Jó olvasást! Ismét sok volt a késés. Nem kérem hogy bocsássatok meg, mert ez nem az eső késésem. De imádok írni, ezért nem fogom abbahagyni! A sok nyaralásom nem engedte hogy írjak. És most a tanulásba is nagyon bele kell húznom. Kicsit rövid lett tudom. A következő hosszabb lesz!
 |
| Zene |
Mint kiderült Lysander szülei, leghamarabb reggel érkeznek haza. Út közben megint fagyoskodtam, így megkaptam Lys kabátját, amiért hálás is voltam neki. Örülök neki, hogy egy egy ilyen aranyos barátra tettem szert. Vajon Leigh már alszik? Vagy, mással van? Ó, tuti hogy alvás közben is helyes. Maya! Ne ábrándozzál! Majd biztos pont te kellesz majd neki! Álmodozni azért csak lehet! Igaza lehet a tudat alattimnak. Kinek kéne egy ilyen dilinyós lány, aki most is épp magával veszekszik. Mind a hárman csöndben voltunk. Kezeim, újdonsült "kabátom" zsebiben bujkáltak. Ahogy barátom háza felé lépkedtünk, hallgattam a tücskök dalát, és a fák susogását. A szél csapkodta a fák lombjait. Tekintetem az égre kalandozott. Az ég tiszta volt. Csak kevés felhő tartózkodott a kékségen, ezért a csillagokat is lehetett látni. Még most is úgy gondolom, hogy gyönyörűek a csillagok. Ragyogó kis pontok. Szemeimet ismét az útra szegeztem. Nehogy a végén hasra essek, másrészt azért hogy tudjam, milyen messze vagyunk még. Még két ház, és ott vagyunk. Épp Bobby-ék háza előtt mentünk el. Bobby, az üzletember, Carly, a szakács menyasszony, és Molly, a csupán négy éves kis csöppség, a két szülő gyermeke. Néha megkéri Lysandert, hogy vigyázzon a kicsire, amikor ők nem érnek rá. Egyszer segítettem Lys-nek vigyázni a kicsire, és a csöppséggel olyan aranyosak voltak, hogy le kellett őket fotóznom. Lysander egyszer majd nagyszerű apuka lesz. Már maga a gondolat is megmosolyogtat. Mikor feleszméltem, már a lakásban voltunk. Mindenhol sötétség volt, és csönd. Ezek szerint Leigh alszik. Levettem a nagy kabátot, és felakasztottam a fogasra. Mikor Castiel bejött az ajtón, nyitva hagyta az ajtót, így a huzat miatt, az hangosan becsapódott. -Castiel! -Néztem rá dühösen. Lehet hogy most felébresztette az alvó fiút. Könyörgöm Castiel.
-Mi az? Véletlen volt. -Emelte fel a két kezét védekezés érdekében. Dühösen néztem rá, mikor lépteket hallottam föntről. A hanghoz kép is társult. Fekete haja kócos volt, össze vissza állt, és rátapadt homlokára. Egy alsóban jött tért le hozzánk. Egyik kezével éppen a szemét dörzsölte, gondolom az érdekében, hogy kimenjen belőle az álmosság.
-Á, csak ti vagytok? -És egy halvány mosolyt ejtett. Végig néztem rajta, és igazat adok magamnak. Még álmosan is baromira helyes. Mellkasa kidolgozott. Szemei álmosan ragyogtak. Megnyalta ajkait. Én pedig még mindig őt pásztázom a tekintetemmel. Arcára néztem, és észrevettem hogy engem néz. Szerintetek észre vette hogy őt bámulom? Egy pimasz mosoly ült k az arcára. Az arcom most úgy nézhet ki, mint egy paradicsom. Cipőm orrát kezdtem bámulni, mintha valami érdekes lenne rajta. Mondj már valamit!
-Felkeltettünk? -Kérdeztem megszeppenve. Egy halvány mosolyt ejtettem neki, hogy ne vegye észre a zavaromat.
-Igen. De nem haragszom. De ti nem vagytok fáradtak? -Mosolygott a többiekre. Leültem a pulthoz, ahogy a Castiel is. Leigh a hűtőhöz sétált.
-Igazából nem az a lényeg, hogy fáradtak vagyunk-e, hanem az, hogy ki hol alszik. -Jött a hátam mögé Lysander.
-Kér valaki narancs levet? -Mutatta fel a dobozt.
-Én igen! -Jelentkeztem egyből. Nem nagyon ittam a próba alatt. -Lys? -Néztem fel rá.
-Kösz nem. De akkor döntsük el hogy ki hol alszik, mert én hulla fáradt vagyok. -Henyélt el végül a kanapén.
