 |
| Zene |
Sziasztok! Előre szólok, hogy nem ez a legjobb rész. Nagyon, de nagyon, de nagyon hálás vagyok a feliratkozóknak, a kommentelőknek! Persze a ki pipált is, annak is nagyon hálás vagyok. Hosszú időre terveztem a blogot. Sok ötletem van még, szóval remélem addig is fogjátok követni az új részeket. Jó olvasást!
A legjobb érzés, amikor tudod hogy fontos vagy a másik számára. És én ezt éreztem, amikor a fiúk még itt maradtak velem pár percre. Felvidítottak, nem lehet megszámolni hányszor nevettettek,mosolyogtattak meg abban a tíz percben. Lysander, és Leigh egy öleléssel, és egy-egy puszival elköszöntek. A drága bátyám maradt még egy kicsit, hogy megbizonyosodjon abban, hogy semmi baj nem lesz. Rosalya megértő volt, és azt mondta hogy nem baj ha késik. Leigh megölelt, és a hátamat simogatta kezeivel. Egy hosszú öleléssel elhagyta a házat.
-Mit szeretnél csinálni? -Itta meg az utolsó korty kakaóját. Megnyaltam alsó ajkam, és rámutattam a pohárra.
-Kakaót. Nagy pohárral. Aztán bedőlni az ágyba, mert hulla vagyok. -Dobtam magamat a kanapéra.
-Hozom hercegnő. -Szép is lenne. Gyönyörű ruhában, csodaszép palotában, és Leigh herceggel. Azt hiszem megártott a sok Disney film. Gondolkodásomból egy simogató kéz ébresztett fel. Odaadta a nagy pohár kakaót, és felrohant az emeletre. Miután megittam a meleg italt, beleraktam a mosogatóba, és az emelet felé igyekeztem. Chris a CD lejátszónál kersgélt valamit, nagy valószínűséggel filmet. Elővettem Lysander fekete pólóját ami hosszú volt rám, épp ezért már csak egy bugyit választottam mellé. Lehámoztam magamról a ruháimat, és beléptem a tus alá. Megengedtem a csapot, és megvártam, még át vált forróra. Lemostam magamról minden mocskot, amit Brad okozott. Undorító érintését még most is érzem melleimen. Mért, mért engem kapott el? Mért én voltam ott akkor? És mért volt ő akkor ott? Ilyenkor jön az a mondat hogy mi lett volna ha... Előre is félek. Mi van ha megint elkap, ha megint bemocskosít, és mi van, ha most senki nem lesz ott? Elképzeltem ahogy megint leteper, és azt az érzést, amikor úgy érzed hogy tehetetlen vagy. Egy senki. Nem tudsz semmit sem tenni. Sós könnyim egy perc múlva el is álltak, de amikor kiléptem a tus alól, és belenéztem a tükörbe, észre lehetett venni. Nem akartam lefedni sem ilyen sminkkel. Estére minek, úgy is csak össze kenném a ágyat, és szét kenődne az arcomon is. Felvettem a "pizsamámat", és kiléptem a fürdőből. Egy tál kukorica volt az ágyon, és a tv készen állt hogy filmet nézessünk. Szőke barátom egy szál boxerben ült az ágyamon. Testén láthatóak kockái.
-Chrissi, te nem mész fürdeni? -Másztam be mellé az ágyba, miközben kérdően felé fordultam.
-Tetszik ez a név. Aranyos. Voltam a bátyádnál fürödni. A Nemo jó lesz? -Imádom a Disney meséket. Ott minden olyan varázslatos. Hát, azt a mi világunkról nem lehet mondani. -Te sírtál? -Tette arrébb kukoricát, és közelebb jött. Szégyenlősen bólogatni kezdtem. Halványan mosolyogva megölelt, és elindítottuk a filmet. A film felénél járhattunk, amikor elfordultam a tv-től, és alvásra készültem. Chris betakart, és kikapcsolta a tv-t. Arcomra nyomott egy puszit, amin elmosolyodtam. Boldogsággal merültem az álmok tengerébe.
Arra keltem fel csodás álmomból, hogy tiszta víz a ruhám, az ággyal együtt.
-Mi a....? -Riadtam fel hirtelen. Röhögő bátyámmal, és barátjával találtam szembe magam. Jól indul a reggelem.
-Jó reggelt hercegnő. Hogy aludtál? -Próbálta visszafojtani nevetését. Szép, mondhatom. -Csak hogy tudd, bő tíz perc múlva jön a testvérünk. Szóval jó lenne ha felöltöznél. -Vigyorgott még mindig bátyám.
-Akkor húzzatok kifelé! Így is szörnyű napom lesz. -Toltam ki őket az ajtón. Még nem szóltam nektek a testvéremről. Húsz éves, hosszú, festett halvány rózsaszín haja van, és mogyoró barna szemei. Nem vagyok a kedvence, az biztos. Ha eljön hozzánk, egyfolytában a barátjáról beszél, vagy a nagyszerű munkájáról. ami nem más, mint modell. Gyönyörű alakja van, és ezt ki is használja. Olyan ruhákban jár, ami vagy túl csicsás, vagy épp hogy takar valamit. Mindig nekem papol, hogy mér ilyen ruhákban járok, vagy hogy miért nem csinálom ezt, vagy azt. A család kedvence. A nevét nem is mondtam. Gyönyörű nővéremnek a neve Esmeralda, de csak Em-nek hívjuk. Em oda van a bátyámért. Ha nem lennének tesók, tuti, hogy ráhajtana. Fúj, belegondolni is rossz. Az ágyamat hagytam ahogy van, és elindultam fürdeni. Leszedtem magamról a csurom vizes ruhámat, és engedtem hogy nem a hideg, hanem a forró víz kellemesen folyik a testemen. Mikor végeztem, magamra aggattam a ruháimat. Egy fekete cicanacit, egy fekete cicás mintájú pólót, és egy fehér pulcsit, aminek az ujja végén szőrme volt.Oldalra fontam hajam, és egy rózsa mintájú csatot raktam bele. Levettem a telefonomat a töltőről, és meglepődve vettem észre a három nem fogadott hívást. A hívásokat Lysander küldte. Rányomtam a zöld gombra ami a hívás-t rejtette. Pár csöngés után felvette.
