Jó olvasást! Köszönöm a pipákat! :33 Nagyon, nagyon szépen köszönöm hogy itt vagytok nekem, és hogy ennyien! Csodálatosak vagytok! Aki ugyan úgy blogol mint én, azt tudja, hogy ha kommentelnek, az löketet ad a folytatáshoz. Na meg önbizalmat is ad. Úgy hogy nagyon megköszönnék egy két kommentet. Akár hideg, akár meleg.
 |
| Zene |
Legalább könyvet vihetnék magammal. De nem.Nem lesz rá szükségem. Élvezem majd a jó időt! Ha a negyven fok annak számít, akkor biztosan. Csodás, nem igaz? Na és Lys barátomba mi ütött? Látta hogy nem akarok menni. Akkor miért egyezett bele? Én már nem értek semmit sem. Éppen a nap tejet, a törölközőmet, na meg a röplabdát, és a fekete papucsot rakom be a hatalmas kék sport táskámba. És a kihagyhatatlan kék napszemüvegemet. Jajj, a zene lejátszómat, meg a fülesemet itt ne felejtsem! Azért még túl akarom élni. Röplabda.. Nem is olyan rossz sport. Sokszor játszottunk korábban, amikor Em itt volt. De mindig ketten voltak ellenem. Ugyanis Em imádja anyut, úgyhogy mindent vele akar közösen csinálni, ameddig csak lehet. Milyen szép kifogás. Talán még el is hittem volna, ha külsőleg nézem a dolgot. De mivel minden egyes ilyen nyalizós szövegnél, kaptam egy gúnyos mosolyt. Megint ő nyert. De talán most Lys segítségével legyőzhetem. Ez most úgy hangzott, minthogyha tombolna bennem a verseny szellem, de nem. Csak meg akarom mutatni a nővéremnek, hogy nem vagyok semmire kellő. Bármennyire is lehetetlen elhinni, de azt akarom hogy büszke legyen rám. Hogy elismerjen. Ne kezeljen úgy mint egy gyereket. A röplabdában való legyőzéssel csak az az egy gond van, hogy ő nem kezdő. Sőt mi több. Profi. Csak ha sportról van szó, akkor teljes erővel dolgozok. Szeretem a sportot. Csak mostanában elhanyagoltam. Esetleg egyik reggel le mehetnék a közeli parkba futni. Reggeli felfrissülés. Nagy nehezen össze húzom a cipzárt a fekete táskán, és a fürdőbe battyogok. Leveszem a ruhámat, és felveszem a a kék-piros fehér pöttyös bikinim. Ráveszek egy rövid farmer nadrágot, meg rá egy fehér "Summer" fekete feliratú trikót. Hozzá pedig egy piros balerina cipőt. Hajamat megigazítottam, és kész is vagyok. A fekete táskát a vállamra kapom, és lerohanok vele a lépcsőn. A táskámon kívül még egy rózsaszín táska van lent. Kitaláljátok kié? Szerintem igen. Nyilvánvaló. Szemmel Lysandert keresem, és meg is találom a ház előtt telefonálni.
-Mindenki kész van? -Lépett be a szobába anyám egy kempingező székkel a kezében.
-Indulás! -Lelkesedik fel Em. -Jé, most egész jól nézel ki. -Vigyorog rám. Egy csábos mosolyt ejtek neki. De kedves. Maga a megtestesült kedvesség. Egy mesében maximum.
Istenem... Mint hogyha negyven fok lenne. És még azért sem megyünk a a kocsival. Neem.. A nagy táskával a vállamon a hőségbe mászkálok. És el is fáradtam. Miközben nagy nehezen egymás tán rakom a jobb majd a bal lábam, egy bökést érzek meg az oldalamon. Kíváncsian fordulok balra. Majd egy kicsit feljebb emelem a buksimat. Lysander kérdő arcával találom szembe magam. A vállamon lévő nagy fekete táskára mutat. -Segítsek? -Bök a vállamon fekvő dologra. Bólogatok, és meg könnyebbültem adtam át neki. Ez az! Látom a partot!