-Mit gondolsz drága? Alszunk együtt? -Vigyorodott el Castiel, és átkarolta a vállamat.
-Höh? -Lepődtem meg. -Cast én...-Nem tudtam befejezni a mondatomat mert kuncogva félbeszakított.
-Csak vicceltem..Nyugi. -Egyszer még megölöm. Ha már választanom kéne, akkor nem Cast mellett aludnék.. -Ha csak nem akarsz tényleg mellettem aludni. -Dőlt lazán hátra a széken.
-Castiel. Ezt a barátnőddel csináld. Mayának nem tetszel. Fogadd el. -Sóhajtott fel Lys. Ezért jó, ha van egy barátod. Leigh lerakta elém a narancslevet, és rám kacsintott. Köszönet képen, egy hálás mosolyt ejtettem neki.
-Mi lenne ha Castiel a vendégszobába aludna, én meg veled. -Néztem Lysanderre miközben ittam a narancslevemet.
-El is feledkeztem a vendégszobáról. Rendben. Akkor én megyek is.- Felállt a kanapéról, és felfelé vette az irányt.
-Akkor én is búcsúzom. Elfoglalom a fönti fürdőszobát. -Mosolyogtam a fiúkra, és az üres poharat a pultra raktam. Felálltam a székről, és felsétáltam a lépcsőn. Lysander szobájába vetettem az irányt. Kopogás nélkül rontottam be a a szobába, feltépve a faszerkezetet.
-Te nem fürdesz? -Néztem fel barátomra, miközben a szekrénybe kutattam pizsamám után. Mivel elég sokat alszok Lysanderrel, egy csomó ruhám is itt maradt. Mivel nem akartam folyton Lys pólóját ellopni pizsama gyanánt, ezért beújítottam pár ruhát Lys szekrényébe, amik a szekrény negyedét foglalják el. és bingo! Megtaláltam a zsiráfos pizsamámat, ami egy rövid nadrág, és egy trikó.
-Majd csak utánad. -Elfeküdt az ágyon, és a hátát az ágytámlájához támasztotta. Elővette telefonját és pötyögni kezdett el rajta valamit. Kezemben a ruhákkal indultam el a fürdőhöz. Benyitottam az ajtón, és bezártam magam után, nehogy az egyik fiú meggondolatlanságból benyitna. Lehámoztam magamról a ruhát, és beszálltam a zuhany alá. Megy nyitottam a csapot, és beállítottam a nekem legmegfelelőbb hőmérsékletet. Hagytam hogy a forró folyadék végig folyjon testemen.
~*
-Lekapcsolhatom? -Kérdezte Lys, miközben az asztali lámpáért nyúlt. Bólintottam, és megfordultam. Az ajtó felé néztem, és a következő másodpercre sötétség uralkodott a szobán. Lehunytam szemhéjaimat, és az alvásra törekedtem.
Felülök az ágyon, és megnézem az időt a telefonomon. Hajnali két óra. Mit csináljak, nem vagyok álmos. A mellettem fekvő fiúra néztem, hogy alszik-e. Alszik, akkor nekem is azt kéne. Telefonomat visszaraktam az ágy mellett lévő kis asztalra. Vissza fekszem az ágyra, és megpróbálok elaludni, sikertelenül. Nem tudok aludni. Egyszerűen nem megy, nem jön álom a szememre. Ha becsukom a szemem, késztetést érzek hogy kinyissam. Melegem sincs, kifejezetten fázok. Jobban felhúzom magamra a sötétkék takarót, mire Lysander megmoccan. Ne kelj fel, csak ne ébredj fel. Már csak az hiányzik hogy felkeltsem a szenvedésemmel. Csak maradj nyugton Maya. Egy sóhaj hagyja el a számat. Francba, ez nem megy. Castiel, és Lys biztos a sok próbálás miatt fáradtak. Leigh-et meg biztosan kifárasztotta a barátnője az á.... Miről beszélek? Miért gondolkodok én az ilyeneken egyáltalán.
-Lys, alszol? -Suttogtam neki. De semmi. Se kép, se hang. A fejemet a párna közé dobtam, mikor mozgolódást fedeztem fel a másik oldalon.
-Miért nem alszol manó? -Hangja mély, és rekedt volt, gondolom hogy a fáradtságtól. Hogyhogy fent van? Azt hittem alszik..
-Nem tudok. -Suttogom neki. Semmi mást nem csinál, csak átöleli kezeivel a derekamat, és közelebb férkőzik hozzám. Egy röpke perc alatt átérzem a melegséget, amit a teste áraszt, és nyugodtabban csukom le a szemeimet. Mintha altató hatása lenne az ölelésének.
