Halihó! Hogy telik a szünet? Mivel ráérek meghozom
nektek az új részt. Pipáljatok, és hagyjatok nyomot magatok után.
Jó olvasást!
Lysanderrel a buszon ülünk, és próbálok felmelegedni. A barátom egy ideje már hozzám beszél, de én csak nézek ki a fejemből. Higgyétek el, hogy szívesen elmennék vele randizni, hogy nézhessem ragyogó szemeit, és hallgassam bársonyos hangját. Most is agyon dicsérem az újonnan ismert fiút. És az egekbe repítő mosolyát nem is említettem. De, nem lehet olyan rossz fej, ha Lys tesója nem igaz? Nem szeretnék Lyssel erről beszélni, inkább meg beszélem a csajokkal. Talán Rosalyában találok megoldást. Violát azért nem kérdem meg, mert új barátnőkre tett szert. És még számomra is nehéz elhinni, de Amber, és csatlósai befogadták Violát.
-Itt vagy? -Lengette meg kezét előttem.
-Mi? Bocsi, elgondolkoztam. Mióta jött vissza Leigh? -tettem fel a kérdést.
-Hát, csak pár napja. Amerikában volt, a barátnőjével. Azt hiszem Merci-vel. Mikor együtt jöttek volna, a csaj egy másik pasival smárolt, és kiderült hogy egy ideje tart köztük a kapcsolat. És végül egyedül jött haza.
-Hú, szörnyű lehetett. És te hogy állsz a csajokkal? -Böktem könyökömmel a vállába.
-Nem kötöttem le magam. Túlságosan hiányoznék. -Borzolta össze a hajam.
-Mennyire igaz. -Majd nyomtam egy puszit az orra hegyére és felálltam a buszról. De Lys visszarántott az ölébe.
-Ennyivel nem elégszek meg. -Majd arcát oda tolta elém. Nevetve adtam arcára egy nagy puszit, majd suhantam le a buszról. Ledobtam a táskámat az ajtó mellé, majd körül néztem a lakásban. Luke, és haverja a Tv előtt gubbasztott.
-Szia húgi. -Dobta át karját a vállamon, amikor lehuppantam a két fiú közé.
-Hello. Mizu? Csak nem zavarok? -Fordultam a haverja felé, kinek neve Chris. Míg Chrisnek szőke haja van, és zöld szeme, a bátyámnak ugyanúgy fekete haja, de borostyán színű szeme.
-Sosem. Holnap nem jössz velünk bulizni? -Puszilta meg az arcom.
-Nem nagyon szoktam. Amúgy sem illenék oda. És , öm programom van. -Próbáltam elmenekülni, de Chris vissza rántott.
-Nem szöksz meg. -Ültem ölébe.
-Kivel, mikor, mióta ismered? -Tette fel a kérdéseket a bátyjám.
Lys tesójával, nem tudom, ma óta. -Próbáltam szökni.
-Ma ismerted meg, és máris bulizni mész vele?
-Hosszú. Majd máskor elmondom. Jó éjt. -Mindkettőnek adtam egy puszit, felvettem a táskát az ajtóból, és felrohantam a menedékembe. Bepakoltam holnapra, és kikészítettem a ruhámat. Felhívtam Rosát telefonon.
- Szia barátosném! -Üvöltöttem a készülékbe.
- Kiszakad a dobhártyám. Mi az?
-Ma át tudnál jönni? -Játszottam a hangjegy medálos nyaklánccal. Amit történetesen Luke-tól kaptam névnapomra. Mások szerint csak egy buta lánc, pedig nagyon is kötődöm hozzá.
-Persze, de mi ez a sietség? Baj van? -Hallottam a telefonba hogy pakol.
-Mi, nem dehogy. Nincs baj. Majd elmesélem. Csak gyere. -Kinyomtam a telefont, és csöngettek. Lerohantam, és kinyitottam az ajtót. A lihegő barátnőmmel találtam szembe magam. Kinyitottam a barna ajtót, és már ketten indultunk felfelé. Megvártam még Rosalya kifújja magát.
-Hallgatlak. -Ült törökülésbe. Követtem példáját, és részről-részről elmeséltem neki mindent.
-Nem hiszem el. De hát randira hívott. Ez..ez.. nagyszerű. -Hirtelen magához préselt.