-Maya, miért kéreted magad? Már egy táskát se tudsz hozni? -Szúrósan nézek az előttem battyogó lányra. Könnyen mondja az aki nem visz semmit! Még a rózsaszín retiküljét is a pasija cipeli. Ilyenkor úgy... Ahh, mindegy. A lényeg hogy levegőnek kell néznem nem? Akkor koncentrálhatok Lysre, és nem idegesítem fel magam miatta. Még jó is ki sülhet ebből. Még jól is érezhetem magam. Azt hiszem. Észbe kapok, és a kapuban állunk. Mindenki napozik, labdázik, fürdik, vagy éppen fagyit fogyaszt a strandon. Mindenki el van foglalva, és jól érzi magát. Nagyobb a tömeg, mint a plázában. A vízben dülöngenek az emberek. Kik matracon úsznak a vízen, kik labdáznak bent. Kik búvárkodnak, de vannak akik fröcskölik egymást. Egy szerelmes pár üldözi egymást a parton. Nem foglalkoznak mással, csak egymással. Most nincs ott az a sok ember, csak ők ketten. Egymásra figyelnek. Nem zavarja meg őket semmi. Boldogak. Jól érzik magukat. Nem kell nekik más, csak egymás. A lány túl lassúnak ígérkezett, ezért a fiú, egy könnyed mozdulattal felkapta a lányt, és megpördítette a levegőben. A víz hidege meg se kottyan az embereknek ebben a melegben. Az a hideg, amibe máskor soha nem mennének bele, most csak simán bele futnak, hogy ne olvadjanak el. Néhány család épp a büfében fogyasztja ételét, amit rendelt. Pár családtag pedig a vízben labdáznak, és együtt nevetgélnek. Velem egy idős fiatalok vannak a medencénél, koktélokat iszogatva, lábukat a medencébe mártják. A kis gyerekek homok várat építenek, szülők segítségével, avagy egyedül. A nap hét ágra süt. Mindenki bikiniben, fürdő ruhában, úszó nadrágban van. Van aki a napágyon olvas, vagy pihen. Mindneki lefoglal egy napágyat, és lerakja oda a cuccát. Kiveszem a méretes táskámból a bikinimet, és átveszem a papucsom. Az öltöző elég közel van, szóval anyuval, és a nővéremmel együtt indulunk el. A fiúk pedig pont a másik irányba. Kinyitom, majd bezárom magam után a fehér ajtót. El fordítom a zárat, és lerakom a padra a fürdő ruhámat. Le hámozom magamról a ruháimat, és felveszem a bikinim. A ruhákat az ölembe kapom. Kiérek az öltözőből, de a lányok sehol. Addig se kell a nővéremet elviselni. Várjunk csak. Milyen nővéremet? Ruhákkal az ölemben indulok vissza a napágyak felé. A cuccaimat a táskába dobom, és ki veszem a napszemüvegemet. Kiveszem a táskából a naptejet is. Lerakom a napozó mellé.Levetem magam a napozó ágyra, és felteszem a fejemre napszemüveget. Le kéne legalább egy picit barnulni. Olyan fehér vagyok mint egy vámpír. Még a végén elkapnak, és kísérletezni fognak rajtam. Mozgolódást hallok a hátam mögött, gondolom megjöttek a többiek. -Maya, mi bemegyünk a vízbe, te jössz? -Pattogtatja a labdát anyum. Mivel a nővérem is megy, így.. Nem.
-Nem köszi! Egy picit még maradok. Majd utánatok megyek. -Intek nekik, csukott szemmel. Valaki megsimogatja a hasam, gondolom anyu volt. De túl kíváncsi vagyok, ezért kinyitom a szemem. Szemem elé tárult, ahogy Lysander vissza kacsint rám. A kis mocsok. De attól még halványan elmosolyodom.Hagyom, hogy a nap sugarai simogathassák a testemet. Kellemes érzés, be kell valljam. Szinte simogat. Mintha valaki -vagy valami - gyengéden simogatna. Szinte elalszom. Nyugodt vagyok, teljesen nyugodt.
Egy idő után meguntam a napozást. Basszus. Elfelejtettem bekenni magam. Reménykedjünk hogy nem égek le. Akkor már nem fehér lennék, hanem piros. Egy színváltós kaméleon. A testem felhevült, forr a bőröm. Úgy érzem felrobbanok, olyan melegem van. Egy idő után nem bírtam a napsugarakat. Elindulok a part felé, mi után leraktam a cuccaim. Besüpped alattam a homok. Becsúsznak az apró homok szemcsék a lábujjaim közé. Tetszik. Egyre jobban érzem magam. Körülbelül két méterre a parttól elkezdem keresni Lysandert. A kezemet a szemeim felé teszem, és a távolba meredek. Már perc után -igen percek, mert szinte megvakultam a naptól - meglátom ahogy egy fehér hajú fiú integet felém. Gondolom Lysander. Elég nagy eséllyel, jól gondolom. Vissza integetek neki, és el kezd kifele jönni.
-Eleget napoztál? -Mosolyodik el, amint elém lép. Halvány mosollyal az arcomon bólogatok, karba tett kézzel állok előtte, és a szemébe nézek. Olyan gyönyörű, és különleges szeme van. Valami nedves, és bazi hideg dolgot érzek meg a derekam két oldalán. Egy apró sikoly hagyja el a szám. Ijedten kapok az említett testrészhez. Lys elégedetten vigyorog, miközben durcásan nézek rá.
-Ez. Nem. Volt. Vicces. -Tagoltam neki a mondatot.
-Pedig az. -És gyorsan az ölébe kap. Pontosan úgy ahogy múltkor Leigh. -Most pedig be jössz. -Elindult velem a hideg vízbe. Nekem annyi. Arcomat Lys nyakába rejtem. Kisebb morgás hagyja el a szám, bár inkább hallatszik egy cicás dorombolásra. Ez most megint egy olyan pillanat, amikor azt hiszik hogy barát, és barátnő vagyunk. Igazán semmi bajom nincs Lysanderrel. Szívemből szeretem, megbízok benne, hiszek neki. Ő a mindenem. Neki mindent elmondhatok. Szeretet, vagy szerelem? Kettő különböző dolog. De mi lesz ha együtt lennénk, és valamelyikőnk elkövet valamit, és nem hogy szétmegyünk, már barátok se leszünk. Nem veszíthetem el. Túlságosan fontos nekem. Nem bírnám nélküle. Ő az életem, nélküle... Nem tudom mit csinálnék. Nagy, nagyon szeretem. És remélem hogy ős is engem.
-Szeretlek..-Suttogom. Úristen, nem sikerült magamban tartanom. Néha befoghatnám a szám. A saját gondolatomat sem tudom meg őrizni?!
