azt. Vagy, lehet hogy csak túlreagáltam. Gondolkozok ezen, miközben lemegyek a falépcsőn. Szerintem csak a nővéremtől vagyok ilyen. Fogadni mernék, hogy nem változott meg azóta semmit, mióta utoljára láttam. Egész nap magáról cseveg, és ha megszólalok, muszáj bele kötnie. A bátyámat imádja, csak én vagyok neki egy nem kívánatos személy.  Em kijönne Castiellel, van egy olyan érzésem. Castiel, és Lys hogy jöhet ki jól? tény, hogy nem ismerem annyira Castiel-t, mint Lys-t, de Castiel egy szoknyapecér, és bunkó. Lysander, kedves, aranyos, és megértő. Persze most úgy beszélek róla, mintha tökéletes lenne. Persze hogy nem az. Én se vagyok az -legjobb példa - és senki sem. De Lysander elnézi az embereknek ha nem tökéletesek, ezért, ő majdnem az. Persze ez az én véleményem. Szeretem Lysandert. Ő több, mint egy barát, és fontosabb mint a szerelmem. A kapcsolatunk erős, és legyőz mindent. Kitartok mellette, és ő is mellettem. Nyálasnak hangzik, de ez az igazság. Régen, Lysander a fa tövében ült, és dalt írogatott, és régi stílusú ruhában járt. Most is hord néha-néha. A dal ami összeköt minket. Mindkettőnknek fontos. Amikor énekelsz, saját magadat fejezed ki. Ha énekelek, az csodálatos érzés, és felülmúlhatatlan. A zene te vagy.  Ha énekelek, kizárok mindent, és a dalra koncentrálok. Átérzem a dalt, és átadom magamat neki. Ellentétben Lysanderrel, én nem tudok dalt írni. Azaz, írtam párat, rossz napjaimban, amikor igen szomorú voltam, akkor sikerült pár. De csak szomorú dalaim vannak, és abból is csak három. Szerelmes sohasem voltam, boldog se vet szét sokszor. Féltékeny se voltam, se vagyok, szóval értitek. Sok mindenről nem tudok írni. Ezeken agyalva mentem le a lépcsőn.  A két testvér bájcsevejt folytatott ide lent.
-Dühösnek látszol. -Intette nekem a kérdést, a fekete hajú testvér. Arca nyugodt, és higgadt volt, míg az enyém biztosan gondterheltnek látszott. Ha a nővéremre gondolok, meg Lys barátjára, Cast-ra, akkor ahh, miért kellenek ők az életbe? Ez most..csúnyán hangzott. Vegyük úgy hogy nem mondtam semmit. Egy amolyan "Semmi baj nincs" mosolyt ejtettem neki, és megnéztem az időt. Kilenc óra, negyvenhárom perc. Épp szóltam volna hogy üljünk le, amikor valaki megelőzött.
-Nyugtasd meg a barátnődet, mert kicsit felhúzta a vizet. -Kacsintott rám. Tudja hogy nem vagyok a barátnője, akkor meg? Bár, lehet igaza van. Feleslegesen húztam föl magam. Mit is várhattam volna Catieltől? Amúgy meg akkora nagy bajt nem csinált.
-Csináltál valamit? -Nézett szúrósan Lys a barátjára. Nehogy miattam legyen gond.
-Semmi nem történt. Csak egy kicsit ideges lettem. Bocs Cast. -Erőltettem magamra egy mosolyt Castielnek a mondatom végén. A nővérem miatt nem lehetek ilyen másokkal.
-Akkor eszünk? -Csapta össze a tenyerét Leigh, és nézett körbe a társaságon. -Ha már nincs semmi gond. -Mosolygott.
  Nyugodtan ültünk le a székekre, és kezdtünk neki a reggeli elfogyasztásának. Mikor végeztünk az étellel, belekortyoltam a frissítő narancslevembe.
-Egyébként mi olyan szörnyű a nővéredben, hogy ennyire utálod őt? -Tette fel  kérdést Castiel. Igazából én nem utálom őt, csak teljesen különbözünk. Kiskorunk óta Em volt a szebb, vidámabb, pörgősebb lány. A pasik is mindig érte bolondulnak. Mindig is irigykedtem a nővéremre. Hiába volt szép hangom, Em mindig elvette a figyelmüket valamivel. Apa, nézd milyen cukin áll rajtam ez a masni! vagy Anyu, azt mondták hogy nem vagyok szép. Valamit mindig kitalált. Mindig több ruhát, ajándékot kapott, mint én, teljesítették minden kérését, mint egy hercegnőnek. Aztán amikor lelépett a pasijával Los Angelesbe, nyugtom volt, és nem ölt meg az irigység. Persze, szerintem az irigység gyerekes, de nem tudtam nem a nővérem iránti érzésre gondolni.
-Igazából nem szörnyű. -Helyeztem vissza a poharamat az asztalra. -Csak velem viselkedik szörnyen. Ne kérdezd miért, mert nem tudom. -Rántottam meg a vállam. -Mindig is kivételeztek vele, és szebb is volt nálam, bár még most is szebb mint én. És ezért is irigykedtem rá mindig. -Mosolyogtam a végére, mert gyerekes vagyok, hogy féltékenykedek. Ránéztem a faliórára, és rájöttem, hogy már csak pár percem maradt. Hátra toltam a székem, és felültem a székről.

 -Haza kísérsz? -Nézek el a vállam fölött, miközben bekötöm a bal cipőmnek a cipőfűzőjét. -Vagy ebben a hőségben, egyedül, magányosan menjek haza? -Néztem nagy szemekkel Lysanderre. Tudom, hogy nem enged egyedül haza, pedig csak öt perc lehet nagyjából. Még sosem mértem. Lehet most jött el az ideje.
-Már most hiányzok? -Vigyorgott rám. Miért kell kiforgatni a szavaimat? Ti hallottatok bármi ilyesmit az én számból? Mert én nem.
-Aham. -Az iróniát remélem lehetett érezni. Ha nem, akkor most már igen. Mosolyogva megforgatta szemeit, és zsebébe nyomja a fekete tokos telefonját.
-Mindjárt jövök fiúk, csak hazakísérem a kisasszonyt. Meglesztek? -Néz egyszer a fekete hajú, hol pedig vörös hajú fiúra.
-Persze. Majd bezárom valahova. -Mutogatott Leigh a mellette lévő srácra. Castiel valamit mormog az orra alatt, miközben én felnevetek.
-Talán az lesz a legjobb. -Mosolygok a humoros srácra, és ő is visszamosolygok rá. Castiel megforgatja a szemeit, majd bekapcsolja a televíziót.
-Oké. Akkor mindjárt jövök. -Fogja meg a kezem, ezzel jelezve hogy indulhatunk.
-Sok sikert Castielhez. Sziasztok! -Integetek a szabad kezemmel, és elindulunk haza felé. Amint kilépünk az ajtón, észreveszem hogy sokkal melegebb van itt kint, mint bent.  Mintha a nap egyre közelebb jönne a földhöz, és elolvadok, majd eggyé válok a forró betonnal. Milyen szép halál lenne nem igaz? Mindenesetre, én nem így akarok meghalni..

   -Megérkeztem. -Nyitom ki az ajtót, és lépek be rajta nyomomban Lysanderrel. Azt hallom hogy valakik a nappaliban beszélgetnek, de hogy kik, az számomra rejtély. Volt. Elengedem barátom kezét, és belépek a nappaliba. -Helló. -A nővérem, és a barátja bujkáltak a nappaliban. Esetleg a barátnői nem jönnek át egy pizsama partira? Remélem nem..
-Ohh. Szia Maya. Rég láttalak, hogy vagy? -Áll fel a kanapéról, és megölel. És még azt hittem hogy Em használ sok parfümöt. De tévedni ember dolog. Nem? De, szerintem az.
-Jól, köszi. Rob, őt itt Lys. Lys, ő itt a nővérem barátja, Rob. -Mutogattam közöttük, és kezet fogtak. Igazából Robin-t nem nagyon ismerem. Nem nagyon mutatott be minket egymásnak. Mintha annyira izgatna.
-Van mára valami programunk? Vagy hiába jöttem haza. -Nézek unottan nővéremre. Valami indoknak kell lennie, hogy hazajöjjek. Vagy csak simán azt akarja anyu hogy együtt töltsem az időt a nővéremmel. Szép álmok, szép álmok..
 -Luke ki akar menni a strandra. Elvileg Lis-nek lesz egy röplabda meccse, és megígérte hogy elmegy. -Egyik szemöldökömet felhúztam, és úgy néztem rá. Ha kiakar menni, menjen. Nem akadályozom meg benne. De ez az Ő programja nem a Miénk. Vagy csak simán hülye vagyok a nyelvtanhoz is?
-És anyu szeretné hogy mi is elmenjünk. -Ezt eddig nem lehetett elmondani? Tök logikus végül is. Mint hogyha annyira imádnám a strandot, meg a vizet. És az ő barátja nem az enyém. Bár, mondjuk jó fejek a barátai. Viccesek, és normálisak is. Nagyjából. Végül is Luke barátai. A normális egy kicsit erős kifejezés volt.
-És muszáj? -Sóhajtok fel. Nem félek egyedül itthon, úgyhogy maradhatok is.
-Igen. -Hallok meg mögülem egy női hangot. -Ez egy családi program lesz. Akár Lysander is jöhet ha akar. Ha úgy szívesebben jössz. -Mosolygott anyu Lysanderre. Miért,miért,miért..
-Lysander nem hiszem hogy..- Kezdek el tiltakozni.
-Szívesen elmegyek. Csak szólnom kell a fiúknak. Simogatta meg a karom. Akkor irány a strand. Juhéé..