-Akkor szerinted menjek el? -Kezdtek most a körmömet piszkálni.
-Miért ne mennél? Azt mondtad tetszik. Legalább is ahogy elmesélted a pasit.
-Mi? Hát nem ronda, és nem is taszító jelenség, de attól még nem tetszik. -Nem meg akartam valakivel beszélni? Végül is, csak egy találka. Nem biztos hogy randi. Legalább magamnak valljam be hogy a csábos mosolya, imádni való szemei tetszenek. Felnéztem barátnőmre, aki felhúzta jobb szemöldökét.
-Na jó, igen tetszik. Hisz amikor rám néz, nem tudom róla levenni a szemem. Szemei rabul ejtenek, és igazából nem is akarok onnan kiszabadulni. -Képzeltem magam elé. Úristenem, meghibbantam.
-Na jó neked nem tetszik. Te bele zúgtál. De hagyjuk is. Mit veszel fel? -Hogy mit? Egy szürke pulcsit, és egy fekete farmernadrágot a torna cipőmmel. Akartam megszólalni, de ezt még én sem gondolhattam volna komolyan.
-Igazából fogalmam sincs. De nemsokára átjön, vagy is hogy értem. -Félénken néztem a barátomra, aki a szekrényemben kezdett el turkálni.
-Holnap elmegyünk vásárolni. Úgy is egy hetes szünetünk lesz. -Ó, hát tényleg. Teljesen kiment a fejemből. Mivel holnap énekkaron leszek, csak az első két órára kell bemennem. Amit szerencsésen fogtam ki, mert az első tesi, a második ének. Nem vagyok mázlista?
-Reménytelen vagy Maya. Össze szedek neked valamit. -Öt percbe telt, de egy pánt nélküli lila toppot, egy trikót aminek ki van vágva a háta, és egy rövid világos farmernadrágot talált nekem. Kifésültem a jócskán egyméteres hajamat. Fújtam magamra az almás-fahéjas parfümömből. Még utoljára megöleltem a segítőkész öltöztetőmet, és leindultam. A bátyámék még mindig a Tv előtt ültek egy-egy sörrel a kezükbe. Lehuppantam a karfára, és Chris átölelte a derekamat. A béna viselkedésemhez elpirultam.
-Máris mész? -Súgta a fülembe. Vicces, ugyanis Chris még a bátyámnál is magasabb volt. Így könnyen bele suttoghatott a fülembe.
-Igen. És létszíves győzd meg a bátyámat, hogy minden rendben lesz, mert képes utánam jönni. -Álltam a kanapé mögé, és én is vissza súgtam.
-Neked bármit. -Rám kacsintott, és a reakción kuncogni kezdtem. Bele túrtam szőke hajába, ami meglepetésemre puha volt. Imádom, amikor egy fiúnk így fel van állítva a haja.Csöngettek. Az ajtóhoz rohantam, és kitártam. Arcomra nyomott egy-egy puszit. Fehér dzseki volt rajta, sima fekete pólóval. Ugyanúgy fekete farmer. Egy nyakláncot hordott, ami leért a pólójához. Nadrágján még láncok helyezkedtek el. Mi tagadás, helyes volt. Elköszöntünk a fiúktól, és sétálni kezdtünk.
-És hova viszel? -Néztem fel rá. Egyfolytában mosolygott. Amit nem is bántam, mert ellenállhatatlan volt számomra. Sokszor megnevettetett.
-Gondoltam elviszlek pizzázni, de ma zárva van. Úgy gondoltam hogy a partra is kimehetnénk. Egyébként ott árulják a legfinomabb turmixot. -Ez a srác egy főnyeremény. Imádom a tengerpartot. Főleg amikor cipő nélkül sétálok. Amikor a lábam a éri a forró homokot. Élvezetes.
-Az remek. Imádom mind a kettőt. Csak szerintem hűvösödik az idő? -Kezdtem simogatni a karom. Igen, eléggé fázós vagyok. Viszont az esőt imádom. És a viharos éjszakákon különösen jól alszom. Fura jelenség vagyok.