-Én is. Mindennél jobban. -A víz derékig ér Lys-nek, olyan mélyre besétáltunk. (vagy is ő) Letesz a vízbe, és felsikítanék legszívesebben a hirtelen hidegtől, de egy szó nem jön ki a számon. Azt mondta hogy szeret. Szeret. Engem.. Mindennél jobban. Itt van nekem. Nem hagy el, bármilyen hülyeséget is csinálok. Már majdnem kitörnek belőlem az öröm könnyek, de nem szeretnék sírni. Most nem. Egy hatalmas nagy mosoly terül szét az arcomon, és ez átragad a barátomra is. Tenyereit a derekamra helyezi és közelebb húz magához, és megölel. Kezeimet a nyaka köré fonom. Lys segít a helyzetemen, és felemel. Ugyanis lábujj hegyen kellett állnom az öleléshez. Felemel, és lábaimat a dereka köré fonom. Érezni akarom hogy itt van velem. Hogy nem vagyok egyedül a nagy világ ellen. Kézen fogva legyőzünk minden akadályt. Milyen romantikus nem igaz? Csak hogy itt szeretetről van szó. Egy ideig egymás karjában hallgatjuk a másik lélegzet vételét, és élvezzük közelségét, majd a többiekhez kiindulunk a partra.
A meleg nem akar el múlni. Sőt, a nap jobban süt mint eddig. A retinámat kiégeti, és a forró homokban se kellemes mászkálni. Mindenki ki élvezte a jég hideg tengert, szóval most a csúszdás részre megyünk. De tudom hogy ezt Lys imádja. Szóval ha ő eltűr engem, akkor szívesen tartok vele. Megérdemli. Ahogy megvesszük a belépő karszalagokat, ami piros színben pompázik, átengednek minket a vízi parkos részlegre. Hangos sikítozás, ordibálás, nevetés hallatszik. Persze, ezek a hangok már előbb is hallottam, de most.. Mindenki csak körbe-körbe forog, melyikre menjen. Nehéz választás... Lehet itt vagy száz csúszda. Egyik hosszú egyenes, valamelyik kacskaringós, egyik magasabb, rövidebb, egyszemélyes, kétszemélyes. És ezek még variálva. Anyu a négy személyesre mutat. Igen, öten vagyunk. De azt mondta, idézem: Most a fiatalok szórakozzanak. Aztán majd megyünk váltva. Én úgy is ki öregedtem már ebből. Szóval rajtunk a sor. Khm, vagyis rajtuk. Erősen kijelentettem, hogy nyugodtan mehetnek hárman, nem fogok hiányozni. Legalább a nővérem is kiélvezi hogy két fiú van vele.
-Gyere Maya. Semmi rossz nem sülhet ki belőle. Maximum annyi hogy túlságosan is jól szórakozol majd. -Győzköd most Robin. Amúgy ő aranyos fiú. Helyes is, vicces is. De, nem vagyok oda érte. Haver. -Please Maya. Kapsz tőlem ajándékot. Meglepetés ajándékot. -Mosolyog sunyin, és kacsint rám. Meglátom Rob mögött nővéremet, aki felháborodással néz a hercegére. Miért is ne? Játsszunk egy kicsit. Egy aranyos mosolyt festek arcomra - mert nekem olyanom is van - és megsimogatom az előttem álló srác karját.
-Ha ilyen szépen kéred, hogy mondhatnék nemet, hmm? -Kacsintok vissza rá. Színésznő leszek, tessék tapsolni. Mondjuk énekesnek jobb lennék de hát mit számít az, nem? -De, én félek. Ugye majd megvédesz? -Nézek ártatlanul, és nagy boci szemekkel. Türtőztetem magam, hogy ne nevessek a képébe. Szerintem ezt még ő sem hiszi el. Így is úgy is, köszönöm Rob.
-Természetesen. -Vigyorgok egy kicsit, majd elindulok a lépcső fele. Papucsomat ott hagytam a napágynál, szóval a talpam, érintkezik a hideg, vizes márvány lappal. Ha elcsúszok, nekem kampec. Olyan veszélyesek, ezek a strandok.Barátom utánam siet, és együtt ballagunk föl a lépcsőn. Hátra pillantok, és észreveszem, ahogy a nővérem valószínűleg le szidja a barátját. Legalább is, ahogy őt ismerem, ezt teszi.
-Még mindig meg tudsz lepni. -Mosolyog a lépcsőre, de közben rám nézett. Lysander mindent tud rólam. Mindent. Többet mint Rosalya. Ő az én titkos naplóm. Ő nem mondja el, nem gúnyol ki. Csak, tartja magában az információt, és segít nekem.A szerelmes pár is utol ér minket, és felsétálunk ezen a nagy, lépcsőn. Ezen az óriási, baromi nagy, hosszú lépcsőn.
Mikor felértünk a lépcső tetejére, vettünk egy nagy levegőt, majd be álltunk a sorba. Előttünk ugyan úgy csak fiatalok vannak.Van akinek a kezébe úszógumi volt, vannak akik aki pont arra várnak, hogy odaadják nekik. Mi a második kategóriába tartozunk. -Ugye még nem késő visszafordulni? -Kérdezem a többieket. Ugyanis meglátom, min fogunk végig menni. Kis része fedett, de az korom sötét - gondolataim szerint - a másik része meg egyáltalán nem, és csak üveg van körülöttünk. Úgy érzem ezt nem nekem találták ki. Mi lesz ha le szakad alattunk az üveg? Vagy ha beakadunk? Úristenem.. én ezt ne akarom. Nagyon nem.