3. rész Új lakótárs

Zene

Sziasztok! Előre szólok, hogy nem ez a legjobb rész. Nagyon, de nagyon, de nagyon hálás vagyok a feliratkozóknak, a kommentelőknek! Persze a ki pipált is, annak is nagyon hálás vagyok. Hosszú időre terveztem a blogot. Sok ötletem van még, szóval remélem addig is fogjátok követni az új részeket. Jó olvasást! 

A legjobb érzés, amikor tudod hogy fontos vagy a másik számára. És én ezt éreztem, amikor a fiúk még itt maradtak velem pár percre. Felvidítottak, nem lehet megszámolni hányszor nevettettek,mosolyogtattak meg abban a tíz percben. Lysander, és Leigh egy öleléssel, és egy-egy puszival elköszöntek. A drága bátyám maradt még egy kicsit, hogy megbizonyosodjon abban, hogy semmi baj nem lesz. Rosalya megértő volt, és azt mondta hogy nem baj ha késik. Leigh megölelt, és a hátamat simogatta kezeivel. Egy hosszú öleléssel elhagyta a házat.
-Mit szeretnél csinálni? -Itta meg az utolsó korty kakaóját. Megnyaltam alsó ajkam, és rámutattam a pohárra.
-Kakaót. Nagy pohárral. Aztán bedőlni az ágyba, mert hulla vagyok. -Dobtam magamat a kanapéra.
-Hozom hercegnő. -Szép is lenne. Gyönyörű ruhában, csodaszép palotában, és Leigh herceggel. Azt hiszem megártott a sok Disney film. Gondolkodásomból egy simogató kéz ébresztett fel. Odaadta a nagy pohár kakaót, és felrohant az emeletre. Miután megittam a meleg italt, beleraktam a mosogatóba, és az emelet felé igyekeztem. Chris a CD lejátszónál kersgélt valamit, nagy valószínűséggel filmet. Elővettem Lysander fekete pólóját ami hosszú volt rám, épp ezért már csak egy bugyit választottam mellé. Lehámoztam magamról a ruháimat, és beléptem a tus alá. Megengedtem a csapot, és megvártam, még át vált forróra. Lemostam magamról minden mocskot, amit Brad okozott. Undorító érintését még most is érzem melleimen. Mért, mért engem kapott el? Mért én voltam ott akkor? És mért volt ő akkor ott? Ilyenkor jön az a mondat hogy mi lett volna ha... Előre is félek. Mi van ha megint elkap, ha megint bemocskosít, és mi van, ha most senki nem lesz ott? Elképzeltem ahogy megint leteper, és azt az érzést, amikor úgy érzed hogy tehetetlen vagy. Egy senki. Nem tudsz semmit sem tenni. Sós könnyim egy perc múlva el is álltak, de amikor kiléptem a tus alól, és belenéztem a tükörbe, észre lehetett venni. Nem akartam lefedni sem ilyen sminkkel. Estére minek, úgy is csak össze kenném a ágyat, és szét kenődne az arcomon is. Felvettem a "pizsamámat", és kiléptem a fürdőből. Egy tál kukorica volt az ágyon, és a tv készen állt hogy filmet nézessünk. Szőke barátom egy szál boxerben ült az ágyamon. Testén láthatóak kockái.
-Chrissi, te nem mész fürdeni? -Másztam be mellé az ágyba, miközben kérdően felé fordultam.
-Tetszik ez a név. Aranyos. Voltam a bátyádnál fürödni. A Nemo jó lesz? -Imádom a Disney meséket. Ott minden olyan varázslatos. Hát, azt a mi világunkról nem lehet mondani. -Te sírtál? -Tette arrébb  kukoricát, és közelebb jött. Szégyenlősen bólogatni kezdtem. Halványan mosolyogva megölelt, és elindítottuk a filmet. A film felénél járhattunk, amikor elfordultam a tv-től, és alvásra készültem. Chris betakart, és kikapcsolta a tv-t. Arcomra nyomott egy puszit, amin elmosolyodtam. Boldogsággal merültem az álmok tengerébe.
   Arra keltem fel csodás álmomból, hogy tiszta víz a ruhám, az ággyal együtt.
-Mi a....? -Riadtam fel hirtelen. Röhögő bátyámmal, és barátjával találtam szembe magam. Jól indul a reggelem.
-Jó reggelt hercegnő. Hogy aludtál? -Próbálta visszafojtani nevetését. Szép, mondhatom. -Csak hogy tudd, bő tíz perc múlva jön a testvérünk. Szóval jó lenne ha felöltöznél. -Vigyorgott még mindig bátyám.
-Akkor húzzatok kifelé! Így is szörnyű napom lesz. -Toltam ki őket az ajtón. Még nem szóltam nektek a testvéremről. Húsz éves, hosszú, festett halvány rózsaszín haja van, és mogyoró barna szemei. Nem vagyok a kedvence, az biztos. Ha eljön hozzánk, egyfolytában a barátjáról beszél, vagy a nagyszerű munkájáról. ami nem más, mint modell. Gyönyörű alakja van, és ezt ki is használja. Olyan ruhákban jár, ami vagy túl csicsás, vagy épp hogy takar valamit. Mindig nekem papol, hogy mér ilyen ruhákban járok, vagy hogy miért nem csinálom ezt, vagy azt. A család kedvence. A nevét nem is mondtam. Gyönyörű nővéremnek a neve Esmeralda, de csak Em-nek hívjuk. Em oda van a bátyámért. Ha nem lennének tesók, tuti, hogy ráhajtana. Fúj, belegondolni is rossz. Az ágyamat hagytam ahogy van, és elindultam fürdeni. Leszedtem magamról a csurom vizes ruhámat, és engedtem hogy nem a hideg, hanem a forró víz kellemesen folyik a testemen. Mikor végeztem, magamra aggattam a ruháimat. Egy fekete cicanacit, egy fekete cicás mintájú pólót, és egy fehér pulcsit, aminek az ujja végén szőrme volt.Oldalra fontam hajam, és egy rózsa mintájú csatot raktam bele.   Levettem a telefonomat a töltőről, és meglepődve vettem észre a három nem fogadott hívást. A hívásokat Lysander küldte. Rányomtam a zöld gombra ami a hívás-t rejtette. Pár csöngés után felvette.
-Hali. Mizus, miért hívtál? -Próbáltam jó fej lenni. Az a tudat hogy jön a nővérem, egyre borzasztóbb.
-Szia. Nem kertelek. Castielnél nem tudunk próbálni, mert náluk házfelújítás van. Mivel itt van az uncsitesók, nálunk sem tudunk. A raktárra gondoltam, amit kicsinosítottál. De csak neked van kulcsod. Hogy próbálhatnánk ott? Mit szólsz? -Először nem akartam beleegyezni. De aztán rájöttem, hogy kapóra jön. Így nem kell a nővéremmel lennem.
-Benne vagyok. Mikor találkozunk? -Azért leszek olyan kedves hogy megvárom míg ideér, és aztán lelépek.
-Nem olyan sürgős, úgyhogy olyan fél három körül. Neked jó? -Szeretem, hogy az én érdekeimet is tiszteli.
-Remek. Akkor mondjuk ott a fagyizónál? -Vetettem fel az ötletemet.
-Oké, akkor megbeszéltük. További remek napot manó. -Hallottam a hangján hogy mosolyog. Szemem forgatva de vissza szóltam.
-Neked is! -Mosolyogva tettem le a telefont. Egy ajtó csapódás, és egy köszönés. Essünk neki. Felsóhajtottam, és lerohantam a lépcsőn. Em haja lófarokba volt kötve oldalt. Fehér táskája a kezében lógott. Ünnepélyes ruha volt rajta. Rózsaszín volt, néhol fekete. Felfestette bájos mosolyát, és mindenkit megölelt.
-Annyira hiányoztatok! Hol van az én helyes fiútestvérem? -Forgott körbe, majd megpillantotta kék pulcsis, farmeros bátyámat. Táskáját ledobta, és odarohant hozzá. Átölelte, és puszit nyomott arcára. A fiú nevetve viszonozta az ölelést, és a puszit. -És a hugicám? -Nézett anyáékra.
-Szia Em. Rég láttalak. -Sétáltam oda hozzá, felfestve a mű mosolyomat.
-Én is téged. Hiányoztál. Na de.. -Helyben vagyunk. -Te miben vagy? Negyven fok van kint. Na gyere csak, átöltöztetünk. -Meg sem várva válaszomat felrohant az emeletre, és a régi szobáját vette célba. Csak két perce érkezett, de már minden ruhája ki volt pakolva. Mit csodálkozom. Le ültetett az ágyra, én meg kíváncsian figyeltem, ahogy a szekrényében kutakodik. Egy fekete rövid pólót vett elő, aminek hosszú ujja volt. Alulra pedig egy hozzá illő szoknyát. És egy fekete topánkát vett elő nekem. Felvettem a ruha darabokat, és a tükör elé álltam. Az összeállítás jó volt, jól is állt, de nem éreztem úgy, hogy ez én lennék. Inkább kerültem a konfliktust, és a pozitív oldalát néztem.
-Köszi, nagyon tetszik. -Küldtem felé bájos, és egyben mű mosolyomat is.
-Szívesen. Szólj máskor is, ha nem tudsz mit felvenni. -Kedves. Inkább hagyjuk. Mind a ketten lerohantunk a lépcsőn, és leültünk az asztalhoz.
-Hogy aludtál kicsim? A fiúkat küldtem hogy ébresszenek föl. -Tette le az ételt az asztalra. Ch, ébreszteni, vagy szívrohamot okozni.
-Jól elaludtam, hála Chrisnek, de, nem keltésnek hívnám, amit a fiúk műveltek. -Néztem a bátyámra szúrósan.
-Mi történt? -Húzta föl szemöldökét.
-Semmi. Majd elmondom. -A reggeli békésen telt. Mások számára. Egész végig a nővéremet kellett hallgatni, erről, meg arról. Fogalmam sincs mit mondott. a Tegnapi napon járt az agyam, de főleg a megmentőmön. Vajon Leigh-nek van barátnője? Bár Lys azt mondta hogy megcsalták őt. Végül is, van ezerszer szebb, okosabb, és jobb lány nálam. Miután segítettem anyunak elmosogatni, mert a nővérem elfáradt az úton, leültünk a kanapéra Tv-zni.
-Anya, fél háromkor a fagyizónál kéne lennem mert Lysander-rel találkozunk. -Játszottam a nyakláncommal. -De hát csak ma jött a nővéred. -Indokolt anya.
-Semmi baj anya, nyugodtan mennyen pasizni, én úgy is beszélek még Robinnal, és lefekszek aludni. -Indult fel Em a lépcsőn. Valaha egyszer hálás lehetek neki.
-Akkor mehetek? -Fordultam anya felé.
-Menjél. De siess haza, és vigyázz magadra! -Fenyegetett a mutatóujjával. Tudtam, hogy a tegnapi napra gondolt. Ránéztem a fali órára, és tudatosult bennem, hogy már csak bő nyolc percem van odaérni. Felvettem a vékony pulcsimat, és beledugtam a telefont, és a fülest. Felvettem a tornacsukámat, és mindenkitől elköszöntem. Amint kiléptem a faszerkezetű ajtón, megcsapott a hűs szellő. Nagyot szívtam a levegőből, és útnak indultam.