-Most már aludj.- Suttogja még utoljára, majd mindketten elalszunk..
Lassan nyitom fel a szemeimet, és pislogok néhányat. Mikor a látásom tökéletessé válik, hunyorítanom kell, ugyanis tegnap egyikőnk se húzta le a redőnyt, így a napfény egyenesen a szemembe siklik. Megszokom a világosságot, és az alvótársamra irányul a tekintetem. Az egyenletes szuszogásából ítélve alszik. Nyújtózkodom egyet, majd belelépek a mamuszomba, amit még Lystől kaptam. Elcsoszogok Lysander szekrényéhez, amiben az ő, és az én ruháim vannak. Mivel elég sokat alszok itt, így néhány ruhát beújítottam barátom szekrényébe. A ruháim körülbelül a szekrény negyedét foglalhatják el. Mivel úgy nézett ki hogy kint ezerrel süt a nap, lazán öltöztem fel. Azaz egy piros feliratos pólót, és egy fekete rövid nadrágot. És szokásosan a hajamat oldalra fontam. Alapozót kentem föl az arcomra, és lefelé vezetett az utam. Mi lenne ha reggelit csinálnék nekik? Biztos értékelnék. Akkor legyen rántotta. Mindent előkészítek a reggeli elkészítéséhez, ami nm rejt sok dolgot. Dúdolgatva készítem el a reggelit, és terítek meg négy személyre az asztalon. Minden pohárba majdnem teli töltöm a poharakat narancslével. Csípőre tett kézzel nézek végig az asztalon. Már csak az ébresztés maradt hátra. Óvatosan nyitottam ki a faszerkezetet, és léptem be a szobába, ahol felkeltem. Gondolom tudjátok melyikre gondolok. A fiú a hátán feküdt, tehát máshogy, mint amikor kiléptem a szobából. Ezek szerint fent van. Rámásztam az ágyra, és leültem a fekvő fiú mellé.
-Lysander, kelj fel légyszíves. -Kértem kedvesen, de nem volt hajlandó felkelni. Gondoltam egyet, és játékosan a derekára ültem. Mire morgott egyet. Felakart ülni, ezért leszálltam róla. Hátát az ágytámlájához támasztotta.
-Hány óra? -Dünnyögte. Ránéztem az ébresztőórára, ami a szerkényen helyezkedett el.
-Nyolc óra. Reggel nyolc. -Kezével megdörzsölte szemeit, majd rám nézett. -Zuhanyozz le, és öltözz fel. Lent találkozunk. -Mosolyogtam rá, és nyomtam egy puszit az arcára, és már a szobában se voltam. Akkor folytassuk Castiel-el. Benyitok az ajtón, és belépek a vendégszobába. A vörös hajú fiú férfi módjára húzza még javában a lóbőrt. Lassan sétálok oda az ágyhoz, és simogatom meg óvatosan a karját, hogy felkeljen. Hirtelen megmozdul, ezzel jelezve hogy ő sem jár már az álmok világában.
-Castiel. Kelj fel. Lysander már lent van.-Csodák csodájára nem válaszol. De hát ébren van. Akkor miért nem kel föl? Lusta dög. Hirtelen ötlettől vezérelve megpuszilom az arcát, és kipattantak szürke szemei. Chh..férfi.
-Most már szíveskedsz lejönni? -Kérdeztem türelmetlenül. Egy vigyor ült ki fáradt arcára.
-Ha kapok még egyet. -Letörölhetem azt vigyort?