-Ne is álmodj róla, hogy Robin majd fogja a kezed csúszás közben, vagy valami. Épp elég az is hogy kikezdtél vele. Amúgy is csak négyen lehet csúszni, szóval, nem ezért lépcsőztünk, meg vártunk két órát. Ne legyél már nyápic. -Vágja a dolgokat a fejemhez a nővérem. Dühös vagyok rá, de valamilyen szinten igaza van. Most miattam szenvedtek a nagy semmiért? Becsukom a szemem, és akkor nem lesz olyan gáz.
-Esmeralda, ezt szebben is mondhattad volna. Valljuk be, ez nem tíz éveseknek való csúszda. És nem tudom ki kezdte előbb a flörtölést...-Kelt egyből a védelmemre Lysander. A hangja nyugodt és higgadt. Ő nem szokott kikelni magából. Ő egy nyugodt lelkű személyiség. És én ezt is nagyon szeretem Benne. A gumimatracot a vízre helyezik a fiúk, majd mi, a testvérek stabilan beleülünk. Lys beleül, majd Rob is csatlakozik. A matraccal, elsőnek lassan, kényelmesen haladunk. Lys megfogja a kezem, és biztatóan megszorítja. Szinte görcsösen kapaszkodom kezébe, amikor is meglátom, hogy egy óriási leejtő következik, amin ezerrel megy lefele a víz. A matraccal együtt, mi is lassan haladunk a zuhanásig. Amikor is elérünk arra pontra, a matrac meglendül, majd óriási sebességgel megy lefele. Belőlem és nővéremből egy sikoly hallatszik, még a fiúk csak egy "Juhú"-t ordítanak. Bevallom nagyon félek, de valamilyen szinten élvezem is. Ez a gyorsaság jól esik. Túl teng bennem az adrenalin.Elértünk arra a részre, ahol alattunk, mellettünk, és fölöttünk is üveg van. Furcsa érzés kerített hatalmába. Bizsergető érzés. Az utunk tekeregve megy lefele, ha értitek mire gondolok. Kanyarodunk, gyorsan megyünk, vak sötét van, kanyarodunk, kanyarodunk... Itt jött el az idő, hogy teljesen beparázok. A matrac megállt,és lassabban is megy, mint amennyivel elindultunk.
-Most mi lesz? -Kérdezett minket furán Em. A válasz gyorsan meg is érkezett. Túlságosan is gyorsan. Ezúttal mindenki ordítozott, sikított. Egyszer csak mintha vízszintesen csúsznánk, siklunk lefele. Látok egy kis fényt. Egyre több fényt. Itta vége! Kellett nekem lelkesedni. A matrac kicsúszott alattunk, és bele esünk a jéghideg vízbe. Fel se fogom hogy a víz alatt vagyok, de Lys gyorsan felhúzott a felszínre. A srácokat kerestem a szememmel, és meg is látom őket. Pár másodperccel utánunk érnek a felszínre, nagy levegőt véve. Mind a négyen egymásra nézünk, és elnevetjük magunkat. Egyszerűen csúcs volt. Teljesen fel vagyok tőle pörögve. És meg is éheztem. Nővérem felmászik a matracra, és Robin elkezdi tolni a vízen. Mi Lysanderrel fogócskázunk a vízben. Mert az tök normális. A kedven részem az volt, amikor barátomat lenyomtam a víz alá,ő pedig annyira levegőért akart jutni, hogy felborította a matracot, Em-mel együtt. Én pedig nevetve hagyom el a vizet.
-Mit egyek, mit egyek?.. -Gondolkozik hangosan anyum. Épp a büfénél ácsorgunk, harmadikként, ugyanis mindenki megéhezett a nagy Csúszdázástól. Mindegyik csúszdán lecsúsztunk egyszer, vagy kétszer. A végén én élveztem a legjobban. Tele vagyok energiával, és úgy érzem boldog vagyok. Süt a nap, Lys itt van mellettem, lassan találkozunk a bátyámmal, meg a barátaival is, együtt vagyok a családommal, tele vagyok energiával. Most szívesen ugrándoznék a homokban mint egy kilenc éves kislány, aki hisz a fogtündérben, és a kedvenc színe a rózsaszín. Mivel én annyira, de annyira éhes vagyok, bátra kijelentem hogy egy hamburgert kérek. Lysander Gyros-t kért, amit én kiskoromban mindig félre olvastam.. Robin egy sima menüt kért hússal,meg krumplival, még Em egy salátát harcolt ki magának úgy, hogy flörtölt a kiszolgáló sráccal. Ugyan is itt mindent adtak, csak salátát nem. De neki semmi nem jó, csak a saláta, mert vigyázni kell az alkatára. Amikor lerakják elénk az ételt, konkrétan össze fut a nyál a számba. A hamburger nem kicsi, hanem igazán méretes. Ami az én édes nővéremnek is feltűnik. És a véleményét is kifejti..