  Mikor odaértem a fagyizóhoz, leültem az előtte lévő padra. Elővettem a telefont, és elindítottam Calvin Harris 'Summer' nevű számát. A fülest bedugtam a telefonba, és azon keresztül keresztül hallgattam az egyik kedvenc számom. Halkan énekelni kezdtem, aztán hangosabban. Már teljes szívemből énekeltem. Rá gondoltam. Arra, aki megmentett engem két napja. Segített nekem. Ő volt az. Amikor arcképe bevillant, elmosolyodtam. Az arcképet eltüntetve, előhozva a valóságot, Castiel arcát láttam meg. Vörös haja arcába lógott. Nem tudom miért, de mosolygott. Fekete motoros dzseki volt rajta, és egy sima fekete póló. Farmerján egy lánc foglalt helyet. Kék Converse cipője megint rajta volt.A fejemet egy kicsit arrébb fordítottam és megláttam a fehér motort. Mutató ujjával megfogta az állam, és maga felé fordította így a fejem. A másik keze a zsebében volt. Lehajolt hozzám, és úgy súgta a fülembe a szavakat.
-Szia. -Ahogy a fülembe súgta kirázott a hideg. Nem tudom hogy csinálta, de felforrt a vérem. Mivel észrevette hogy mit hozott ki belőlem elvigyorodott. Lysander, ilyenkor kell késned?
-Sz-szia. Lysander? -Néztem fel szürke szemeibe. Levetette magát a mellettem lévő helyre.
-Azt mondta, kettesbe hagy minket a kérésemet jováhagyva. -Fogta meg az egyik kezével az arcomat, és engem fürkészve felém közeledett. Másik keze derekamra csúszott, és közelebb húzott magához. El akartam tolni magamtól, mert nem ismerem, és mert nekem nem Ő tetszik, de nem tudtam. Megfagytam, talán hagytam is volna a csókot, de feltűnt fehér hajú barátom.
-Castiel, mit csinálsz? -Szólt barátjához karba tett kézzel, miután megköszörülte torkát. Viktóriánusz kabátja volt rajta, egy fekete trikó, és egy fehér rövidnadrág. Ugyanaz a kék Convers cipő volt rajta. Amint rám nézett, és elmosolyodott, nekem is mosolyognom kellett. Úgy ahogy a testvére szokott mosolyt csalni arcomra.
-Lys!-Vigyorodtam el még jobban.
-Lysander. Barátom, ilyenkor nem illik bezavarni. -Vágott halál komoly arcot, és felállt mellőlem a padról. A két barát lepacsizott egymással, aztán ölelésre tártam karom. Lys vigyorogva fogadta ölelésemet. Jól magához szorított, és megint beszívtam illatát. Arcomat nyakába fúrtam, és ő is így tett. Ráadásul egy puszit is nyomot nyakamra.
-Meddig szerelmeskedtek még? Féltékeny leszek. -Dobolt türelmetlenül  a lábával.
-Attól még hogy neked nem lehet, én kihasználom. -Kacsintott rám. Eltoltam magamtól, és elővettem a zsebemből a kulcsot.
-Indulunk? -néztem a fiúkra. Indultam volna Lysander felé, hogy együtt sétáljunk, amikor valaki erősen magához húzott a derekamnál.
-Akkor most én is kihasználom. -Nézett rám, sunyi mosollyal rózsaszín ajkain. Persze fülig elpirultam, ezért hozzá bújtam. Felkuncogott, és szívesen ölelt magához.
-Lys, eddig mért nem szóltál a barátnődről? -Nézett kérdően haverjára. Az én tekintetem is rátévedt.
-Tudtam hogy rászálltál volna. Egyenlőre megtartom magamnak. -Ezt már lekésted.
-Megértelek. Én sem hagynám más pasival látni. Főleg ha az enyém lenne. -Súgta az utolsó mondatot a fülembe. Ezen csak elmosolyodtam, ahogyan próbálkozik. Nem tudom mit lát bennem.
   Castiel egész úton fogta a derekam, de nem is zavart. Sőt, tetszettek is a bókjai. Most Castiel ügyködik a zárral.
-Segítsek tigris? -Húztam fel. Ha ő úgy, akkor én így.
-Nagyon vicces. Ne húzz fel, mert rosszul jársz. -Nézett rám, aztán vissza a zárra, de akkor sem akart neki sikerülni. Felsóhajtottam, és odamentem mellé. A kezével együtt megfogtam a kulcsot, és lassan, erősen elfordítottam jobbra. Meglepődve nézett rám, én pedig önelégülten rá.
-Nagyon profi vagy cicám. Máskor is segíthetnél a kulcsokkal. -Fogta megint közzé az arcom. És lassan arcon csókolt. Ajaki érintése bizsergető volt. Miket nem tud a lányokkal művelni. Gondoltam magamban, és jólesően felsóhajtottam, majd halvány mosolyt ejtettem.
-Ezt nem tudom tovább nézni, inkább menjünk próbálni. -Húzott be minket a karunknál fogva a szobába.A szoba nem volt hatalmas, de a kellő hely megvan a próbáláshoz. A szobában volt egy nagy bőrkanapé, egy kávézó asztal. A kanapé mellett volt egy szekrény felszerelve a falra, amit még a bátyám rakott oda föl. A szerkényben van  innivaló, és nassolni való. A szoba másik végében volt egy mikrofon, és egy akusztikus gitár. A falnak türkizkék színe volt, a padlót pedig fa burkolta. Egy könyvespolc is van a szobában, amiben anyu régi könyvei vannak. -Wow. Te aztán berendezkedtél. Van innivaló? Szomjan halok. -Ment a falon lévő szekrényhez.
-Coca Cola van csak. -Vontam meg a vállam.
-Nem próbálhatnánk? -Dugta be a mikrofont a konnektorba. A gitárt a kezébe vette, és megpengette a húrokat. Felemelte tekintetét a gitárról, és rám nézett. Elmosolyodott, és vissza szegezte a tekintetét a hangszerre. Elfeküdtem a kanapén, és még mindig őt néztem. -Játszol? -Szögezte gondolom nekem a kérdést. Mindig is akartam, de anya nem engedte. Hiába nyújtogattam a szórólapokat, túl drága volt.  Gitárt kaptam, de játszani nem tudok rajta.
-Nem. -Adtam a tömör választ. -De mindig is szeretem volna. Csak, nem engedték. -Húztam el a számat. -A gitár kellemes hangja, kiemeli az ember énekét. Persze, ez csak az én gondolatom, lehet hogy tévedek.
-Nem tévedsz. Én is így vagyok vele. Ha akarod, persze csak akkor ha akarod megtaníthatlak. -Ült le mellém a kanapéra. Ez...ez..Oké. Nyugodj le Maya!  Biztos hogy tanulás lenne belőle? Jajj, nem fogom elhalasztani a lehetőséget.
   Miután megbeszéltem magammal hogy állok elébe, megöleltem Castiel-t, és agyon puszilgattam. Aki nevetve fogadta a puszikat.
    -Akkor benne vagy? -Hevesen bólogatnia kezdtem.
    - Castiel! Inkább gyere most már tényleg próbálni. -Castiel Odament Lysanderhez, és súgott valamit a fülébe. Aztán nekikezdtek a próbához, én pedig mosolyogva hallgattam, néztem őket.
        Cast gitár játéka csodálatos, és ügyes is. Lys hangjáról ugyanezt tudom mondani. A szerelmes dalokat átéli. Hangja mély, mégis selymes. Ketten, egyszer még híresek lesznek, és megnyerik a fél világot. A csajokról ne is beszéljünk. Nem csak a hangjuk jók, hanem a kinézetük is. De, ha Lysander híres lenne, elfelejtene engem? Hisz, ott lesz neki százszor szebb, és jobb lányok is nálam. És majd egyszer csak skypeolni fogunk, aztán már csak telefonálunk, ameddig el nem felejt. Bele gondolni is rossz. Hogy egyszer csak itt hagy. És ha össze futunk majd az utcán, meg se fog ismerni. És majd csak a Tv-ben láthatom őt. Vagy lehet hogy mellettem lesz, és nem hagy egyedül? Nem tudom mi fog történni, bár nem is szeretném megtudni. De akkor feltudnék készülni a rossz dolgokra, amik még várnak rám...
 -Min agyalsz hercegnő? - Borzolja meg a hajam jó barátom. Elmosolyodom tettén. Úgy sem hagyna el. És én sem engedném el őt.
 -Nem fontos. -Halvány mosolyt ejtek neki. Gyenge próbálkozás volt tőlem. Lys túlságosan jól ismer. És mindjárt megkérdezi hogy.-
-Komolyan? Kérlek, mond el az igazat.  -Fordított magával szemben. Lesütöm a szemem, kinyitom, és felnézek rá.
-Na jó. Csak, elgondolkoztam, hogy mi lesz, ha híresek lesztek. Hogyha híres leszel. Hogy elfogsz-e felejteni, vagy tartani fogjuk a kapcsolatot. Vagy, egyszer csak, annyira híres leszel, hogy egy beszélgetést sem tudunk majd ejteni. Helyesek vagytok, és tehetségesek mind a ketten. Én meg egyedül maradok. -Hirtelen egy könnycsepp buggyant ki a szememből, ami az elképzelésem miatt jött elő. De még mielőtt lecsordult volna végig az arcomon, Lysander letörölte.
-Ez többet eszedbe se jusson. Attól még hogy jó vagyok. - Erre Castiel megköszörülte a torkát - Jók vagyunk -javította ki magát. -Nem biztos hogy sztárok leszünk. És, semmi áron nem választhatnak el egymástól. Szeretlek, és nem engedlek el. Nem fogsz sohasem lerázni. -A végére már két keze az arcomon pihent. Egy igazi mosoly ült ki arcomra, és hiper gyorsasággal öleltem meg. Erősen megszorított, és kézen fogva tettük meg az utunkat. Út közben Castiel megbeszélt egy fellépést maguknak a haverja buliján. Aztán elmeséltem Castielnek hogy mért nincs akkora lelkesedésem hogy hazamegyek. Ugyanis fogadni mernék, hogy Em, nem alszik, hanem megint magáról dumálgat. Lys tudja hogy ki ő, mert már panaszkodtam neki róla. Aztán Castiel azt mondta hogy meglátogatná, a rózsaszín hajú hölgyeményt. Már csak az kéne, hogy a 'barátom', ha nevezhetem annak, ő is udvarol neki. És akkor már senki nem venne figyelembe. Amikor két utcányira voltunk a lakástól, hirtelen ötletem támadt.
-Nem aludhatnék nálatok? Az unokatesóitok már hazamentek. Nem hiszem hogy zavarnék. -Vigyorodtam el. -De ha nem akarod akkor persze nem muszáj. -Haladtam tovább. Tudtam hogy most már igen-t fog mondani. EZ mindig bejön.
-Várj! -Ért be mellém. Eddig jó. -Nekem ezzel semmi problémám, de anyudék mit fognak ehhez szólni? -Mosolygott. Ez tényleg probléma. Elhúztam a számat. Hogy is menekülhetek meg a tesómtól?
-Majd azt fogom nekik mondani hogy rosszul érzem magam. -Vonok vállat. Sosem hazudtam még anyuéknak. Azokon az alkalmakon kívül, amikor itt van a nővérem. Elővettem a telefonom, és tárcsáztam anyut.
-Szia anyu. Lehetne hogy Lysandernél alszok? Nem érzem jól magam. És Lys-hez közelebb vagyok. -Feszengve vártam a választ.
-Rendben. -Magamban örültem, és egy úgy nevezett 'like' jelet mutattam a kezemmel, Lys-nek. Ő pedig rám kacsintott. -De délre itthon vagy! -Hallottam fenyegető hangját.
-Persze, otthon leszek! Szia, puszi. -Tettem le, még mielőtt válaszolhatott volna.
-Nem néztem volna ki belőled, hogy hazudsz, csak hogy Lys-nél aludhass. -Húzta ajkait féloldalas mosolyra.
-Hát ez is benne van a pakliban. De az is, hogy megszabadulhatok a nővéremtől. -Hajtottam a fejem Lys vállára. -Te is erre felé laksz? -Szögeztem Castielnek a kérdést.
-Nem. -Akkor meg miért...- Csak ott Alszok Lysnél. -Tehát akkor négy fiúval fogok együtt aludni? EZ nagyszerű!