-Tessék odaadom a dzsekimet. Nekem úgy is melegem van. -Rám rakta a meleget adó "takarót". -Viszont te még nem meséltél magadról. Nem akarlak tovább untatni. -És kezét a csípőmre tette. Jólesően felsóhajtottam, és nem tudom hogy az érintéstől, vagy a dzsekitől, de egyáltalán nem fáztam.
-Hát jó. Ömm, imádom a tengerparton sétálni, de ezt már elmondtam. Igen fázós vagyok. De az esőt szeretem, és a viharos éjszakákon igen jól alszom. És... az éneklés számomra fontos. -Nyögtem ki. Erről nem nagyon beszélek. Csak a család, Rosa, és Lysander tud a hangomról. Amit nem neveznék szörnyűnek.
Oda értünk a partra.
-Ugye egyszer énekelsz nekem? -Nézett kiskutya szemekkel. Persze hogy nem tudtam neki ellenállni.
-Jó. De csak ha veszel nekem egy banános-epres turmixot. -Pislogtam párat, és elmosolyodtam.
-Áll az alku. Egyébként a turmixos jó haverom. Bár nem lángelme. Megszívatjuk egy kicsit? -Majd hülye pofát vágott. Az én erős humoromnak hála, elnevettem magam. A fiú csak engem bámult. Ijedten néztem rá.
-Baj van? Van rajtam valami? -Idegeskedtem. Ennyire hangosan nevettem volna? Most gondolom hülyének néz.
-Mi? Dehogy. Csak, gyönyörű vagy ha nevetsz. -Húzta féloldalas mosolyra a száját. Belepirultam a bókba.
-K-Köszönöm. Kedves vagy. -Rugdaltam a homokot a cipőm orrával. Felemelte az állam, és maga elé fordította. Közelebb lépett hozzám. És megsimogatta az arcom. Közeledni kezdett. Mozdulni nem tudtam. Rám nézett a csodás szemeivel, és egy puszit nyomott az orrom hegyére.
****
Leigh-el egy napágyban ülünk, és a turmixunkat szürcsölgetjük. Szétterpesztett lábakkal ül a napozóágyban, míg én a két lába között fekszek. (Akiknek perverz fantáziájuk van, az kérem ne értse félre) A lábaim törökülésben. Az üres poharakat letesszük a mellettünk lévő fa asztalra. Hátra dőltem és a fejemet ráhajtottam a mellkasára. Hmm, egész jó érzés. Felnéztem a fiúra, aki a haj tincseimmel játszott.
-Mióta ismered a tesómat? -Kérdezte hirtelen. Felnéztem rá, majd mesélni kezdtem.
-Hát, a suli második hetében. A szünetben oda jöttek hozzám a tizenegyedikesek, amikor még kilencedikes voltam. Mondhatni ők voltak az iskola "rossz fiúi". Voltak olyanok, akik egész szünetben róluk csacsogtak hogy milyen helyesek, és aranyosak. Hát ezzel nem mindenki volt így. Voltak olyanok, akik azért könyörögtek, hogy nem menjenek a közelükbe. És közülük volt olyan, aki annyival megúszta, hogy odaadta a kajapénzt. Én inkább akkor még az voltam aki könyörgött hogy ne menjen a közelembe. De sajnos megtörtént. Miközben a szendvicsemet ettem, az egyik elvette, és kidobta a suli kerítésén. A másik egyből mozdult és neki lökött a falnak. Nem tudom mit akartak velem csinálni, de egyből levágtam a szitut, amikor az egyik erősen megszívta a nyakam. Amikor a tesód jött és arrébb lökte a bántalmazóimat. Mióta megmentett, azóta vagyunk jóban. Egyre többet találkoztunk, és a "fiú testvéremnek" kezdtem nyilvánítani. -Mikor befejeztem a mesélést, Leigh az oldalamat kezdte simogatni.
-M-Mit csinálsz? -Fogtam meg kezeit.
-Oh. Bocsi. Csak azt hittem fázol. -Mosolygott kajánul. Hát, nem az ő zsánere a hazudozás.
-Vicces. De melletted nem lehet fázni. -Csúszott ki a számon. A számhoz kaptam, de rájöttem, hogy már kimondtam, és nem tudom vissza szívni. Ijedten néztem fel, de ő csak rám kacsintott. Huh, akkor nem vagyok nagy gázban.
-Akkor inkább induljunk, ne hogy megsüljél. -És lassan, beszélgetve vissza sétáltunk.