-Jézusom. Annyit hogy tud megenni egy nő? Még a végén elhízol, és majd anyunak siránkozol hogy nem szeret téged senki.-Néz rám szemrehányóan. Más esetben kikelnék magamból, de most egyáltalán nem foglalkozok ezzel. Túlságosan boldog vagyok, és fel vagyok pörögve. Ezt nem ronthatod el. Mindenki neki lát az ételének. Épp hogy megejtünk egy két szót. Vissza viszem a tálcákat, és elindulunk vissza a napozó ágyakhoz, elmenni a labdáért, és a papucsomért. Azután meg indulunk Lisa meccsére. De várom már. Megbököm Lysander oldalát, és elkezdek rohanni, ő mg utánam. Ennyi energiám még nem volt, az is biztos.
-Nyertem, nyertem! Jössz nekem valamivel! Adósom vagy. -Énekeltem a győztes dalomat Lysandernek, miközben épp négy méterre vagyunk a röplabda pályától. Kinyújtom rá a nyelvem, ő pedig aranyosan nevetni kezd. Olyanok vagyunk mint a kisgyerekek. A többiek már rég ott vannak a pályánál. Lysander felém tornyosul, és kihívóan a szemembe néz. Azok szemek, mindig rabul ejtenek. -Mit kap a nyertes? -Lépek közel hozzá, hogy megszűnjön közöttünk a távolság. Kezét a derekamra helyezi, és úgy súgja a szavakat a fülembe.
-Mindent amit kérsz. Felség. -Olyan hangon súgta ezt a két mondatot a fülembe, hogy elfelejtettem levegőt venni. El pirult arccal, és zavarodottan nézek fel rá. Egy óvatlan pillanatban rá csap a fenekemre egyet, majd elfut a többiek felé. Ó, szóval így játszunk. Hidd el, még nem fáradtam el. Gonoszan nézve futottam barátom után, de nem sikerült elkapnom. Így egy ártatlan fiúra ugrok rá, akinek fekete haja van, és borostyán színű szeme. Az én drága bátyámat támadta meg, jó kedvemben. Éppen egy fiúval beszélgetett, csak engem ez pont nem érdekelt. Nevetve, feksznk a homokban a bátyámmal.
-Beléd meg mi ütött Törpilla? -Kérdezi még mindig vigyorogva tőlem, ahogy a mellkasán fekszek.
-Lysandert kergettem, mert rácsapott a fenekemre, de te közelebb voltál, szóval rád ugrottam. De meg is érdemled, mert nem vagyok Törpilla. -"Durcizok" be, és karba tett kézzel ülök a homokban. Eddig még nem is figyeltem kinek a beszélgetését zavartam meg. Nem ment el, nem szólt egy szót sem. Csak végig nézte ahogy levezetem az energiámat. Egy hetven hatos számú, sárga úszó gatyát visel. Ami jól megy fel zselézett világosbarna hajához, na meg a mély zöld szeméhez.
-Inkább a Kis cica nevet használnám rá. .-Kezét nyújtotta, amit én elfogadtam, és szembe kerültem vele. Hihetetlen hogy itt van. Azt hittem elutazott. Azt hittem, eltűnt az életemből, kisétált, aranyos szavakkal el búcsúzott tőlem. De nem. Megint itt van. Megint így néz rám. Úgy tesz mintha semmi sem történt volna. Pedig de. Történt. Méghozzá nem is egy játszótéri kaland. Bár ha belegondolok, ott kezdődött az egész megsemmisülés.
-Mindenki kész van? -Lépett be a szobába anyám egy kempingező székkel a kezében.
-Indulás! -Lelkesedik fel Em. -Jé, most egész jól nézel ki. -Vigyorog rám. Egy csábos mosolyt ejtek neki. De kedves. Maga a megtestesült kedvesség. Egy mesében maximum.
Istenem... Mint hogyha negyven fok lenne. És még azért sem megyünk a a kocsival. Neem.. A nagy táskával a vállamon a hőségbe mászkálok. És el is fáradtam. Miközben nagy nehezen egymás tán rakom a jobb majd a bal lábam, egy bökést érzek meg az oldalamon. Kíváncsian fordulok balra. Majd egy kicsit feljebb emelem a buksimat. Lysander kérdő arcával találom szembe magam. A vállamon lévő nagy fekete táskára mutat. -Segítsek? -Bök a vállamon fekvő dologra. Bólogatok, és meg könnyebbültem adtam át neki. Ez az! Látom a partot!