De azt már csak a következő részben tudhatjátok meg, hogy mi fog történni éjszaka.

Hatalmas bocsánatot kérek a nagyon hosszú kimaradásért!  Ha gépnél voltam, akkor

sehogy se tudtam rávenni magam arra hogy írjak. És úgy nem akartam megírni nektek a részt.

Nyaralni is voltunk, aztán a fejlécrendeléseket is megcsináltam. Remélhetőleg több ilyen nem lesz. 

És azért is bocsánat, hogy nem lett valami jó rész.... 

Köszönöm a visszajelzéseket!  Puszil titeket: Petra

Maya

Esmeralda

2.rész A felismerés

 Sziasztok! Annyira boldog vagyok. Köszönöm a pipákat, a 2 feliratkozót, és persze a 100+ oldalmegjelenítést! Mivel sok volt a kérés hogy folytassam neki láttam. Nem szeretek követelődző, de repesnék akár 1 kommentnek. De így is örülök. Nem akarok tovább pofázni. Jó olvasást!

Zene

Reggel szinte úgy ugrottam ki az ágyamból, mintha rakétából lőttek volna ki. Még mindig a tegnapi nap járt a fejembe. Kitártam a szekrényem ajtaját, amin fehér burkolat volt. Ami elég jól ment a szobámhoz. Halvány lila falai vannak, és a padlózatot fehér szőnyeg takarta. A szekrényből kivettem a fekete-fehér csíkos ruhámat, aminek hosszú ujja volt. Kifésültem a loboncomat, és kettő hosszú tincset a vállamra helyeztem. Úgy ahogy eddig, most sem raktam magamra sminket, hisz minek. Telefonomat leszedtem a töltőről, és a táskámba dobtam. Az óra hét óra húsz percet mutatott. A táskát lecsúsztattam a korláton, utána én is lecsúsztam. Anya rántottát csinált, míg a bátyám az asztalnál ült és telefonált. A gyümölcsös tálból kivettem egy almát és beleharaptam. Odamentem anyuhoz és megpusziltam az arcát. Odamentem a bátyámhoz és hátulról átkaroltam és őt is megpusziltam. Mellé léptem, és még beszélgetés közben felém fordult, és rám mosolygott. Közelebb hajoltam hozzá, és megpuszilt. Mielőtt kiléptem volna a házból oda kiáltottam nekik hogy Sziasztok. Becsuktam az ajtót, és már be is gurult a hátunk elé a sárga busz. Fel lépkedtem a lépcsőn, és leültem valahova középre. Bedugtam a fülest és elkezdtem hallgatni az egyik kedvenc számomat az imádott Ke$hától a C'mon című számot. Halkan énekelni kezdtem, mire e mellettem ülő felfigyelt. Jobban meghúzottam, és kikapcsoltam a zenét. És csak néztem ki az ablakon. Majd leparkolt a busz. Velem együtt a többi diák is leszállt a buszról. Egyből a büfét céloztam meg, és kértem egy üveg Cappy-t, és egy sonkás szendvicset. Mivel első óránk tesi volt az öltöző felé vetettem az irányt. A táskámat beraktam a szekrényembe, és kivettem a tesi cuccot. Hajamat felkötöttem a zöld hajgumival ami eddig a csuklómon volt. Felvettem a piros cicanacimat, és egy fehér ejtett vállú pólót. A lányok közt Rosa-t kerestem de nem találtam, amikor hirtelen beesett az ajtón a keresett ember. Sietve pakolt, és öltözött át hogy meg is lepődtem rajta. Rosalya nem egy kapkodós személy. Becsapta a szekrényt és leült mellém a padra.