***
-Köszönöm a felejthetetlen találkát. -Mosolyogtam még mindig az ajtóban állva.
-Máskor elviszlek pizzázni. De akkor trikóban gyere. -Önkéntelenül is elnevettem magam. A szemtelen modorát valaki gyűlöli, de én kifejezetten megszerettem.
-Megfogadom. Viszont nekem mennem kell. Remélem minél hamarabb megejtjük a találkát. -Lábujjhegyre álltam és puszit nyomtam az arcára. Mosolyogva megpuszilta az én arcom. Becsuktam az ajtót, és aszobám felé tartottam.
Miért hiányzik máris? Mért szeretném megint látni,
és belenézni a szemeibe? Mért szeretném ismét
megmosolyogtatni?
-Hú, szörnyű lehetett. És te hogy állsz a csajokkal? -Böktem könyökömmel a vállába.
-Nem kötöttem le magam. Túlságosan hiányoznék. -Borzolta össze a hajam.
-Mennyire igaz. -Majd nyomtam egy puszit az orra hegyére és felálltam a buszról. De Lys visszarántott az ölébe.
-Ennyivel nem elégszek meg. -Majd arcát oda tolta elém. Nevetve adtam arcára egy nagy puszit, majd suhantam le a buszról. Ledobtam a táskámat az ajtó mellé, majd körül néztem a lakásban. Luke, és haverja a Tv előtt gubbasztott.
-Szia húgi. -Dobta át karját a vállamon, amikor lehuppantam a két fiú közé.
-Hello. Mizu? Csak nem zavarok? -Fordultam a haverja felé, kinek neve Chris. Míg Chrisnek szőke haja van, és zöld szeme, a bátyámnak ugyanúgy fekete haja, de borostyán színű szeme.
-Sosem. Holnap nem jössz velünk bulizni? -Puszilta meg az arcom.
-Nem nagyon szoktam. Amúgy sem illenék oda. És , öm programom van. -Próbáltam elmenekülni, de Chris vissza rántott.
-Nem szöksz meg. -Ültem ölébe.
-Kivel, mikor, mióta ismered? -Tette fel a kérdéseket a bátyjám.
Lys tesójával, nem tudom, ma óta. -Próbáltam szökni.
-Ma ismerted meg, és máris bulizni mész vele?
-Hosszú. Majd máskor elmondom. Jó éjt. -Mindkettőnek adtam egy puszit, felvettem a táskát az ajtóból, és felrohantam a menedékembe. Bepakoltam holnapra, és kikészítettem a ruhámat. Felhívtam Rosát telefonon.
- Szia barátosném! -Üvöltöttem a készülékbe.
- Kiszakad a dobhártyám. Mi az?
-Ma át tudnál jönni? -Játszottam a hangjegy medálos nyaklánccal. Amit történetesen Luke-tól kaptam névnapomra. Mások szerint csak egy buta lánc, pedig nagyon is kötődöm hozzá.
-Persze, de mi ez a sietség? Baj van? -Hallottam a telefonba hogy pakol.
-Mi, nem dehogy. Nincs baj. Majd elmesélem. Csak gyere. -Kinyomtam a telefont, és csöngettek. Lerohantam, és kinyitottam az ajtót. A lihegő barátnőmmel találtam szembe magam. Kinyitottam a barna ajtót, és már ketten indultunk felfelé. Megvártam még Rosalya kifújja magát.
-Hallgatlak. -Ült törökülésbe. Követtem példáját, és részről-részről elmeséltem neki mindent.
-Nem hiszem el. De hát randira hívott. Ez..ez.. nagyszerű. -Hirtelen magához préselt.
-Akkor szerinted menjek el? -Kezdtek most a körmömet piszkálni.
-Miért ne mennél? Azt mondtad tetszik. Legalább is ahogy elmesélted a pasit.
-Mi? Hát nem ronda, és nem is taszító jelenség, de attól még nem tetszik. -Nem meg akartam valakivel beszélni? Végül is, csak egy találka. Nem biztos hogy randi. Legalább magamnak valljam be hogy a csábos mosolya, imádni való szemei tetszenek. Felnéztem barátnőmre, aki felhúzta jobb szemöldökét.