-Hali. Mizus, miért hívtál? -Próbáltam jó fej lenni. Az a tudat hogy jön a nővérem, egyre borzasztóbb.
-Szia. Nem kertelek. Castielnél nem tudunk próbálni, mert náluk házfelújítás van. Mivel itt van az uncsitesók, nálunk sem tudunk. A raktárra gondoltam, amit kicsinosítottál. De csak neked van kulcsod. Hogy próbálhatnánk ott? Mit szólsz? -Először nem akartam beleegyezni. De aztán rájöttem, hogy kapóra jön. Így nem kell a nővéremmel lennem.
-Benne vagyok. Mikor találkozunk? -Azért leszek olyan kedves hogy megvárom míg ideér, és aztán lelépek.
-Nem olyan sürgős, úgyhogy olyan fél három körül. Neked jó? -Szeretem, hogy az én érdekeimet is tiszteli.
-Remek. Akkor mondjuk ott a fagyizónál? -Vetettem fel az ötletemet.
-Oké, akkor megbeszéltük. További remek napot manó. -Hallottam a hangján hogy mosolyog. Szemem forgatva de vissza szóltam.
-Neked is! -Mosolyogva tettem le a telefont. Egy ajtó csapódás, és egy köszönés. Essünk neki. Felsóhajtottam, és lerohantam a lépcsőn. Em haja lófarokba volt kötve oldalt. Fehér táskája a kezében lógott. Ünnepélyes ruha volt rajta. Rózsaszín volt, néhol fekete. Felfestette bájos mosolyát, és mindenkit megölelt.
-Annyira hiányoztatok! Hol van az én helyes fiútestvérem? -Forgott körbe, majd megpillantotta kék pulcsis, farmeros bátyámat. Táskáját ledobta, és odarohant hozzá. Átölelte, és puszit nyomott arcára. A fiú nevetve viszonozta az ölelést, és a puszit. -És a hugicám? -Nézett anyáékra.
-Szia Em. Rég láttalak. -Sétáltam oda hozzá, felfestve a mű mosolyomat.
-Én is téged. Hiányoztál. Na de.. -Helyben vagyunk. -Te miben vagy? Negyven fok van kint. Na gyere csak, átöltöztetünk. -Meg sem várva válaszomat felrohant az emeletre, és a régi szobáját vette célba. Csak két perce érkezett, de már minden ruhája ki volt pakolva. Mit csodálkozom. Le ültetett az ágyra, én meg kíváncsian figyeltem, ahogy a szekrényében kutakodik. Egy fekete rövid pólót vett elő, aminek hosszú ujja volt. Alulra pedig egy hozzá illő szoknyát. És egy fekete topánkát vett elő nekem. Felvettem a ruha darabokat, és a tükör elé álltam. Az összeállítás jó volt, jól is állt, de nem éreztem úgy, hogy ez én lennék. Inkább kerültem a konfliktust, és a pozitív oldalát néztem.
-Köszi, nagyon tetszik. -Küldtem felé bájos, és egyben mű mosolyomat is.
-Szívesen. Szólj máskor is, ha nem tudsz mit felvenni. -Kedves. Inkább hagyjuk. Mind a ketten lerohantunk a lépcsőn, és leültünk az asztalhoz.
-Hogy aludtál kicsim? A fiúkat küldtem hogy ébresszenek föl. -Tette le az ételt az asztalra. Ch, ébreszteni, vagy szívrohamot okozni.
-Jól elaludtam, hála Chrisnek, de, nem keltésnek hívnám, amit a fiúk műveltek. -Néztem a bátyámra szúrósan.
-Mi történt? -Húzta föl szemöldökét.
-Semmi. Majd elmondom. -A reggeli békésen telt. Mások számára. Egész végig a nővéremet kellett hallgatni, erről, meg arról. Fogalmam sincs mit mondott. a Tegnapi napon járt az agyam, de főleg a megmentőmön. Vajon Leigh-nek van barátnője? Bár Lys azt mondta hogy megcsalták őt. Végül is, van ezerszer szebb, okosabb, és jobb lány nálam. Miután segítettem anyunak elmosogatni, mert a nővérem elfáradt az úton, leültünk a kanapéra Tv-zni.
-Anya, fél háromkor a fagyizónál kéne lennem mert Lysander-rel találkozunk. -Játszottam a nyakláncommal. -De hát csak ma jött a nővéred. -Indokolt anya.
-Semmi baj anya, nyugodtan mennyen pasizni, én úgy is beszélek még Robinnal, és lefekszek aludni. -Indult fel Em a lépcsőn. Valaha egyszer hálás lehetek neki.
-Akkor mehetek? -Fordultam anya felé.
-Menjél. De siess haza, és vigyázz magadra! -Fenyegetett a mutatóujjával. Tudtam, hogy a tegnapi napra gondolt. Ránéztem a fali órára, és tudatosult bennem, hogy már csak bő nyolc percem van odaérni. Felvettem a vékony pulcsimat, és beledugtam a telefont, és a fülest. Felvettem a tornacsukámat, és mindenkitől elköszöntem. Amint kiléptem a faszerkezetű ajtón, megcsapott a hűs szellő. Nagyot szívtam a levegőből, és útnak indultam.