-Mi ez a sietség? 

-Elaludtam. Reggel a bátyáddal beszélgettem, amikor észrevettem hogy már háromnegyed is elmúlt.                Mellette csak úgy repül az idő. -Olvadozott a fehér pulcsis lány, akinek rövid piros nadrágja volt.                  -Ismerős. -Sóhajtottam fel jólesően, és a kis találkára gondoltam. 

 -Tényleg még nem is meséltél milyen volt? 

 -Majd elmondom, inkább menjünk. -Felálltam a fa padról, ami a szoba közepén volt elhelyezve. Felhúztam az említett tárgyról, és kivittem az udvarra. 

A testnevelés óra egészen elviselhető volt. Köröket futottunk, aztán szabad foglalkozás volt. Mi a többiekkel ellentétben beszélgettünk. Elmeséltem a találkozást, aztán Violát fecsegtük ki. Ahogy ő sem,én sem bírom felfogni hogyan lehetnek ők egyáltalán beszélő viszonyban. Rápillantottunk a négy lányra. Épp a körmüket festették, és a hajukat fésülték. Ezek mit csinálnak egész nap ezen kívül?  Vissza mentünk az óra végén az öltözőbe, és magunkra húztuk az eredeti ruhánkat. Az ének óra ennél érdekesebb volt.

-Gyerekek, ma felelni fogunk! Névsorban megyünk. -Majd leül az asztalára, és kimondta Amanda nevét. Amanda egy erős négyesre felelt. Tudni illik, én sosem szoktam az osztály előtt felelni. Mindig itt maradok óra után, és akkor felelek. Amikor én következtem volna, a tanár reflexből a következőt mondta a enyém helyett. Eddig senki se vette észre, de a vörösnek bökte a csőrét. 

-De hát tanárnő! Maya még sosem felelt, ez hogy lehet? Ez kivételezés. -Kiabált be a felelés közepébe. Mindenki beszélgetésbe kezdett. Rémülten néztem először Castielre, másodszor a tanárnőre. 

-Maya, Castielnek kell igazat adnom. Hallgatlak. -Lassan kitoltam magam alól a széket, és kiálltam a pad mellé. Eddig is féltem mások előtt énekelni, de most főleg, hogy mindenki engem néz. Tördelni kezdtem az ujjaimat. 

-Na mi lesz már? Mit csodálkozom? Eddig sem volt hangja, most mért lenne! Nem veszi észre senki! -Ezen a kijelentésen ideges lettem. Behunytam a szemem, és mély levegőt vettem. Most nem engedem hogy semmibe vegyenek. Elkezdtem énekelni azt a dalt, amit kinéztem magamnak az óra elején. Elsőnek halkan énekeltem, aztán egyre hangosabban. Egyre magabiztosabb voltam. Az viszont annyira zavart, hogy mindenki engem figyelt. Ha valami meg tud nyugtatni, az talán Leigh. Bár itt lenne. Elképzeltem, ahogy neki énekelek, és ő rám mosolyog, ettől nekem is mosolyognom kell. Mire vége a dalnak kinyitom a szemem, és a tanárral találom szembe magam, aki elismerően mosolyog. Körbenézek és mindenki halkan tapsol. Leülök a helyemre, és hallgatom a többi diákot. Az óra igen lassan telt el. Éreztem, ahogy néhány diák még mindig engem bámul. Ennyire rossz lettem volna?
*
-Gyönyörű volt Maya. Nem értem mért csak most mertél énekelni a többiek előtt. Hisz, ha nekem lenne ekkora tehetségem, felvágnék ezzel mindenkinek. -Halkan kuncogtam a kijelentésen. Azt hittem mindenki ki fog nevetni. Hisz, épp hogy megszólalok órán. Talán rossz lettem volna?