-Maya, miért kéreted magad? Már egy táskát se tudsz hozni? -Szúrósan nézek az előttem battyogó lányra. Könnyen mondja az aki nem visz semmit! Még a rózsaszín retiküljét is a pasija cipeli. Ilyenkor úgy... Ahh, mindegy. A lényeg hogy levegőnek kell néznem nem? Akkor koncentrálhatok Lysre, és nem idegesítem fel magam miatta. Még jó is ki sülhet ebből. Még jól is érezhetem magam. Azt hiszem. Észbe kapok, és a kapuban állunk. Mindenki napozik, labdázik, fürdik, vagy éppen fagyit fogyaszt a strandon. Mindenki el van foglalva, és jól érzi magát. Nagyobb a tömeg, mint a plázában. A vízben dülöngenek az emberek. Kik matracon úsznak a vízen, kik labdáznak bent. Kik búvárkodnak, de vannak akik fröcskölik egymást. Egy szerelmes pár üldözi egymást a parton. Nem foglalkoznak mással, csak egymással. Most nincs ott az a sok ember, csak ők ketten. Egymásra figyelnek. Nem zavarja meg őket semmi. Boldogak. Jól érzik magukat. Nem kell nekik más, csak egymás. A lány túl lassúnak ígérkezett, ezért a fiú, egy könnyed mozdulattal felkapta a lányt, és megpördítette a levegőben. A víz hidege meg se kottyan az embereknek ebben a melegben. Az a hideg, amibe máskor soha nem mennének bele, most csak simán bele futnak, hogy ne olvadjanak el. Néhány család épp a büfében fogyasztja ételét, amit rendelt. Pár családtag pedig a vízben labdáznak, és együtt nevetgélnek. Velem egy idős fiatalok vannak a medencénél, koktélokat iszogatva, lábukat a medencébe mártják. A kis gyerekek homok várat építenek, szülők segítségével, avagy egyedül. A nap hét ágra süt. Mindenki bikiniben, fürdő ruhában, úszó nadrágban van. Van aki a napágyon olvas, vagy pihen. Mindneki lefoglal egy napágyat, és lerakja oda a cuccát. Kiveszem a méretes táskámból a bikinimet, és átveszem a papucsom. Az öltöző elég közel van, szóval anyuval, és a nővéremmel együtt indulunk el. A fiúk pedig pont a másik irányba. Kinyitom, majd bezárom magam után a fehér ajtót. El fordítom a zárat, és lerakom a padra a fürdő ruhámat. Le hámozom magamról a ruháimat, és felveszem a bikinim. A ruhákat az ölembe kapom. Kiérek az öltözőből, de a lányok sehol. Addig se kell a nővéremet elviselni. Várjunk csak. Milyen nővéremet? Ruhákkal az ölemben indulok vissza a napágyak felé. A cuccaimat a táskába dobom, és ki veszem a napszemüvegemet. Kiveszem a táskából a naptejet is. Lerakom a napozó mellé.Levetem magam a napozó ágyra, és felteszem a fejemre napszemüveget. Le kéne legalább egy picit barnulni. Olyan fehér vagyok mint egy vámpír. Még a végén elkapnak, és kísérletezni fognak rajtam. Mozgolódást hallok a hátam mögött, gondolom megjöttek a többiek. -Maya, mi bemegyünk a vízbe, te jössz? -Pattogtatja a labdát anyum. Mivel a nővérem is megy, így.. Nem.
-Nem köszi! Egy picit még maradok. Majd utánatok megyek. -Intek nekik, csukott szemmel. Valaki megsimogatja a hasam, gondolom anyu volt. De túl kíváncsi vagyok, ezért kinyitom a szemem. Szemem elé tárult, ahogy Lysander vissza kacsint rám. A kis mocsok. De attól még halványan elmosolyodom.Hagyom, hogy a nap sugarai simogathassák a testemet. Kellemes érzés, be kell valljam. Szinte simogat. Mintha valaki -vagy valami - gyengéden simogatna. Szinte elalszom. Nyugodt vagyok, teljesen nyugodt.
Egy idő után meguntam a napozást. Basszus. Elfelejtettem bekenni magam. Reménykedjünk hogy nem égek le. Akkor már nem fehér lennék, hanem piros. Egy színváltós kaméleon. A testem felhevült, forr a bőröm. Úgy érzem felrobbanok, olyan melegem van. Egy idő után nem bírtam a napsugarakat. Elindulok a part felé, mi után leraktam a cuccaim. Besüpped alattam a homok. Becsúsznak az apró homok szemcsék a lábujjaim közé. Tetszik. Egyre jobban érzem magam. Körülbelül két méterre a parttól elkezdem keresni Lysandert. A kezemet a szemeim felé teszem, és a távolba meredek. Már perc után -igen percek, mert szinte megvakultam a naptól - meglátom ahogy egy fehér hajú fiú integet felém. Gondolom Lysander. Elég nagy eséllyel, jól gondolom. Vissza integetek neki, és el kezd kifele jönni.
-Eleget napoztál? -Mosolyodik el, amint elém lép. Halvány mosollyal az arcomon bólogatok, karba tett kézzel állok előtte, és a szemébe nézek. Olyan gyönyörű, és különleges szeme van. Valami nedves, és bazi hideg dolgot érzek meg a derekam két oldalán. Egy apró sikoly hagyja el a szám. Ijedten kapok az említett testrészhez. Lys elégedetten vigyorog, miközben durcásan nézek rá.
-Ez. Nem. Volt. Vicces. -Tagoltam neki a mondatot.
-Pedig az. -És gyorsan az ölébe kap. Pontosan úgy ahogy múltkor Leigh. -Most pedig be jössz. -Elindult velem a hideg vízbe. Nekem annyi. Arcomat Lys nyakába rejtem. Kisebb morgás hagyja el a szám, bár inkább hallatszik egy cicás dorombolásra. Ez most megint egy olyan pillanat, amikor azt hiszik hogy barát, és barátnő vagyunk. Igazán semmi bajom nincs Lysanderrel. Szívemből szeretem, megbízok benne, hiszek neki. Ő a mindenem. Neki mindent elmondhatok. Szeretet, vagy szerelem? Kettő különböző dolog. De mi lesz ha együtt lennénk, és valamelyikőnk elkövet valamit, és nem hogy szétmegyünk, már barátok se leszünk. Nem veszíthetem el. Túlságosan fontos nekem. Nem bírnám nélküle. Ő az életem, nélküle... Nem tudom mit csinálnék. Nagy, nagyon szeretem. És remélem hogy ős is engem.