Mikor odaértem a fagyizóhoz, leültem az előtte lévő padra. Elővettem a telefont, és elindítottam Calvin Harris 'Summer' nevű számát. A fülest bedugtam a telefonba, és azon keresztül keresztül hallgattam az egyik kedvenc számom. Halkan énekelni kezdtem, aztán hangosabban. Már teljes szívemből énekeltem. Rá gondoltam. Arra, aki megmentett engem két napja. Segített nekem. Ő volt az. Amikor arcképe bevillant, elmosolyodtam. Az arcképet eltüntetve, előhozva a valóságot, Castiel arcát láttam meg. Vörös haja arcába lógott. Nem tudom miért, de mosolygott. Fekete motoros dzseki volt rajta, és egy sima fekete póló. Farmerján egy lánc foglalt helyet. Kék Converse cipője megint rajta volt.A fejemet egy kicsit arrébb fordítottam és megláttam a fehér motort. Mutató ujjával megfogta az állam, és maga felé fordította így a fejem. A másik keze a zsebében volt. Lehajolt hozzám, és úgy súgta a fülembe a szavakat.
-Szia. -Ahogy a fülembe súgta kirázott a hideg. Nem tudom hogy csinálta, de felforrt a vérem. Mivel észrevette hogy mit hozott ki belőlem elvigyorodott. Lysander, ilyenkor kell késned?
-Sz-szia. Lysander? -Néztem fel szürke szemeibe. Levetette magát a mellettem lévő helyre.
-Azt mondta, kettesbe hagy minket a kérésemet jováhagyva. -Fogta meg az egyik kezével az arcomat, és engem fürkészve felém közeledett. Másik keze derekamra csúszott, és közelebb húzott magához. El akartam tolni magamtól, mert nem ismerem, és mert nekem nem Ő tetszik, de nem tudtam. Megfagytam, talán hagytam is volna a csókot, de feltűnt fehér hajú barátom.
-Castiel, mit csinálsz? -Szólt barátjához karba tett kézzel, miután megköszörülte torkát. Viktóriánusz kabátja volt rajta, egy fekete trikó, és egy fehér rövidnadrág. Ugyanaz a kék Convers cipő volt rajta. Amint rám nézett, és elmosolyodott, nekem is mosolyognom kellett. Úgy ahogy a testvére szokott mosolyt csalni arcomra.
-Lys!-Vigyorodtam el még jobban.
-Lysander. Barátom, ilyenkor nem illik bezavarni. -Vágott halál komoly arcot, és felállt mellőlem a padról. A két barát lepacsizott egymással, aztán ölelésre tártam karom. Lys vigyorogva fogadta ölelésemet. Jól magához szorított, és megint beszívtam illatát. Arcomat nyakába fúrtam, és ő is így tett. Ráadásul egy puszit is nyomot nyakamra.
-Meddig szerelmeskedtek még? Féltékeny leszek. -Dobolt türelmetlenül a lábával.
-Attól még hogy neked nem lehet, én kihasználom. -Kacsintott rám. Eltoltam magamtól, és elővettem a zsebemből a kulcsot.
-Indulunk? -néztem a fiúkra. Indultam volna Lysander felé, hogy együtt sétáljunk, amikor valaki erősen magához húzott a derekamnál.
-Akkor most én is kihasználom. -Nézett rám, sunyi mosollyal rózsaszín ajkain. Persze fülig elpirultam, ezért hozzá bújtam. Felkuncogott, és szívesen ölelt magához.
-Lys, eddig mért nem szóltál a barátnődről? -Nézett kérdően haverjára. Az én tekintetem is rátévedt.
-Tudtam hogy rászálltál volna. Egyenlőre megtartom magamnak. -Ezt már lekésted.
-Megértelek. Én sem hagynám más pasival látni. Főleg ha az enyém lenne. -Súgta az utolsó mondatot a fülembe. Ezen csak elmosolyodtam, ahogyan próbálkozik. Nem tudom mit lát bennem.
Castiel egész úton fogta a derekam, de nem is zavart. Sőt, tetszettek is a bókjai. Most Castiel ügyködik a zárral.
-Segítsek tigris? -Húztam fel. Ha ő úgy, akkor én így.
-Nagyon vicces. Ne húzz fel, mert rosszul jársz. -Nézett rám, aztán vissza a zárra, de akkor sem akart neki sikerülni. Felsóhajtottam, és odamentem mellé. A kezével együtt megfogtam a kulcsot, és lassan, erősen elfordítottam jobbra. Meglepődve nézett rám, én pedig önelégülten rá.
-Nagyon profi vagy cicám. Máskor is segíthetnél a kulcsokkal. -Fogta megint közzé az arcom. És lassan arcon csókolt. Ajaki érintése bizsergető volt. Miket nem tud a lányokkal művelni. Gondoltam magamban, és jólesően felsóhajtottam, majd halvány mosolyt ejtettem.
-Ezt nem tudom tovább nézni, inkább menjünk próbálni. -Húzott be minket a karunknál fogva a szobába.A szoba nem volt hatalmas, de a kellő hely megvan a próbáláshoz. A szobában volt egy nagy bőrkanapé, egy kávézó asztal. A kanapé mellett volt egy szekrény felszerelve a falra, amit még a bátyám rakott oda föl. A szerkényben van innivaló, és nassolni való. A szoba másik végében volt egy mikrofon, és egy akusztikus gitár. A falnak türkizkék színe volt, a padlót pedig fa burkolta. Egy könyvespolc is van a szobában, amiben anyu régi könyvei vannak. -Wow. Te aztán berendezkedtél. Van innivaló? Szomjan halok. -Ment a falon lévő szekrényhez.
-Coca Cola van csak. -Vontam meg a vállam.
-Nem próbálhatnánk? -Dugta be a mikrofont a konnektorba. A gitárt a kezébe vette, és megpengette a húrokat. Felemelte tekintetét a gitárról, és rám nézett. Elmosolyodott, és vissza szegezte a tekintetét a hangszerre. Elfeküdtem a kanapén, és még mindig őt néztem. -Játszol? -Szögezte gondolom nekem a kérdést. Mindig is akartam, de anya nem engedte. Hiába nyújtogattam a szórólapokat, túl drága volt. Gitárt kaptam, de játszani nem tudok rajta.