-Akkor majd beszélünk. Puszi. -Adott egy puszit búcsúzóul, és már rohant is ki a kapun. Felsóhajtottam, ha most itt lenne Leigh, beszélgetne velem? Vagy, vagy csak köszönne? Benyitottam a terembe, ahol már a többiek egy ideje csinálhatták a rajzokat. A tanárt nem találtam a teremben, így levágódtam az egyik székre. A táskámat beraktam a szék mellé. Elővettem a füzeteket, és átnéztem a rajzaimat. A kedvencem a fekete macskás kép, ugyanis macskás vagyok. Azt mondják hogy a fekete macskák balszerencsét hoznak, hát nekem ugyan mindegy. Szerintem ők a legszebbek. Ez olyan, mintha egy embert a külsőjéről ítélnél meg, miközben a természete teljesen más, először ismerd meg, aztán alkoss róla véleményt. Egy fekete hajú, sötét kék szemű fiú ült le mellém. Szürke pulcsi volt rajta, amin a kapucni fel volt húzva a fejére. Ha jól láttam csíkos pólóban volt. Mondhatnám emo-snak, de nem volt túlságosan az. Sőt, talán cukinak is mondanám. Ami furcsa volt, inkább az hogy még nem láttam. Talán új diák? Nem a mikulás egy cuki srácnak beöltözve. Rosa említett egy új diákot. Akkor csak is ő lehet az. Arcáról semmit nem lehetett elolvasni. Tollal rajzolt. Apró vonalakat húzott, amikből formák alakultak ki. Kisebb vonalakkal az árnyékát rajzolta le. Elővett négy darab színes ceruzát, aminek világos kék árnyalati voltak. Egy lánynak a szemét díszítette ki a színekkel. Egész végig őt néztem, és ahogy rajzol. Hirtelen felém kapta fejét. Tökéletesen láttam arcát. Szeme sokkal sötétebb kék volt. Fekete haja belelógott az arcába. Jobb szemöldöke fel volt húzva. Tekintetét bele fúrta az enyémbe. Elmosolyodott, és ráírt valamit a lapra, és át tolta az én asztalomra. A papíron ez állt. Mi a neved? 
-M-Maya. Gyönyörűen rajzolsz. -Ajkaim halvány mosolyra húzódtak. Hümmögött egyet, megfordította a lapot, és azon közölte velem hogy: Csak gyönyörű modellem volt. Megfordítottam a lapot, és jobban szemügyre vettem a rajzot.   A kép engem ábrázolt. A hosszú, fekete hajam, a fekete fehér csíkos ruhám. Csak a szemem volt színes, több árnyalatú kék. A papíron is látszott a mosolyom. Mikor feleszméltem, még egy kérdés volt a papíron. Tetszik? -Heves bólogatással fejeztem ki a tetszésemet a remekmű iránt. A fiú is elmosolyodott. A beszélgetésünk közben sem szólalt meg.  Úgy döntöttünk hogy maradunk még. Nem akartam erőltetni hogy megszólaljon, így is jó volt vele társalogni. Az ízlésünk, és a véleményünk is hasonlít. Akkor szólalt meg először mikor a nevét kérdeztem, ami Justin. Mikor indultam ki, hogy kihegyezzem a ceruzámat, megbotlottam a szék lábába. Vártam mikor érzem meg a talajt a fejem alatt. De, nem ez történt. Lassan kinyitottam a szemem, és Justin arcával, és kék szempárjával találtam magamat szembe. Egyik keze a fejemen volt, a másik a hátamon. Kicsit közelebb hajolt a fülemhez és belesúgta hogy vigyázz jobban. Persze megint elpirultam. Természetesen, ezt ős is észrevette, és egy féloldalas mosolyt ejtett. Vissza húzott a talajra, és leült a székre. Miután elmentem a kukához kihegyezni a cerkám, vissza ültem Justin mellé.Grafittal kezdtem el rajzolni egy fekete, kerítésen mászó macskát. Rajzolás közben, beszélgettünk, viccelődtünk, és meséltünk magunkról. Mire kibeszéltük magunkat, csak ketten maradtunk. Este fél hétre, már sötét volt, és fújt a hűvös szél. Össze pakoltunk, bezártuk a termet, és indultunk ki. Justin-nak balra,  nekem jobbra kellett fordulnom. Egy öleléssel elköszöntünk majd haza felé vetettem az irányt.
   Az út felénél járhattam, amikor a hátam mögül nevetés hallatszott. Hátrakaptam a fejem, és öt-négy nálam két évvel idősebb fiúk kacagtak valamin. Vissza fordultam az út felé, és gyorsabbra vettem a lépéseimet. De ők is gyorsítottak. Mint kilencedikben. Brad, a barna hajú, barna szemű fiú, aki bántani akart, de ott volt Lys. Lysander. Körbenéztem, de csak a fiúk voltak, és én. Nekem annyi. Gyors lépteket hallottam. Amikor sietősre akartam fogni magamat, késő volt. Valaki a falnak taszított. A hátam hirtelen ütközött össze a hideg fallal. Felszisszentem a fájdalom miatt.
-Semmi baj cica. -Súgta fülembe valaki. Hangja szinte fájdalmasan ismerős volt. Kinyitottam szemem, és jól tippeltem. Brad volt. Barna szeme, ami most feketén csillogott, vágyat tükrözött, amitől még jobban megijedtem. Haja most is arcába lógott, és még mindig füstös illata csapta meg az arcom. Féltem. Egyedül vagyok. Mi van, ha most is ugyanazt fogja csinálni mint kilencedikben? Vagy többet, hisz, rajtunk kívül senki nincs itt. Keze a nyakamtól, a fenekemig lecsúszott. A libabőr megjelent az egész testemen. Mikor tenyere megállapodott a fenekemnél, erősen megmarkolta azt. Az akció miatt felnyögtem, és egy hatalmas vigyor keletkezett az arcára. Fenekemnél fogva húzott közelebb hozzá. Nyakamhoz hajolt, és erősen megszívta azt. Apró nyálas csókokat hagyott a piros folton, ami a szívás miatt keletkezett. Egy könnycsepp gurult le a szememről, az arcomra. Amint ezt észre vette, lecsókolta azt. Ajkait hirtelen nyomta enyémre. Erőszakosan tépte ajkaimat. Beleharapott alsó ajkamba, és lecsapott nyelvemre. Nyelve, az én nyelvemet kereste. Erőszakosan tolta les nyelvét a torkomon. Egymás után törtek útnak könnyeim. A két vállamnál megfogta a ruhámat, és könnyed mozdulattal szét tépte. Fehérneműben voltam mint a hidegben, egy állat előtt, segítség nélkül. Ilyen az én szerencsétlen életem. Megint csókolgatni kezdte nyakamat, miközben melleimet masszírozta. Minden egyes érintésénél elfogott a hányinger. Mikor abbahagyta nyakam kínzását, apró puszikat hagyott melleimen. Egyre jobban sírtam. Könnyeim patakokban folytak. Fáztam, és féltem is egyszerre. Mikor melleimmel is felhagyott, nyálas csókokkal árasztotta el hasamat. Mikor elért ahhoz a ponthoz, ahova nagyon nem kéne, letépte rólam az alsóneműmet. Hirtelen, el nem mondható fájdalom nyílalt belém. Mind a két ujja bennem mozgott. Arra vártam, hogy valaki megjelenjen vére. Hogy megverje ezt a szemetet, és elkaphassák a rendőrök. Hogy valaki átöleljen, és azt mondja hogy semmi baj. Amit nem hinnék el, de tudnám hogy fontos vagyok neki. De nem így történt. A támadóm csókolgatott, és elérte hogy hozzá szokjak a fájdalomhoz. Mikor Brad a farmerjét szerette volna levenni, valaki megtalált minket.
-Engedd el, különben megbánod! - Nem volt erőm kinyitni a szemem, és megnézni a védelmezőmet. Mindenem fáj, reszketek. Inkább hálát adtam istennek, hogy valaki észrevett. hogy pár perc múlva remélhetőleg otthon leszek, és megölelem az imádott  bátyámat. Nem szeretnék itt lenni, nem szeretnék reszketni, se félni. Csak is, csak is biztonságban lenni. Két kéz a karomnál felemelt, amit magam köré fogtam. Egy fehér pólót adott rám valaki. És hátulról szorosan magához szorított. Gyenge voltam. Még most sem tudtam felfogni hogy mi történt. Engem, Maya Sett-et, 17 évesen, majdnem megerőszakoltak.
-Nem hallottad? Engedd el! -Körülbelül három méterre állhatott tőlünk. Kiabált.
-Jobban teszed, ha elmész. Amit elkezdek, azt be is fejezem! -Hiába ütöttem, vagy rugdostam, nem engedett el. Valamennyire felnyitottam szemhéjamat, és megláttam a fekete hajkoronát. A korom sötétben arcát alig lehetett látni. Hatalmas léptekkel jött ide, miközben Bradet fenyegette. Az engem szorongató srác ellökött magától, de olyan erővel, hogy elestem, ismét a falnak. A két fiú verekedni kezdett. A megmentőm először behúzott neki egyet, aztán még egyet. Ajka felrepedt, és folyt belőle a vér. Brad ajkához kapott, de azzal dühvel segítőmnek is ütött egyet. Egy ideig eltartott a verekedés, de végül egy fekete kocsi leparkolt, és kinyitották az ajtót. Brad oda sietett a kocsihoz, és beszállt. Mielőtt elindultak volna, lehúzta az ablakot.
-Még nem fejeztem be! Még látni fogtok!. -Ezzel elhajtott a kocsi. Remek, szóval egész életemben félhetek, hogy mikor történik meg ez újra. Megint elfogott a sírás. Térdeimet felhúztam, és körül öleltem őket. Csak zokogtam. Én nem akarom ezt! Nem akarok ezzel együtt élni! Lépéseket hallottam. Még szerencsém van, hogy van egy olyan érző lélek, aki segít egy ilyen szerencsétlenségnek mint nekem. Leguggolt elém, és megfogta térdeimet.
-Már nem kell félned. Itt vagyok. Nem hagyom hogy többet bántson. És ne sírj, jobban áll ha mosolyogsz. Ez a hang. Túl ismerős. Ez a hang volt egész nap a fejemben. Kinyitottam a szemem, de a könnyeimtől éppen hogy láttam valamit. Látásom homályos volt, de a fiú arcát felismertem. Gyorsan magához húzott, és megölelt. Ez az az illat. A kábító illat. A hang, az illat. A haj, az arc. Ez Leigh. Szorosan hozzá bújtam, és megpróbáltam a fiúra koncentrálni, hátha lenyugszok. Pólója véres volt, és most miattam könnyes is lett.
-Mennyünk innen. Haza viszlek oké? -Emelte fel a fejem. Biztató mosolya, engem is mosolygásra kényszerített. Bólintottam egyet, és segített felkelni. Amint felkeltem, majdnem összezuhantam, de megtartott. A helyzet túl ismerős volt- Ahogy Lysander régen, most Leigh mentett meg. Hihetetlen, hogy mind a kettő személy az életét veszélyeztette miattam. A táskámat a hátára dobta, engem meg a kezébe tartott. Egyik keze a térdhajlatomat fogta, a másik pedig a hátamat. Így csak Luke szokott cipelni, de azt is akkor tette, amikr eltört a bokám. A helyzet miatt pír szökött az arcomba. Pirosló arcomat a nyakába fúrtam. Mire felkuncogott. Amin elmosolyodtam, mert nevetése, vagy akár kuncogása, ugyanolyan csilingelő volt a fülemnek.
  Az egyik pillanatban félek, másikban sírok, a másik pillanatban szárnyalok az örömtől. Az a fiú mentett meg, aki egész nap a fejemben, és egyaránt a szívemben él. Ha nem vele álmodok, akkor beteg lehetek. Az a felemelő érzés, amikor érzed, hogy fontos vagy annak a személynek, akit szeretsz. Még mindig a karjában vagyok, és kezével a kilincset próbálta lenyomni. Pár másodperc, és bejutottunk a nappaliba. Amint Leigh lerakott a földre, Luke sietett a segítségemre, hogy talpon maradjak. Leigh ledobta a táskát, és hátulról tartott meg. A bátyám olyan erősen ölelt, hogy azt hittem megfulladok.
-Minden rendben van? Hogy vagy? Bajod esett? Ki bántott? Hol lakik? -Bombázott a kérdéseivel. Enyhített a szorításon és eltolt magától, hogy megcsókolhassa homlokom. Abban a pillanatban jött ki a konyhából Chris, egy pohár vízzel. Bátyám ölében ültem, aki a széken ült. Leigh minden mozdulatomat leste.
-Köszönöm. -Suttogtam alig hallhatóan, és elvettem a poharat. Egy másodperc alatt elpusztítottam a pohár tartalmát. A hideg, frissítő víz kellemesen folyt végig, kiszáradt torkomon. Hálásan mosolyogtam rá.
-Tudod mennyire aggódtam kis-csaj? -Nézett rám aggódó pillantásával. Kiszabadultam bátyus öleléséből, és rávetettem magam Chris-re. Erősen öleltem. Nem hittem volna, hogy aggódott értem. Nevetve felemelt, és lábaimat ösztönösen körül fontam dereka körül. Adtam egy puszit arcára, és letett a földre. Vissza ültem az előbbi helyemre, majd Chrisi megborzolta a hajam.
-  Ne máár. -Nyivákoltam, mint egy hisztis liba. -Egyébként, ha Leigh nem talál meg, és nem veri meg azt a gyereket, és hoz haza, most nem lennék itt. -Mosolyogtam a megmentőmre.
-Köszönöm, hogy megmentetted a húgomat. Nem tudom mivel köszönhetné meg. -Tette fejét a vállamra.
-Nem kell megköszönnöd. Szívesen mentettem meg. -Jólesően felsóhajtottam. Jól esett, hogy számítok neki. Hisz a tesója is megmentett. Lys.
-És Lysander? Ő hol van? -Riadtam fel hirtelen. Mindenki meglepődött a hangulatváltozásomon. Kérdően fordultam Lysander tesója felé.
-Nyugi, ő buliban volt. Ide tart. Én is a buliban voltam, de nem bírtam sokáig ott. Vissza fele találtalak meg titeket. -Nyugtatott le. Nagyot sóhajtottam, és fáradtan borultam tesóm karjaiba.
-Lefekszünk aludni? -Kérdezte Chrisi. Perverz. Ilyen megjegyzés nélkül nem lenne nap. Mosolyogva forgattam meg szemeimet.
-Egy. Még meg kell várnom Lysandert, Kettő. Még nem aludtam veled, és a perverz fantáziáddal igen érdekes lenne. -Érveltem, és számoltam ujjaimon azokat. Mire kaján vigyor ült ki a szőkeség arcára.
-Helyes. Nem is fogsz mellette aludni, mert nem engedem. -Nézett szúrósan barátjára. Leigh lehajtott fejjel nézte az asztalt.
-Baj van Leigh? -Tettem tenyeremet, a kézfejére. Elhúzta száját, és ragyogó szemeivel rám nézett.
-Csak azt sajnálom, hogy későn értem oda. -Ha most magát hibáztatja, tuti megütöm.
-De hülye vagy. -Mire kérdően nézett rám. -Nem tudod vissza pörgetni az időt. Ami megtörtént, megtörtént. Ha jó, ha rossz. És nem magadat okold, hanem azt, akinek az esze a farkában van. -Mire az utolsó mondatomra mindenki elnevette magát. És betoppant legjobb barátom.
-Lys! -keltem fel, és rohantam oda hozzá. -Lábujjhegyre álltam, és szorosan megöleltem. Beszívtam citromos illatát, és arcára nyomtam egy cuppanós puszit.
-Annyira sajnálom. Siettem ahogy tudtam. Jól vagy? -Tolt el magától, és szeme szégyent mutatott.
-Semmi baj. A tesód megmentett, és a fiúk is megnyugtattak. De, nem buliban voltál? Nincs is pia szagod. -Vontam fel szemöldökömet. Remélem hogy nem hazudtak nekem.
-Esküszöm, hogy nem bocsájtanám meg magamnak, ha pia szaggal állítanék be hozzád. -Csókolt bele a hajamba. Ha ilyen jó barátaim vannak, hogy bánthatna meg valaki? -És tesó, igazán köszönöm hogy megmentetted a virágszálamat. -Ölelt magához.
-Anyáék? -Fordultam meg az ölelésben a bátyámhoz.
-Buliznak egy munkatársnál. -Vont vállat.
-Ami azt jelenti hogy ....-
...- holnap hullák lesznek, és békén hagynak minket. -Fejezte be a mondatomat.  -És kivel fogsz ma aludni? Mert én Rosánál léeszek ma este. Lysander? -Nézett felénk. Felhajtottam fejem, hogy láthassam arcát.
-Ma este jönnek haza az uncsitesók. Szóval ma nem lenne jó. De holnap este el is mennek. -Válaszolt szomorúan kék pólós, fekete dzsekis, farmeros felemás színű barátom. Remek, akkor maradtam a perverz szőkeséggel.
-Hát, akkor. Haver, ma vigyáznál a húgomra? -Nézett félve haverjára a bátyám.
-Szíves örömest. Nem lesz baj. Vigyázok a kiscicára. -Kacsintott rám. Erre vigyorogva megforgattam, a szemeimet.