-Még mit nem. -Válaszoltam gyorsan, és haragosan. Talán túlságosan is. -Csak gyere le kettő perc múlva. -Forgattam meg kék szemeimet. Egy fiúval se kezdenék ki, ha lenne barátom. Ha, lenne. Ő meg annak ellenére, hogy van barátnője, ezeket teszi. Szegény lány. Nem lennék a helyében. Gyorsan kislisszoltam a szobából, és becsaptam azt. Vagy, lehet hogy csak túlreagáltam. Gondolkozok ezen, miközben lemegyek a falépcsőn. Szerintem csak a nővéremtől vagyok ilyen. Fogadni mernék, hogy nem változott meg azóta semmit, mióta utoljára láttam. Egész nap magáról cseveg, és ha megszólalok, muszáj bele kötnie. A bátyámat imádja, csak én vagyok neki egy nem kívánatos személy. Em kijönne Castiellel, van egy olyan érzésem. Castiel, és Lys hogy jöhet ki jól? tény, hogy nem ismerem annyira Castiel-t, mint Lys-t, de Castiel egy szoknyapecér, és bunkó. Lysander, kedves, aranyos, és megértő. Persze most úgy beszélek róla, mintha tökéletes lenne. Persze hogy nem az. Én se vagyok az -legjobb példa - és senki sem. De Lysander elnézi az embereknek ha nem tökéletesek, ezért, ő majdnem az. Persze ez az én véleményem. Szeretem Lysandert. Ő több, mint egy barát, és fontosabb mint a szerelmem. A kapcsolatunk erős, és legyőz mindent. Kitartok mellette, és ő is mellettem. Nyálasnak hangzik, de ez az igazság. Régen, Lysander a fa tövében ült, és dalt írogatott, és régi stílusú ruhában járt. Most is hord néha-néha. A dal ami összeköt minket. Mindkettőnknek fontos. Amikor énekelsz, saját magadat fejezed ki. Ha énekelek, az csodálatos érzés, és felülmúlhatatlan. A zene te vagy. Ha énekelek, kizárok mindent, és a dalra koncentrálok. Átérzem a dalt, és átadom magamat neki. Ellentétben Lysanderrel, én nem tudok dalt írni. Azaz, írtam párat, rossz napjaimban, amikor igen szomorú voltam, akkor sikerült pár. De csak szomorú dalaim vannak, és abból is csak három. Szerelmes sohasem voltam, boldog se vet szét sokszor. Féltékeny se voltam, se vagyok, szóval értitek. Sok mindenről nem tudok írni. Ezeken agyalva mentem le a lépcsőn. A két testvér bájcsevejt folytatott ide lent.
-Dühösnek látszol. -Intette nekem a kérdést, a fekete hajú testvér. Arca nyugodt, és higgadt volt, míg az enyém biztosan gondterheltnek látszott. Ha a nővéremre gondolok, meg Lys barátjára, Cast-ra, akkor ahh, miért kellenek ők az életbe? Ez most..csúnyán hangzott. Vegyük úgy hogy nem mondtam semmit. Egy amolyan "Semmi baj nincs" mosolyt ejtettem neki, és megnéztem az időt. Kilenc óra, negyvenhárom perc. Épp szóltam volna hogy üljünk le, amikor valaki megelőzött.
-Nyugtasd meg a barátnődet, mert kicsit felhúzta a vizet. -Kacsintott rám. Tudja hogy nem vagyok a barátnője, akkor meg? Bár, lehet igaza van. Feleslegesen húztam föl magam. Mit is várhattam volna Catieltől? Amúgy meg akkora nagy bajt nem csinált.
-Csináltál valamit? -Nézett szúrósan Lys a barátjára. Nehogy miattam legyen gond.
-Semmi nem történt. Csak egy kicsit ideges lettem. Bocs Cast. -Erőltettem magamra egy mosolyt Castielnek a mondatom végén. A nővérem miatt nem lehetek ilyen másokkal.
-Akkor eszünk? -Csapta össze a tenyerét Leigh, és nézett körbe a társaságon. -Ha már nincs semmi gond. -Mosolygott.
Nyugodtan ültünk le a székekre, és kezdtünk neki a reggeli elfogyasztásának. Mikor végeztünk az étellel, belekortyoltam a frissítő narancslevembe.
-Egyébként mi olyan szörnyű a nővéredben, hogy ennyire utálod őt? -Tette fel kérdést Castiel. Igazából én nem utálom őt, csak teljesen különbözünk. Kiskorunk óta Em volt a szebb, vidámabb, pörgősebb lány. A pasik is mindig érte bolondulnak. Mindig is irigykedtem a nővéremre. Hiába volt szép hangom, Em mindig elvette a figyelmüket valamivel. Apa, nézd milyen cukin áll rajtam ez a masni! vagy Anyu, azt mondták hogy nem vagyok szép. Valamit mindig kitalált. Mindig több ruhát, ajándékot kapott, mint én, teljesítették minden kérését, mint egy hercegnőnek. Aztán amikor lelépett a pasijával Los Angelesbe, nyugtom volt, és nem ölt meg az irigység. Persze, szerintem az irigység gyerekes, de nem tudtam nem a nővérem iránti érzésre gondolni.
-Igazából nem szörnyű. -Helyeztem vissza a poharamat az asztalra. -Csak velem viselkedik szörnyen. Ne kérdezd miért, mert nem tudom. -Rántottam meg a vállam. -Mindig is kivételeztek vele, és szebb is volt nálam, bár még most is szebb mint én. És ezért is irigykedtem rá mindig. -Mosolyogtam a végére, mert gyerekes vagyok, hogy féltékenykedek. Ránéztem a faliórára, és rájöttem, hogy már csak pár percem maradt. Hátra toltam a székem, és felültem a székről.