-Nem. -Adtam a tömör választ. -De mindig is szeretem volna. Csak, nem engedték. -Húztam el a számat. -A gitár kellemes hangja, kiemeli az ember énekét. Persze, ez csak az én gondolatom, lehet hogy tévedek.
-Nem tévedsz. Én is így vagyok vele. Ha akarod, persze csak akkor ha akarod megtaníthatlak. -Ült le mellém a kanapéra. Ez...ez..Oké. Nyugodj le Maya! Biztos hogy tanulás lenne belőle? Jajj, nem fogom elhalasztani a lehetőséget.
Miután megbeszéltem magammal hogy állok elébe, megöleltem Castiel-t, és agyon puszilgattam. Aki nevetve fogadta a puszikat.
-Akkor benne vagy? -Hevesen bólogatnia kezdtem.
- Castiel! Inkább gyere most már tényleg próbálni. -Castiel Odament Lysanderhez, és súgott valamit a fülébe. Aztán nekikezdtek a próbához, én pedig mosolyogva hallgattam, néztem őket.
Cast gitár játéka csodálatos, és ügyes is. Lys hangjáról ugyanezt tudom mondani. A szerelmes dalokat átéli. Hangja mély, mégis selymes. Ketten, egyszer még híresek lesznek, és megnyerik a fél világot. A csajokról ne is beszéljünk. Nem csak a hangjuk jók, hanem a kinézetük is. De, ha Lysander híres lenne, elfelejtene engem? Hisz, ott lesz neki százszor szebb, és jobb lányok is nálam. És majd egyszer csak skypeolni fogunk, aztán már csak telefonálunk, ameddig el nem felejt. Bele gondolni is rossz. Hogy egyszer csak itt hagy. És ha össze futunk majd az utcán, meg se fog ismerni. És majd csak a Tv-ben láthatom őt. Vagy lehet hogy mellettem lesz, és nem hagy egyedül? Nem tudom mi fog történni, bár nem is szeretném megtudni. De akkor feltudnék készülni a rossz dolgokra, amik még várnak rám...
-Min agyalsz hercegnő? - Borzolja meg a hajam jó barátom. Elmosolyodom tettén. Úgy sem hagyna el. És én sem engedném el őt.
-Nem fontos. -Halvány mosolyt ejtek neki. Gyenge próbálkozás volt tőlem. Lys túlságosan jól ismer. És mindjárt megkérdezi hogy.-
-Komolyan? Kérlek, mond el az igazat. -Fordított magával szemben. Lesütöm a szemem, kinyitom, és felnézek rá.
-Na jó. Csak, elgondolkoztam, hogy mi lesz, ha híresek lesztek. Hogyha híres leszel. Hogy elfogsz-e felejteni, vagy tartani fogjuk a kapcsolatot. Vagy, egyszer csak, annyira híres leszel, hogy egy beszélgetést sem tudunk majd ejteni. Helyesek vagytok, és tehetségesek mind a ketten. Én meg egyedül maradok. -Hirtelen egy könnycsepp buggyant ki a szememből, ami az elképzelésem miatt jött elő. De még mielőtt lecsordult volna végig az arcomon, Lysander letörölte.
-Ez többet eszedbe se jusson. Attól még hogy jó vagyok. - Erre Castiel megköszörülte a torkát - Jók vagyunk -javította ki magát. -Nem biztos hogy sztárok leszünk. És, semmi áron nem választhatnak el egymástól. Szeretlek, és nem engedlek el. Nem fogsz sohasem lerázni. -A végére már két keze az arcomon pihent. Egy igazi mosoly ült ki arcomra, és hiper gyorsasággal öleltem meg. Erősen megszorított, és kézen fogva tettük meg az utunkat. Út közben Castiel megbeszélt egy fellépést maguknak a haverja buliján. Aztán elmeséltem Castielnek hogy mért nincs akkora lelkesedésem hogy hazamegyek. Ugyanis fogadni mernék, hogy Em, nem alszik, hanem megint magáról dumálgat. Lys tudja hogy ki ő, mert már panaszkodtam neki róla. Aztán Castiel azt mondta hogy meglátogatná, a rózsaszín hajú hölgyeményt. Már csak az kéne, hogy a 'barátom', ha nevezhetem annak, ő is udvarol neki. És akkor már senki nem venne figyelembe. Amikor két utcányira voltunk a lakástól, hirtelen ötletem támadt.
-Nem aludhatnék nálatok? Az unokatesóitok már hazamentek. Nem hiszem hogy zavarnék. -Vigyorodtam el. -De ha nem akarod akkor persze nem muszáj. -Haladtam tovább. Tudtam hogy most már igen-t fog mondani. EZ mindig bejön.
-Várj! -Ért be mellém. Eddig jó. -Nekem ezzel semmi problémám, de anyudék mit fognak ehhez szólni? -Mosolygott. Ez tényleg probléma. Elhúztam a számat. Hogy is menekülhetek meg a tesómtól?
-Majd azt fogom nekik mondani hogy rosszul érzem magam. -Vonok vállat. Sosem hazudtam még anyuéknak. Azokon az alkalmakon kívül, amikor itt van a nővérem. Elővettem a telefonom, és tárcsáztam anyut.
-Szia anyu. Lehetne hogy Lysandernél alszok? Nem érzem jól magam. És Lys-hez közelebb vagyok. -Feszengve vártam a választ.
-Rendben. -Magamban örültem, és egy úgy nevezett 'like' jelet mutattam a kezemmel, Lys-nek. Ő pedig rám kacsintott. -De délre itthon vagy! -Hallottam fenyegető hangját.
-Persze, otthon leszek! Szia, puszi. -Tettem le, még mielőtt válaszolhatott volna.
-Nem néztem volna ki belőled, hogy hazudsz, csak hogy Lys-nél aludhass. -Húzta ajkait féloldalas mosolyra.
-Hát ez is benne van a pakliban. De az is, hogy megszabadulhatok a nővéremtől. -Hajtottam a fejem Lys vállára. -Te is erre felé laksz? -Szögeztem Castielnek a kérdést.