Justin

Brad, Maya, Leigh

Chris

Luke

1.rész A találka

Halihó! Hogy telik a szünet? Mivel ráérek meghozom

nektek az új részt. Pipáljatok, és hagyjatok nyomot magatok után. 

      Jó olvasást! 

 Lysanderrel a buszon ülünk, és próbálok felmelegedni. A barátom egy ideje már hozzám beszél, de én csak nézek ki a fejemből. Higgyétek el, hogy szívesen elmennék vele randizni, hogy nézhessem ragyogó szemeit, és hallgassam bársonyos hangját. Most is agyon dicsérem az újonnan ismert fiút. És az egekbe repítő mosolyát nem is említettem. De, nem lehet olyan rossz fej, ha Lys tesója nem igaz? Nem szeretnék Lyssel erről beszélni, inkább meg beszélem a csajokkal. Talán Rosalyában találok megoldást. Violát azért nem kérdem meg, mert új barátnőkre tett szert. És még számomra is nehéz elhinni, de Amber, és csatlósai befogadták Violát. 

-Itt vagy? -Lengette meg kezét előttem.

-Mi? Bocsi, elgondolkoztam. Mióta jött vissza Leigh? -tettem fel a kérdést.

-Hát, csak pár napja. Amerikában volt, a barátnőjével. Azt hiszem Merci-vel. Mikor együtt jöttek volna, a csaj egy másik pasival smárolt, és kiderült hogy egy ideje tart köztük a kapcsolat. És végül egyedül jött haza.

-Hú, szörnyű lehetett. És te hogy állsz a csajokkal? -Böktem könyökömmel a vállába.

-Nem kötöttem le magam. Túlságosan hiányoznék. -Borzolta össze a hajam.

-Mennyire igaz. -Majd nyomtam egy puszit az orra hegyére és felálltam a buszról. De Lys visszarántott az ölébe.

-Ennyivel nem elégszek meg. -Majd arcát oda tolta elém. Nevetve adtam arcára egy nagy puszit, majd suhantam le a buszról. Ledobtam a táskámat az ajtó mellé, majd körül néztem a lakásban. Luke, és haverja a Tv előtt gubbasztott.

-Szia húgi. -Dobta át karját a vállamon, amikor lehuppantam a két fiú közé.

-Hello. Mizu? Csak nem zavarok? -Fordultam a haverja felé, kinek neve Chris. Míg Chrisnek szőke haja van, és zöld szeme, a bátyámnak ugyanúgy fekete haja, de borostyán színű szeme.

-Sosem. Holnap nem jössz velünk bulizni? -Puszilta meg az arcom.

-Nem nagyon szoktam. Amúgy sem illenék oda. És , öm programom van. -Próbáltam elmenekülni, de Chris vissza rántott.

-Nem szöksz meg. -Ültem ölébe.

-Kivel, mikor, mióta ismered? -Tette fel a kérdéseket a bátyjám.

Lys tesójával, nem tudom, ma óta. -Próbáltam szökni.

-Ma ismerted meg, és máris bulizni mész vele?

-Hosszú. Majd máskor elmondom. Jó éjt. -Mindkettőnek adtam egy puszit, felvettem a táskát az ajtóból, és felrohantam a menedékembe. Bepakoltam holnapra, és kikészítettem a ruhámat. Felhívtam Rosát telefonon.

- Szia barátosném! -Üvöltöttem a készülékbe.

- Kiszakad a dobhártyám. Mi az? 

-Ma át tudnál jönni? -Játszottam a hangjegy medálos nyaklánccal. Amit történetesen Luke-tól kaptam névnapomra. Mások szerint csak egy buta lánc, pedig nagyon is kötődöm hozzá.

-Persze, de mi ez a sietség? Baj van? -Hallottam a telefonba hogy pakol.

-Mi, nem dehogy. Nincs baj. Majd elmesélem. Csak gyere. -Kinyomtam a telefont, és csöngettek. Lerohantam, és kinyitottam az ajtót. A lihegő barátnőmmel találtam szembe magam. Kinyitottam a barna ajtót, és már ketten indultunk felfelé. Megvártam még Rosalya kifújja magát.

-Hallgatlak. -Ült törökülésbe. Követtem példáját, és részről-részről elmeséltem neki mindent.

-Nem hiszem el. De hát randira hívott. Ez..ez.. nagyszerű. -Hirtelen magához préselt.

-Akkor szerinted menjek el? -Kezdtek most a körmömet piszkálni.

-Miért ne mennél? Azt mondtad tetszik. Legalább is ahogy elmesélted a pasit.