-Szeretlek..-Suttogom. Úristen, nem sikerült magamban tartanom. Néha befoghatnám a szám. A saját gondolatomat sem tudom meg őrizni?!
-Én is. Mindennél jobban. -A víz derékig ér Lys-nek, olyan mélyre besétáltunk. (vagy is ő) Letesz a vízbe, és felsikítanék legszívesebben a hirtelen hidegtől, de egy szó nem jön ki a számon. Azt mondta hogy szeret. Szeret. Engem.. Mindennél jobban. Itt van nekem. Nem hagy el, bármilyen hülyeséget is csinálok. Már majdnem kitörnek belőlem az öröm könnyek, de nem szeretnék sírni. Most nem. Egy hatalmas nagy mosoly terül szét az arcomon, és ez átragad a barátomra is. Tenyereit a derekamra helyezi és közelebb húz magához, és megölel. Kezeimet a nyaka köré fonom. Lys segít a helyzetemen, és felemel. Ugyanis lábujj hegyen kellett állnom az öleléshez. Felemel, és lábaimat a dereka köré fonom. Érezni akarom hogy itt van velem. Hogy nem vagyok egyedül a nagy világ ellen. Kézen fogva legyőzünk minden akadályt. Milyen romantikus nem igaz? Csak hogy itt szeretetről van szó. Egy ideig egymás karjában hallgatjuk a másik lélegzet vételét, és élvezzük közelségét, majd a többiekhez kiindulunk a partra.
A meleg nem akar el múlni. Sőt, a nap jobban süt mint eddig. A retinámat kiégeti, és a forró homokban se kellemes mászkálni. Mindenki ki élvezte a jég hideg tengert, szóval most a csúszdás részre megyünk. De tudom hogy ezt Lys imádja. Szóval ha ő eltűr engem, akkor szívesen tartok vele. Megérdemli. Ahogy megvesszük a belépő karszalagokat, ami piros színben pompázik, átengednek minket a vízi parkos részlegre. Hangos sikítozás, ordibálás, nevetés hallatszik. Persze, ezek a hangok már előbb is hallottam, de most.. Mindenki csak körbe-körbe forog, melyikre menjen. Nehéz választás... Lehet itt vagy száz csúszda. Egyik hosszú egyenes, valamelyik kacskaringós, egyik magasabb, rövidebb, egyszemélyes, kétszemélyes. És ezek még variálva. Anyu a négy személyesre mutat. Igen, öten vagyunk. De azt mondta, idézem: Most a fiatalok szórakozzanak. Aztán majd megyünk váltva. Én úgy is ki öregedtem már ebből. Szóval rajtunk a sor. Khm, vagyis rajtuk. Erősen kijelentettem, hogy nyugodtan mehetnek hárman, nem fogok hiányozni. Legalább a nővérem is kiélvezi hogy két fiú van vele.
-Gyere Maya. Semmi rossz nem sülhet ki belőle. Maximum annyi hogy túlságosan is jól szórakozol majd. -Győzköd most Robin. Amúgy ő aranyos fiú. Helyes is, vicces is. De, nem vagyok oda érte. Haver. -Please Maya. Kapsz tőlem ajándékot. Meglepetés ajándékot. -Mosolyog sunyin, és kacsint rám. Meglátom Rob mögött nővéremet, aki felháborodással néz a hercegére. Miért is ne? Játsszunk egy kicsit. Egy aranyos mosolyt festek arcomra - mert nekem olyanom is van - és megsimogatom az előttem álló srác karját.
-Ha ilyen szépen kéred, hogy mondhatnék nemet, hmm? -Kacsintok vissza rá. Színésznő leszek, tessék tapsolni. Mondjuk énekesnek jobb lennék de hát mit számít az, nem? -De, én félek. Ugye majd megvédesz? -Nézek ártatlanul, és nagy boci szemekkel. Türtőztetem magam, hogy ne nevessek a képébe. Szerintem ezt még ő sem hiszi el. Így is úgy is, köszönöm Rob.
-Természetesen. -Vigyorgok egy kicsit, majd elindulok a lépcső fele. Papucsomat ott hagytam a napágynál, szóval a talpam, érintkezik a hideg, vizes márvány lappal. Ha elcsúszok, nekem kampec. Olyan veszélyesek, ezek a strandok.Barátom utánam siet, és együtt ballagunk föl a lépcsőn. Hátra pillantok, és észreveszem, ahogy a nővérem valószínűleg le szidja a barátját. Legalább is, ahogy őt ismerem, ezt teszi.
-Még mindig meg tudsz lepni. -Mosolyog a lépcsőre, de közben rám nézett. Lysander mindent tud rólam. Mindent. Többet mint Rosalya. Ő az én titkos naplóm. Ő nem mondja el, nem gúnyol ki. Csak, tartja magában az információt, és segít nekem.A szerelmes pár is utol ér minket, és felsétálunk ezen a nagy, lépcsőn. Ezen az óriási, baromi nagy, hosszú lépcsőn.