-Nem. -Akkor meg miért...- Csak ott Alszok Lysnél. -Tehát akkor négy fiúval fogok együtt aludni? EZ nagyszerű!
-Mit szeretnél csinálni? -Itta meg az utolsó korty kakaóját. Megnyaltam alsó ajkam, és rámutattam a pohárra.
-Kakaót. Nagy pohárral. Aztán bedőlni az ágyba, mert hulla vagyok. -Dobtam magamat a kanapéra.
-Hozom hercegnő. -Szép is lenne. Gyönyörű ruhában, csodaszép palotában, és Leigh herceggel. Azt hiszem megártott a sok Disney film. Gondolkodásomból egy simogató kéz ébresztett fel. Odaadta a nagy pohár kakaót, és felrohant az emeletre. Miután megittam a meleg italt, beleraktam a mosogatóba, és az emelet felé igyekeztem. Chris a CD lejátszónál kersgélt valamit, nagy valószínűséggel filmet. Elővettem Lysander fekete pólóját ami hosszú volt rám, épp ezért már csak egy bugyit választottam mellé. Lehámoztam magamról a ruháimat, és beléptem a tus alá. Megengedtem a csapot, és megvártam, még át vált forróra. Lemostam magamról minden mocskot, amit Brad okozott. Undorító érintését még most is érzem melleimen. Mért, mért engem kapott el? Mért én voltam ott akkor? És mért volt ő akkor ott? Ilyenkor jön az a mondat hogy mi lett volna ha... Előre is félek. Mi van ha megint elkap, ha megint bemocskosít, és mi van, ha most senki nem lesz ott? Elképzeltem ahogy megint leteper, és azt az érzést, amikor úgy érzed hogy tehetetlen vagy. Egy senki. Nem tudsz semmit sem tenni. Sós könnyim egy perc múlva el is álltak, de amikor kiléptem a tus alól, és belenéztem a tükörbe, észre lehetett venni. Nem akartam lefedni sem ilyen sminkkel. Estére minek, úgy is csak össze kenném a ágyat, és szét kenődne az arcomon is. Felvettem a "pizsamámat", és kiléptem a fürdőből. Egy tál kukorica volt az ágyon, és a tv készen állt hogy filmet nézessünk. Szőke barátom egy szál boxerben ült az ágyamon. Testén láthatóak kockái.
-Chrissi, te nem mész fürdeni? -Másztam be mellé az ágyba, miközben kérdően felé fordultam.
-Tetszik ez a név. Aranyos. Voltam a bátyádnál fürödni. A Nemo jó lesz? -Imádom a Disney meséket. Ott minden olyan varázslatos. Hát, azt a mi világunkról nem lehet mondani. -Te sírtál? -Tette arrébb kukoricát, és közelebb jött. Szégyenlősen bólogatni kezdtem. Halványan mosolyogva megölelt, és elindítottuk a filmet. A film felénél járhattunk, amikor elfordultam a tv-től, és alvásra készültem. Chris betakart, és kikapcsolta a tv-t. Arcomra nyomott egy puszit, amin elmosolyodtam. Boldogsággal merültem az álmok tengerébe.
Arra keltem fel csodás álmomból, hogy tiszta víz a ruhám, az ággyal együtt.
-Mi a....? -Riadtam fel hirtelen. Röhögő bátyámmal, és barátjával találtam szembe magam. Jól indul a reggelem.
-Jó reggelt hercegnő. Hogy aludtál? -Próbálta visszafojtani nevetését. Szép, mondhatom. -Csak hogy tudd, bő tíz perc múlva jön a testvérünk. Szóval jó lenne ha felöltöznél. -Vigyorgott még mindig bátyám.
-Akkor húzzatok kifelé! Így is szörnyű napom lesz. -Toltam ki őket az ajtón. Még nem szóltam nektek a testvéremről. Húsz éves, hosszú, festett halvány rózsaszín haja van, és mogyoró barna szemei. Nem vagyok a kedvence, az biztos. Ha eljön hozzánk, egyfolytában a barátjáról beszél, vagy a nagyszerű munkájáról. ami nem más, mint modell. Gyönyörű alakja van, és ezt ki is használja. Olyan ruhákban jár, ami vagy túl csicsás, vagy épp hogy takar valamit. Mindig nekem papol, hogy mér ilyen ruhákban járok, vagy hogy miért nem csinálom ezt, vagy azt. A család kedvence. A nevét nem is mondtam. Gyönyörű nővéremnek a neve Esmeralda, de csak Em-nek hívjuk. Em oda van a bátyámért. Ha nem lennének tesók, tuti, hogy ráhajtana. Fúj, belegondolni is rossz. Az ágyamat hagytam ahogy van, és elindultam fürdeni. Leszedtem magamról a csurom vizes ruhámat, és engedtem hogy nem a hideg, hanem a forró víz kellemesen folyik a testemen. Mikor végeztem, magamra aggattam a ruháimat. Egy fekete cicanacit, egy fekete cicás mintájú pólót, és egy fehér pulcsit, aminek az ujja végén szőrme volt.Oldalra fontam hajam, és egy rózsa mintájú csatot raktam bele. Levettem a telefonomat a töltőről, és meglepődve vettem észre a három nem fogadott hívást. A hívásokat Lysander küldte. Rányomtam a zöld gombra ami a hívás-t rejtette. Pár csöngés után felvette.
-Hali. Mizus, miért hívtál? -Próbáltam jó fej lenni. Az a tudat hogy jön a nővérem, egyre borzasztóbb.
-Szia. Nem kertelek. Castielnél nem tudunk próbálni, mert náluk házfelújítás van. Mivel itt van az uncsitesók, nálunk sem tudunk. A raktárra gondoltam, amit kicsinosítottál. De csak neked van kulcsod. Hogy próbálhatnánk ott? Mit szólsz? -Először nem akartam beleegyezni. De aztán rájöttem, hogy kapóra jön. Így nem kell a nővéremmel lennem.