-Mi? Hát nem ronda, és nem is taszító jelenség, de attól még nem tetszik. -Nem meg akartam valakivel beszélni? Végül is, csak egy találka. Nem biztos hogy randi. Legalább magamnak valljam be hogy a csábos mosolya, imádni való szemei tetszenek. Felnéztem barátnőmre, aki felhúzta jobb szemöldökét.

-Na jó, igen tetszik. Hisz amikor rám néz, nem tudom róla levenni a szemem. Szemei rabul ejtenek, és igazából nem is akarok onnan kiszabadulni. -Képzeltem magam elé. Úristenem, meghibbantam.

-Na jó neked nem tetszik. Te bele zúgtál. De hagyjuk is. Mit veszel fel? -Hogy mit? Egy szürke pulcsit, és egy fekete farmernadrágot a torna cipőmmel. Akartam megszólalni, de ezt még én sem gondolhattam volna komolyan.

-Igazából fogalmam sincs. De nemsokára átjön, vagy is hogy értem. -Félénken néztem a barátomra, aki a szekrényemben kezdett el turkálni.

-Holnap elmegyünk vásárolni. Úgy is egy hetes szünetünk lesz. -Ó, hát tényleg. Teljesen kiment a fejemből. Mivel holnap énekkaron leszek, csak az első két órára kell bemennem. Amit szerencsésen fogtam ki, mert az első tesi, a második ének. Nem vagyok mázlista?

-Reménytelen vagy Maya. Össze szedek neked valamit. -Öt percbe telt, de egy pánt nélküli lila toppot, egy trikót aminek ki van vágva a háta, és egy rövid világos farmernadrágot talált nekem. Kifésültem a jócskán egyméteres hajamat. Fújtam magamra az almás-fahéjas parfümömből. Még utoljára megöleltem a segítőkész öltöztetőmet, és leindultam. A bátyámék még mindig a Tv előtt ültek egy-egy sörrel a kezükbe. Lehuppantam a karfára, és Chris átölelte a derekamat. A béna viselkedésemhez elpirultam.

-Máris mész? -Súgta a fülembe. Vicces, ugyanis Chris még a bátyámnál is magasabb volt. Így könnyen bele suttoghatott a fülembe.

-Igen. És létszíves győzd meg a bátyámat, hogy minden rendben lesz, mert képes utánam jönni. -Álltam a kanapé mögé, és én is vissza súgtam.

-Neked bármit. -Rám kacsintott, és a reakción kuncogni kezdtem. Bele túrtam szőke hajába, ami meglepetésemre puha volt. Imádom, amikor egy fiúnk így fel van állítva a haja.Csöngettek. Az ajtóhoz rohantam, és kitártam. Arcomra nyomott egy-egy puszit. Fehér dzseki volt rajta, sima fekete pólóval. Ugyanúgy fekete farmer. Egy nyakláncot hordott, ami leért a pólójához. Nadrágján még láncok helyezkedtek el. Mi tagadás, helyes volt. Elköszöntünk a fiúktól, és sétálni kezdtünk.

-És hova viszel? -Néztem fel rá. Egyfolytában mosolygott. Amit nem is bántam, mert ellenállhatatlan volt számomra. Sokszor megnevettetett.

-Gondoltam elviszlek pizzázni, de ma zárva van. Úgy gondoltam hogy a partra is kimehetnénk. Egyébként ott árulják a legfinomabb turmixot. -Ez a srác egy főnyeremény. Imádom a tengerpartot. Főleg amikor cipő nélkül sétálok. Amikor a lábam a éri a forró homokot. Élvezetes.

-Az remek. Imádom mind a kettőt. Csak szerintem hűvösödik az idő? -Kezdtem simogatni a karom. Igen, eléggé fázós vagyok. Viszont az esőt imádom. És a viharos éjszakákon különösen jól alszom. Fura jelenség vagyok.

-Tessék odaadom a dzsekimet. Nekem úgy is melegem van. -Rám rakta a meleget adó "takarót". -Viszont te még nem meséltél magadról. Nem akarlak tovább untatni. -És kezét a csípőmre tette. Jólesően felsóhajtottam, és nem tudom hogy az érintéstől, vagy a dzsekitől, de egyáltalán nem fáztam.

-Hát jó. Ömm, imádom a tengerparton sétálni, de ezt már elmondtam. Igen fázós vagyok. De az esőt szeretem, és a viharos éjszakákon igen jól alszom. És... az éneklés számomra fontos. -Nyögtem ki. Erről nem nagyon beszélek. Csak a család, Rosa, és Lysander tud a hangomról. Amit nem neveznék szörnyűnek.
Oda értünk a partra.

-Ugye egyszer énekelsz nekem? -Nézett kiskutya szemekkel. Persze hogy nem tudtam neki ellenállni.

-Jó. De csak ha veszel nekem egy banános-epres turmixot. -Pislogtam párat, és elmosolyodtam.

-Áll az alku. Egyébként a turmixos jó haverom. Bár nem lángelme. Megszívatjuk egy kicsit? -Majd hülye pofát vágott. Az én erős humoromnak hála, elnevettem magam. A fiú csak engem bámult. Ijedten néztem rá.

-Baj van? Van rajtam valami? -Idegeskedtem. Ennyire hangosan nevettem volna? Most gondolom hülyének néz.

-Mi? Dehogy. Csak, gyönyörű vagy ha nevetsz. -Húzta féloldalas mosolyra a száját. Belepirultam a bókba.

-K-Köszönöm. Kedves vagy. -Rugdaltam a homokot a cipőm orrával. Felemelte az állam, és maga elé fordította. Közelebb lépett hozzám. És megsimogatta az arcom. Közeledni kezdett. Mozdulni nem tudtam. Rám nézett a csodás szemeivel, és egy puszit nyomott az orrom hegyére.

****

Leigh-el egy napágyban ülünk, és a turmixunkat szürcsölgetjük. Szétterpesztett lábakkal ül a napozóágyban, míg én a két lába között fekszek. (Akiknek perverz fantáziájuk van, az kérem ne értse félre) A lábaim törökülésben. Az üres poharakat letesszük a mellettünk lévő fa asztalra. Hátra dőltem és a fejemet ráhajtottam a mellkasára. Hmm, egész jó érzés. Felnéztem a fiúra, aki a haj tincseimmel játszott.

-Mióta ismered a tesómat? -Kérdezte hirtelen. Felnéztem rá, majd mesélni kezdtem.

-Hát, a suli második hetében. A szünetben oda jöttek hozzám a tizenegyedikesek, amikor még kilencedikes voltam. Mondhatni ők voltak az iskola "rossz fiúi". Voltak olyanok, akik egész szünetben róluk csacsogtak hogy milyen helyesek, és aranyosak. Hát ezzel nem mindenki volt így. Voltak olyanok, akik azért könyörögtek, hogy nem menjenek a közelükbe. És közülük volt olyan, aki annyival megúszta, hogy odaadta a kajapénzt. Én inkább akkor még az voltam aki könyörgött hogy ne menjen a közelembe. De sajnos megtörtént. Miközben a szendvicsemet ettem, az egyik elvette, és kidobta a suli kerítésén. A másik egyből mozdult és neki lökött a falnak. Nem tudom mit akartak velem csinálni, de egyből levágtam a szitut, amikor az egyik erősen megszívta a nyakam. Amikor a tesód jött és arrébb lökte a bántalmazóimat. Mióta megmentett, azóta vagyunk jóban. Egyre többet találkoztunk, és a "fiú testvéremnek" kezdtem nyilvánítani. -Mikor befejeztem a mesélést, Leigh az oldalamat kezdte simogatni.

-M-Mit csinálsz? -Fogtam meg kezeit.

-Oh. Bocsi. Csak azt hittem fázol. -Mosolygott kajánul. Hát, nem az ő zsánere a hazudozás.

-Vicces. De melletted nem lehet fázni. -Csúszott ki a számon. A számhoz kaptam, de rájöttem, hogy már  kimondtam, és nem tudom vissza szívni. Ijedten néztem fel, de ő csak rám kacsintott. Huh, akkor nem vagyok nagy gázban.

-Akkor inkább induljunk, ne hogy megsüljél. -És lassan, beszélgetve vissza sétáltunk.

***

-Köszönöm a felejthetetlen találkát. -Mosolyogtam még mindig az ajtóban állva.

-Máskor elviszlek pizzázni. De akkor trikóban gyere. -Önkéntelenül is elnevettem magam. A szemtelen modorát valaki gyűlöli, de én kifejezetten megszerettem.

-Megfogadom. Viszont nekem mennem kell. Remélem minél hamarabb megejtjük a találkát. -Lábujjhegyre álltam és puszit nyomtam az arcára. Mosolyogva megpuszilta az én arcom. Becsuktam az ajtót, és aszobám felé tartottam.

     Miért hiányzik máris? Mért szeretném megint látni,
    és belenézni a szemeibe? Mért szeretném ismét    
    megmosolyogtatni?