-Haza kísérsz? -Nézek el a vállam fölött, miközben bekötöm a bal cipőmnek a cipőfűzőjét. -Vagy ebben a hőségben, egyedül, magányosan menjek haza? -Néztem nagy szemekkel Lysanderre. Tudom, hogy nem enged egyedül haza, pedig csak öt perc lehet nagyjából. Még sosem mértem. Lehet most jött el az ideje.
-Már most hiányzok? -Vigyorgott rám. Miért kell kiforgatni a szavaimat? Ti hallottatok bármi ilyesmit az én számból? Mert én nem.
-Aham. -Az iróniát remélem lehetett érezni. Ha nem, akkor most már igen. Mosolyogva megforgatta szemeit, és zsebébe nyomja a fekete tokos telefonját.
-Mindjárt jövök fiúk, csak hazakísérem a kisasszonyt. Meglesztek? -Néz egyszer a fekete hajú, hol pedig vörös hajú fiúra.
-Persze. Majd bezárom valahova. -Mutogatott Leigh a mellette lévő srácra. Castiel valamit mormog az orra alatt, miközben én felnevetek.
-Talán az lesz a legjobb. -Mosolygok a humoros srácra, és ő is visszamosolygok rá. Castiel megforgatja a szemeit, majd bekapcsolja a televíziót.
-Oké. Akkor mindjárt jövök. -Fogja meg a kezem, ezzel jelezve hogy indulhatunk.
-Sok sikert Castielhez. Sziasztok! -Integetek a szabad kezemmel, és elindulunk haza felé. Amint kilépünk az ajtón, észreveszem hogy sokkal melegebb van itt kint, mint bent. Mintha a nap egyre közelebb jönne a földhöz, és elolvadok, majd eggyé válok a forró betonnal. Milyen szép halál lenne nem igaz? Mindenesetre, én nem így akarok meghalni..
-Megérkeztem. -Nyitom ki az ajtót, és lépek be rajta nyomomban Lysanderrel. Azt hallom hogy valakik a nappaliban beszélgetnek, de hogy kik, az számomra rejtély. Volt. Elengedem barátom kezét, és belépek a nappaliba. -Helló. -A nővérem, és a barátja bujkáltak a nappaliban. Esetleg a barátnői nem jönnek át egy pizsama partira? Remélem nem..
-Ohh. Szia Maya. Rég láttalak, hogy vagy? -Áll fel a kanapéról, és megölel. És még azt hittem hogy Em használ sok parfümöt. De tévedni ember dolog. Nem? De, szerintem az.
-Jól, köszi. Rob, őt itt Lys. Lys, ő itt a nővérem barátja, Rob. -Mutogattam közöttük, és kezet fogtak. Igazából Robin-t nem nagyon ismerem. Nem nagyon mutatott be minket egymásnak. Mintha annyira izgatna.
-Van mára valami programunk? Vagy hiába jöttem haza. -Nézek unottan nővéremre. Valami indoknak kell lennie, hogy hazajöjjek. Vagy csak simán azt akarja anyu hogy együtt töltsem az időt a nővéremmel. Szép álmok, szép álmok..
-Luke ki akar menni a strandra. Elvileg Lis-nek lesz egy röplabda meccse, és megígérte hogy elmegy. -Egyik szemöldökömet felhúztam, és úgy néztem rá. Ha kiakar menni, menjen. Nem akadályozom meg benne. De ez az Ő programja nem a Miénk. Vagy csak simán hülye vagyok a nyelvtanhoz is?
-És anyu szeretné hogy mi is elmenjünk. -Ezt eddig nem lehetett elmondani? Tök logikus végül is. Mint hogyha annyira imádnám a strandot, meg a vizet. És az ő barátja nem az enyém. Bár, mondjuk jó fejek a barátai. Viccesek, és normálisak is. Nagyjából. Végül is Luke barátai. A normális egy kicsit erős kifejezés volt.
-És muszáj? -Sóhajtok fel. Nem félek egyedül itthon, úgyhogy maradhatok is.
-Igen. -Hallok meg mögülem egy női hangot. -Ez egy családi program lesz. Akár Lysander is jöhet ha akar. Ha úgy szívesebben jössz. -Mosolygott anyu Lysanderre. Miért,miért,miért..
-Lysander nem hiszem hogy..- Kezdek el tiltakozni.
-Szívesen elmegyek. Csak szólnom kell a fiúknak. Simogatta meg a karom. Akkor irány a strand. Juhéé..