-Benne vagyok. Mikor találkozunk? -Azért leszek olyan kedves hogy megvárom míg ideér, és aztán lelépek.
-Nem olyan sürgős, úgyhogy olyan fél három körül. Neked jó? -Szeretem, hogy az én érdekeimet is tiszteli.
-Remek. Akkor mondjuk ott a fagyizónál? -Vetettem fel az ötletemet.
-Oké, akkor megbeszéltük. További remek napot manó. -Hallottam a hangján hogy mosolyog. Szemem forgatva de vissza szóltam.
-Neked is! -Mosolyogva tettem le a telefont. Egy ajtó csapódás, és egy köszönés. Essünk neki. Felsóhajtottam, és lerohantam a lépcsőn. Em haja lófarokba volt kötve oldalt. Fehér táskája a kezében lógott. Ünnepélyes ruha volt rajta. Rózsaszín volt, néhol fekete. Felfestette bájos mosolyát, és mindenkit megölelt.
-Annyira hiányoztatok! Hol van az én helyes fiútestvérem? -Forgott körbe, majd megpillantotta kék pulcsis, farmeros bátyámat. Táskáját ledobta, és odarohant hozzá. Átölelte, és puszit nyomott arcára. A fiú nevetve viszonozta az ölelést, és a puszit. -És a hugicám? -Nézett anyáékra.
-Szia Em. Rég láttalak. -Sétáltam oda hozzá, felfestve a mű mosolyomat.
-Én is téged. Hiányoztál. Na de.. -Helyben vagyunk. -Te miben vagy? Negyven fok van kint. Na gyere csak, átöltöztetünk. -Meg sem várva válaszomat felrohant az emeletre, és a régi szobáját vette célba. Csak két perce érkezett, de már minden ruhája ki volt pakolva. Mit csodálkozom. Le ültetett az ágyra, én meg kíváncsian figyeltem, ahogy a szekrényében kutakodik. Egy fekete rövid pólót vett elő, aminek hosszú ujja volt. Alulra pedig egy hozzá illő szoknyát. És egy fekete topánkát vett elő nekem. Felvettem a ruha darabokat, és a tükör elé álltam. Az összeállítás jó volt, jól is állt, de nem éreztem úgy, hogy ez én lennék. Inkább kerültem a konfliktust, és a pozitív oldalát néztem.
-Köszi, nagyon tetszik. -Küldtem felé bájos, és egyben mű mosolyomat is.
-Szívesen. Szólj máskor is, ha nem tudsz mit felvenni. -Kedves. Inkább hagyjuk. Mind a ketten lerohantunk a lépcsőn, és leültünk az asztalhoz.
-Hogy aludtál kicsim? A fiúkat küldtem hogy ébresszenek föl. -Tette le az ételt az asztalra. Ch, ébreszteni, vagy szívrohamot okozni.
-Jól elaludtam, hála Chrisnek, de, nem keltésnek hívnám, amit a fiúk műveltek. -Néztem a bátyámra szúrósan.
-Mi történt? -Húzta föl szemöldökét.
-Semmi. Majd elmondom. -A reggeli békésen telt. Mások számára. Egész végig a nővéremet kellett hallgatni, erről, meg arról. Fogalmam sincs mit mondott. a Tegnapi napon járt az agyam, de főleg a megmentőmön. Vajon Leigh-nek van barátnője? Bár Lys azt mondta hogy megcsalták őt. Végül is, van ezerszer szebb, okosabb, és jobb lány nálam. Miután segítettem anyunak elmosogatni, mert a nővérem elfáradt az úton, leültünk a kanapéra Tv-zni.
-Anya, fél háromkor a fagyizónál kéne lennem mert Lysander-rel találkozunk. -Játszottam a nyakláncommal. -De hát csak ma jött a nővéred. -Indokolt anya.
-Semmi baj anya, nyugodtan mennyen pasizni, én úgy is beszélek még Robinnal, és lefekszek aludni. -Indult fel Em a lépcsőn. Valaha egyszer hálás lehetek neki.
-Akkor mehetek? -Fordultam anya felé.
-Menjél. De siess haza, és vigyázz magadra! -Fenyegetett a mutatóujjával. Tudtam, hogy a tegnapi napra gondolt. Ránéztem a fali órára, és tudatosult bennem, hogy már csak bő nyolc percem van odaérni. Felvettem a vékony pulcsimat, és beledugtam a telefont, és a fülest. Felvettem a tornacsukámat, és mindenkitől elköszöntem. Amint kiléptem a faszerkezetű ajtón, megcsapott a hűs szellő. Nagyot szívtam a levegőből, és útnak indultam.
Mikor odaértem a fagyizóhoz, leültem az előtte lévő padra. Elővettem a telefont, és elindítottam Calvin Harris 'Summer' nevű számát. A fülest bedugtam a telefonba, és azon keresztül keresztül hallgattam az egyik kedvenc számom. Halkan énekelni kezdtem, aztán hangosabban. Már teljes szívemből énekeltem. Rá gondoltam. Arra, aki megmentett engem két napja. Segített nekem. Ő volt az. Amikor arcképe bevillant, elmosolyodtam. Az arcképet eltüntetve, előhozva a valóságot, Castiel arcát láttam meg. Vörös haja arcába lógott. Nem tudom miért, de mosolygott. Fekete motoros dzseki volt rajta, és egy sima fekete póló. Farmerján egy lánc foglalt helyet. Kék Converse cipője megint rajta volt.A fejemet egy kicsit arrébb fordítottam és megláttam a fehér motort. Mutató ujjával megfogta az állam, és maga felé fordította így a fejem. A másik keze a zsebében volt. Lehajolt hozzám, és úgy súgta a fülembe a szavakat.
-Szia. -Ahogy a fülembe súgta kirázott a hideg. Nem tudom hogy csinálta, de felforrt a vérem. Mivel észrevette hogy mit hozott ki belőlem elvigyorodott. Lysander, ilyenkor kell késned?