-Na jó, igen tetszik. Hisz amikor rám néz, nem tudom róla levenni a szemem. Szemei rabul ejtenek, és igazából nem is akarok onnan kiszabadulni. -Képzeltem magam elé. Úristenem, meghibbantam.
-Na jó neked nem tetszik. Te bele zúgtál. De hagyjuk is. Mit veszel fel? -Hogy mit? Egy szürke pulcsit, és egy fekete farmernadrágot a torna cipőmmel. Akartam megszólalni, de ezt még én sem gondolhattam volna komolyan.
-Igazából fogalmam sincs. De nemsokára átjön, vagy is hogy értem. -Félénken néztem a barátomra, aki a szekrényemben kezdett el turkálni.
-Holnap elmegyünk vásárolni. Úgy is egy hetes szünetünk lesz. -Ó, hát tényleg. Teljesen kiment a fejemből. Mivel holnap énekkaron leszek, csak az első két órára kell bemennem. Amit szerencsésen fogtam ki, mert az első tesi, a második ének. Nem vagyok mázlista?
-Reménytelen vagy Maya. Össze szedek neked valamit. -Öt percbe telt, de egy pánt nélküli lila toppot, egy trikót aminek ki van vágva a háta, és egy rövid világos farmernadrágot talált nekem. Kifésültem a jócskán egyméteres hajamat. Fújtam magamra az almás-fahéjas parfümömből. Még utoljára megöleltem a segítőkész öltöztetőmet, és leindultam. A bátyámék még mindig a Tv előtt ültek egy-egy sörrel a kezükbe. Lehuppantam a karfára, és Chris átölelte a derekamat. A béna viselkedésemhez elpirultam.
-Máris mész? -Súgta a fülembe. Vicces, ugyanis Chris még a bátyámnál is magasabb volt. Így könnyen bele suttoghatott a fülembe.
-Igen. És létszíves győzd meg a bátyámat, hogy minden rendben lesz, mert képes utánam jönni. -Álltam a kanapé mögé, és én is vissza súgtam.
-Neked bármit. -Rám kacsintott, és a reakción kuncogni kezdtem. Bele túrtam szőke hajába, ami meglepetésemre puha volt. Imádom, amikor egy fiúnk így fel van állítva a haja.Csöngettek. Az ajtóhoz rohantam, és kitártam. Arcomra nyomott egy-egy puszit. Fehér dzseki volt rajta, sima fekete pólóval. Ugyanúgy fekete farmer. Egy nyakláncot hordott, ami leért a pólójához. Nadrágján még láncok helyezkedtek el. Mi tagadás, helyes volt. Elköszöntünk a fiúktól, és sétálni kezdtünk.
-És hova viszel? -Néztem fel rá. Egyfolytában mosolygott. Amit nem is bántam, mert ellenállhatatlan volt számomra. Sokszor megnevettetett.
-Gondoltam elviszlek pizzázni, de ma zárva van. Úgy gondoltam hogy a partra is kimehetnénk. Egyébként ott árulják a legfinomabb turmixot. -Ez a srác egy főnyeremény. Imádom a tengerpartot. Főleg amikor cipő nélkül sétálok. Amikor a lábam a éri a forró homokot. Élvezetes.
-Az remek. Imádom mind a kettőt. Csak szerintem hűvösödik az idő? -Kezdtem simogatni a karom. Igen, eléggé fázós vagyok. Viszont az esőt imádom. És a viharos éjszakákon különösen jól alszom. Fura jelenség vagyok.
-Tessék odaadom a dzsekimet. Nekem úgy is melegem van. -Rám rakta a meleget adó "takarót". -Viszont te még nem meséltél magadról. Nem akarlak tovább untatni. -És kezét a csípőmre tette. Jólesően felsóhajtottam, és nem tudom hogy az érintéstől, vagy a dzsekitől, de egyáltalán nem fáztam.
-Hát jó. Ömm, imádom a tengerparton sétálni, de ezt már elmondtam. Igen fázós vagyok. De az esőt szeretem, és a viharos éjszakákon igen jól alszom. És... az éneklés számomra fontos. -Nyögtem ki. Erről nem nagyon beszélek. Csak a család, Rosa, és Lysander tud a hangomról. Amit nem neveznék szörnyűnek.
Oda értünk a partra.