-Sz-szia. Lysander? -Néztem fel szürke szemeibe. Levetette magát a mellettem lévő helyre.
-Azt mondta, kettesbe hagy minket a kérésemet jováhagyva. -Fogta meg az egyik kezével az arcomat, és engem fürkészve felém közeledett. Másik keze derekamra csúszott, és közelebb húzott magához. El akartam tolni magamtól, mert nem ismerem, és mert nekem nem Ő tetszik, de nem tudtam. Megfagytam, talán hagytam is volna a csókot, de feltűnt fehér hajú barátom.
-Castiel, mit csinálsz? -Szólt barátjához karba tett kézzel, miután megköszörülte torkát. Viktóriánusz kabátja volt rajta, egy fekete trikó, és egy fehér rövidnadrág. Ugyanaz a kék Convers cipő volt rajta. Amint rám nézett, és elmosolyodott, nekem is mosolyognom kellett. Úgy ahogy a testvére szokott mosolyt csalni arcomra.
-Lys!-Vigyorodtam el még jobban.
-Lysander. Barátom, ilyenkor nem illik bezavarni. -Vágott halál komoly arcot, és felállt mellőlem a padról. A két barát lepacsizott egymással, aztán ölelésre tártam karom. Lys vigyorogva fogadta ölelésemet. Jól magához szorított, és megint beszívtam illatát. Arcomat nyakába fúrtam, és ő is így tett. Ráadásul egy puszit is nyomot nyakamra.
-Meddig szerelmeskedtek még? Féltékeny leszek. -Dobolt türelmetlenül a lábával.
-Attól még hogy neked nem lehet, én kihasználom. -Kacsintott rám. Eltoltam magamtól, és elővettem a zsebemből a kulcsot.
-Indulunk? -néztem a fiúkra. Indultam volna Lysander felé, hogy együtt sétáljunk, amikor valaki erősen magához húzott a derekamnál.
-Akkor most én is kihasználom. -Nézett rám, sunyi mosollyal rózsaszín ajkain. Persze fülig elpirultam, ezért hozzá bújtam. Felkuncogott, és szívesen ölelt magához.
-Lys, eddig mért nem szóltál a barátnődről? -Nézett kérdően haverjára. Az én tekintetem is rátévedt.
-Tudtam hogy rászálltál volna. Egyenlőre megtartom magamnak. -Ezt már lekésted.
-Megértelek. Én sem hagynám más pasival látni. Főleg ha az enyém lenne. -Súgta az utolsó mondatot a fülembe. Ezen csak elmosolyodtam, ahogyan próbálkozik. Nem tudom mit lát bennem.
Castiel egész úton fogta a derekam, de nem is zavart. Sőt, tetszettek is a bókjai. Most Castiel ügyködik a zárral.
-Segítsek tigris? -Húztam fel. Ha ő úgy, akkor én így.
-Nagyon vicces. Ne húzz fel, mert rosszul jársz. -Nézett rám, aztán vissza a zárra, de akkor sem akart neki sikerülni. Felsóhajtottam, és odamentem mellé. A kezével együtt megfogtam a kulcsot, és lassan, erősen elfordítottam jobbra. Meglepődve nézett rám, én pedig önelégülten rá.
-Nagyon profi vagy cicám. Máskor is segíthetnél a kulcsokkal. -Fogta megint közzé az arcom. És lassan arcon csókolt. Ajaki érintése bizsergető volt. Miket nem tud a lányokkal művelni. Gondoltam magamban, és jólesően felsóhajtottam, majd halvány mosolyt ejtettem.
-Ezt nem tudom tovább nézni, inkább menjünk próbálni. -Húzott be minket a karunknál fogva a szobába.A szoba nem volt hatalmas, de a kellő hely megvan a próbáláshoz. A szobában volt egy nagy bőrkanapé, egy kávézó asztal. A kanapé mellett volt egy szekrény felszerelve a falra, amit még a bátyám rakott oda föl. A szerkényben van innivaló, és nassolni való. A szoba másik végében volt egy mikrofon, és egy akusztikus gitár. A falnak türkizkék színe volt, a padlót pedig fa burkolta. Egy könyvespolc is van a szobában, amiben anyu régi könyvei vannak. -Wow. Te aztán berendezkedtél. Van innivaló? Szomjan halok. -Ment a falon lévő szekrényhez.
-Coca Cola van csak. -Vontam meg a vállam.
-Nem próbálhatnánk? -Dugta be a mikrofont a konnektorba. A gitárt a kezébe vette, és megpengette a húrokat. Felemelte tekintetét a gitárról, és rám nézett. Elmosolyodott, és vissza szegezte a tekintetét a hangszerre. Elfeküdtem a kanapén, és még mindig őt néztem. -Játszol? -Szögezte gondolom nekem a kérdést. Mindig is akartam, de anya nem engedte. Hiába nyújtogattam a szórólapokat, túl drága volt. Gitárt kaptam, de játszani nem tudok rajta.
-Nem. -Adtam a tömör választ. -De mindig is szeretem volna. Csak, nem engedték. -Húztam el a számat. -A gitár kellemes hangja, kiemeli az ember énekét. Persze, ez csak az én gondolatom, lehet hogy tévedek.
-Nem tévedsz. Én is így vagyok vele. Ha akarod, persze csak akkor ha akarod megtaníthatlak. -Ült le mellém a kanapéra. Ez...ez..Oké. Nyugodj le Maya! Biztos hogy tanulás lenne belőle? Jajj, nem fogom elhalasztani a lehetőséget.
Miután megbeszéltem magammal hogy állok elébe, megöleltem Castiel-t, és agyon puszilgattam. Aki nevetve fogadta a puszikat.
-Akkor benne vagy? -Hevesen bólogatnia kezdtem.
- Castiel! Inkább gyere most már tényleg próbálni. -Castiel Odament Lysanderhez, és súgott valamit a fülébe. Aztán nekikezdtek a próbához, én pedig mosolyogva hallgattam, néztem őket.
Cast gitár játéka csodálatos, és ügyes is. Lys hangjáról ugyanezt tudom mondani. A szerelmes dalokat átéli. Hangja mély, mégis selymes. Ketten, egyszer még híresek lesznek, és megnyerik a fél világot. A csajokról ne is beszéljünk. Nem csak a hangjuk jók, hanem a kinézetük is. De, ha Lysander híres lenne, elfelejtene engem? Hisz, ott lesz neki százszor szebb, és jobb lányok is nálam. És majd egyszer csak skypeolni fogunk, aztán már csak telefonálunk, ameddig el nem felejt. Bele gondolni is rossz. Hogy egyszer csak itt hagy. És ha össze futunk majd az utcán, meg se fog ismerni. És majd csak a Tv-ben láthatom őt. Vagy lehet hogy mellettem lesz, és nem hagy egyedül? Nem tudom mi fog történni, bár nem is szeretném megtudni. De akkor feltudnék készülni a rossz dolgokra, amik még várnak rám...
-Min agyalsz hercegnő? - Borzolja meg a hajam jó barátom. Elmosolyodom tettén. Úgy sem hagyna el. És én sem engedném el őt.
-Nem fontos. -Halvány mosolyt ejtek neki. Gyenge próbálkozás volt tőlem. Lys túlságosan jól ismer. És mindjárt megkérdezi hogy.-
-Komolyan? Kérlek, mond el az igazat. -Fordított magával szemben. Lesütöm a szemem, kinyitom, és felnézek rá.
-Na jó. Csak, elgondolkoztam, hogy mi lesz, ha híresek lesztek. Hogyha híres leszel. Hogy elfogsz-e felejteni, vagy tartani fogjuk a kapcsolatot. Vagy, egyszer csak, annyira híres leszel, hogy egy beszélgetést sem tudunk majd ejteni. Helyesek vagytok, és tehetségesek mind a ketten. Én meg egyedül maradok. -Hirtelen egy könnycsepp buggyant ki a szememből, ami az elképzelésem miatt jött elő. De még mielőtt lecsordult volna végig az arcomon, Lysander letörölte.
-Ez többet eszedbe se jusson. Attól még hogy jó vagyok. - Erre Castiel megköszörülte a torkát - Jók vagyunk -javította ki magát. -Nem biztos hogy sztárok leszünk. És, semmi áron nem választhatnak el egymástól. Szeretlek, és nem engedlek el. Nem fogsz sohasem lerázni. -A végére már két keze az arcomon pihent. Egy igazi mosoly ült ki arcomra, és hiper gyorsasággal öleltem meg. Erősen megszorított, és kézen fogva tettük meg az utunkat. Út közben Castiel megbeszélt egy fellépést maguknak a haverja buliján. Aztán elmeséltem Castielnek hogy mért nincs akkora lelkesedésem hogy hazamegyek. Ugyanis fogadni mernék, hogy Em, nem alszik, hanem megint magáról dumálgat. Lys tudja hogy ki ő, mert már panaszkodtam neki róla. Aztán Castiel azt mondta hogy meglátogatná, a rózsaszín hajú hölgyeményt. Már csak az kéne, hogy a 'barátom', ha nevezhetem annak, ő is udvarol neki. És akkor már senki nem venne figyelembe. Amikor két utcányira voltunk a lakástól, hirtelen ötletem támadt.
-Nem aludhatnék nálatok? Az unokatesóitok már hazamentek. Nem hiszem hogy zavarnék. -Vigyorodtam el. -De ha nem akarod akkor persze nem muszáj. -Haladtam tovább. Tudtam hogy most már igen-t fog mondani. EZ mindig bejön.
-Várj! -Ért be mellém. Eddig jó. -Nekem ezzel semmi problémám, de anyudék mit fognak ehhez szólni? -Mosolygott. Ez tényleg probléma. Elhúztam a számat. Hogy is menekülhetek meg a tesómtól?
-Majd azt fogom nekik mondani hogy rosszul érzem magam. -Vonok vállat. Sosem hazudtam még anyuéknak. Azokon az alkalmakon kívül, amikor itt van a nővérem. Elővettem a telefonom, és tárcsáztam anyut.
-Szia anyu. Lehetne hogy Lysandernél alszok? Nem érzem jól magam. És Lys-hez közelebb vagyok. -Feszengve vártam a választ.
-Rendben. -Magamban örültem, és egy úgy nevezett 'like' jelet mutattam a kezemmel, Lys-nek. Ő pedig rám kacsintott. -De délre itthon vagy! -Hallottam fenyegető hangját.
-Persze, otthon leszek! Szia, puszi. -Tettem le, még mielőtt válaszolhatott volna.
-Nem néztem volna ki belőled, hogy hazudsz, csak hogy Lys-nél aludhass. -Húzta ajkait féloldalas mosolyra.
-Hát ez is benne van a pakliban. De az is, hogy megszabadulhatok a nővéremtől. -Hajtottam a fejem Lys vállára. -Te is erre felé laksz? -Szögeztem Castielnek a kérdést.
-Nem. -Akkor meg miért...- Csak ott Alszok Lysnél. -Tehát akkor négy fiúval fogok együtt aludni? EZ nagyszerű!
De azt már csak a következő részben tudhatjátok meg, hogy mi fog történni éjszaka.
Hatalmas bocsánatot kérek a nagyon hosszú kimaradásért! Ha gépnél voltam, akkor
sehogy se tudtam rávenni magam arra hogy írjak. És úgy nem akartam megírni nektek a részt.
Nyaralni is voltunk, aztán a fejlécrendeléseket is megcsináltam. Remélhetőleg több ilyen nem lesz.
És azért is bocsánat, hogy nem lett valami jó rész....
Köszönöm a visszajelzéseket! Puszil titeket: Petra
 |
| Maya |
 |
| Esmeralda |