-Jó. De csak ha veszel nekem egy banános-epres turmixot. -Pislogtam párat, és elmosolyodtam.
-Áll az alku. Egyébként a turmixos jó haverom. Bár nem lángelme. Megszívatjuk egy kicsit? -Majd hülye pofát vágott. Az én erős humoromnak hála, elnevettem magam. A fiú csak engem bámult. Ijedten néztem rá.
-Baj van? Van rajtam valami? -Idegeskedtem. Ennyire hangosan nevettem volna? Most gondolom hülyének néz.
-Mi? Dehogy. Csak, gyönyörű vagy ha nevetsz. -Húzta féloldalas mosolyra a száját. Belepirultam a bókba.
-K-Köszönöm. Kedves vagy. -Rugdaltam a homokot a cipőm orrával. Felemelte az állam, és maga elé fordította. Közelebb lépett hozzám. És megsimogatta az arcom. Közeledni kezdett. Mozdulni nem tudtam. Rám nézett a csodás szemeivel, és egy puszit nyomott az orrom hegyére.
****
Leigh-el egy napágyban ülünk, és a turmixunkat szürcsölgetjük. Szétterpesztett lábakkal ül a napozóágyban, míg én a két lába között fekszek. (Akiknek perverz fantáziájuk van, az kérem ne értse félre) A lábaim törökülésben. Az üres poharakat letesszük a mellettünk lévő fa asztalra. Hátra dőltem és a fejemet ráhajtottam a mellkasára. Hmm, egész jó érzés. Felnéztem a fiúra, aki a haj tincseimmel játszott.
-Mióta ismered a tesómat? -Kérdezte hirtelen. Felnéztem rá, majd mesélni kezdtem.
-Hát, a suli második hetében. A szünetben oda jöttek hozzám a tizenegyedikesek, amikor még kilencedikes voltam. Mondhatni ők voltak az iskola "rossz fiúi". Voltak olyanok, akik egész szünetben róluk csacsogtak hogy milyen helyesek, és aranyosak. Hát ezzel nem mindenki volt így. Voltak olyanok, akik azért könyörögtek, hogy nem menjenek a közelükbe. És közülük volt olyan, aki annyival megúszta, hogy odaadta a kajapénzt. Én inkább akkor még az voltam aki könyörgött hogy ne menjen a közelembe. De sajnos megtörtént. Miközben a szendvicsemet ettem, az egyik elvette, és kidobta a suli kerítésén. A másik egyből mozdult és neki lökött a falnak. Nem tudom mit akartak velem csinálni, de egyből levágtam a szitut, amikor az egyik erősen megszívta a nyakam. Amikor a tesód jött és arrébb lökte a bántalmazóimat. Mióta megmentett, azóta vagyunk jóban. Egyre többet találkoztunk, és a "fiú testvéremnek" kezdtem nyilvánítani. -Mikor befejeztem a mesélést, Leigh az oldalamat kezdte simogatni.
-M-Mit csinálsz? -Fogtam meg kezeit.
-Oh. Bocsi. Csak azt hittem fázol. -Mosolygott kajánul. Hát, nem az ő zsánere a hazudozás.
-Vicces. De melletted nem lehet fázni. -Csúszott ki a számon. A számhoz kaptam, de rájöttem, hogy már kimondtam, és nem tudom vissza szívni. Ijedten néztem fel, de ő csak rám kacsintott. Huh, akkor nem vagyok nagy gázban.
-Akkor inkább induljunk, ne hogy megsüljél. -És lassan, beszélgetve vissza sétáltunk.
***
-Köszönöm a felejthetetlen találkát. -Mosolyogtam még mindig az ajtóban állva.
-Máskor elviszlek pizzázni. De akkor trikóban gyere. -Önkéntelenül is elnevettem magam. A szemtelen modorát valaki gyűlöli, de én kifejezetten megszerettem.
-Megfogadom. Viszont nekem mennem kell. Remélem minél hamarabb megejtjük a találkát. -Lábujjhegyre álltam és puszit nyomtam az arcára. Mosolyogva megpuszilta az én arcom. Becsuktam az ajtót, és aszobám felé tartottam.Miért hiányzik máris? Mért szeretném megint látni,
és belenézni a szemeibe? Mért szeretném ismét
megmosolyogtatni?