Mikor felértünk a lépcső tetejére, vettünk egy nagy levegőt, majd be álltunk a sorba. Előttünk ugyan úgy csak fiatalok vannak.Van akinek a kezébe úszógumi volt, vannak akik aki pont arra várnak, hogy odaadják nekik. Mi a második kategóriába tartozunk. -Ugye még nem késő visszafordulni? -Kérdezem a többieket. Ugyanis meglátom, min fogunk végig menni. Kis része fedett, de az korom sötét - gondolataim szerint - a másik része meg egyáltalán nem, és csak üveg van körülöttünk. Úgy érzem ezt nem nekem találták ki. Mi lesz ha le szakad alattunk az üveg? Vagy ha beakadunk? Úristenem.. én ezt ne akarom. Nagyon nem.
-Ne is álmodj róla, hogy Robin majd fogja a kezed csúszás közben, vagy valami. Épp elég az is hogy kikezdtél vele. Amúgy is csak négyen lehet csúszni, szóval, nem ezért lépcsőztünk, meg vártunk két órát. Ne legyél már nyápic. -Vágja a dolgokat a fejemhez a nővérem. Dühös vagyok rá, de valamilyen szinten igaza van. Most miattam szenvedtek a nagy semmiért? Becsukom a szemem, és akkor nem lesz olyan gáz.
-Esmeralda, ezt szebben is mondhattad volna. Valljuk be, ez nem tíz éveseknek való csúszda. És nem tudom ki kezdte előbb a flörtölést...-Kelt egyből a védelmemre Lysander. A hangja nyugodt és higgadt. Ő nem szokott kikelni magából. Ő egy nyugodt lelkű személyiség. És én ezt is nagyon szeretem Benne. A gumimatracot a vízre helyezik a fiúk, majd mi, a testvérek stabilan beleülünk. Lys beleül, majd Rob is csatlakozik. A matraccal, elsőnek lassan, kényelmesen haladunk. Lys megfogja a kezem, és biztatóan megszorítja. Szinte görcsösen kapaszkodom kezébe, amikor is meglátom, hogy egy óriási leejtő következik, amin ezerrel megy lefele a víz. A matraccal együtt, mi is lassan haladunk a zuhanásig. Amikor is elérünk arra pontra, a matrac meglendül, majd óriási sebességgel megy lefele. Belőlem és nővéremből egy sikoly hallatszik, még a fiúk csak egy "Juhú"-t ordítanak. Bevallom nagyon félek, de valamilyen szinten élvezem is. Ez a gyorsaság jól esik. Túl teng bennem az adrenalin.Elértünk arra a részre, ahol alattunk, mellettünk, és fölöttünk is üveg van. Furcsa érzés kerített hatalmába. Bizsergető érzés. Az utunk tekeregve megy lefele, ha értitek mire gondolok. Kanyarodunk, gyorsan megyünk, vak sötét van, kanyarodunk, kanyarodunk... Itt jött el az idő, hogy teljesen beparázok. A matrac megállt,és lassabban is megy, mint amennyivel elindultunk.
-Most mi lesz? -Kérdezett minket furán Em. A válasz gyorsan meg is érkezett. Túlságosan is gyorsan. Ezúttal mindenki ordítozott, sikított. Egyszer csak mintha vízszintesen csúsznánk, siklunk lefele. Látok egy kis fényt. Egyre több fényt. Itta vége! Kellett nekem lelkesedni. A matrac kicsúszott alattunk, és bele esünk a jéghideg vízbe. Fel se fogom hogy a víz alatt vagyok, de Lys gyorsan felhúzott a felszínre. A srácokat kerestem a szememmel, és meg is látom őket. Pár másodperccel utánunk érnek a felszínre, nagy levegőt véve. Mind a négyen egymásra nézünk, és elnevetjük magunkat. Egyszerűen csúcs volt. Teljesen fel vagyok tőle pörögve. És meg is éheztem. Nővérem felmászik a matracra, és Robin elkezdi tolni a vízen. Mi Lysanderrel fogócskázunk a vízben. Mert az tök normális. A kedven részem az volt, amikor barátomat lenyomtam a víz alá,ő pedig annyira levegőért akart jutni, hogy felborította a matracot, Em-mel együtt. Én pedig nevetve hagyom el a vizet.
-Mit egyek, mit egyek?.. -Gondolkozik hangosan anyum. Épp a büfénél ácsorgunk, harmadikként, ugyanis mindenki megéhezett a nagy Csúszdázástól. Mindegyik csúszdán lecsúsztunk egyszer, vagy kétszer. A végén én élveztem a legjobban. Tele vagyok energiával, és úgy érzem boldog vagyok. Süt a nap, Lys itt van mellettem, lassan találkozunk a bátyámmal, meg a barátaival is, együtt vagyok a családommal, tele vagyok energiával. Most szívesen ugrándoznék a homokban mint egy kilenc éves kislány, aki hisz a fogtündérben, és a kedvenc színe a rózsaszín. Mivel én annyira, de annyira éhes vagyok, bátra kijelentem hogy egy hamburgert kérek. Lysander Gyros-t kért, amit én kiskoromban mindig félre olvastam.. Robin egy sima menüt kért hússal,meg krumplival, még Em egy salátát harcolt ki magának úgy, hogy flörtölt a kiszolgáló sráccal. Ugyan is itt mindent adtak, csak salátát nem. De neki semmi nem jó, csak a saláta, mert vigyázni kell az alkatára. Amikor lerakják elénk az ételt, konkrétan össze fut a nyál a számba. A hamburger nem kicsi, hanem igazán méretes. Ami az én édes nővéremnek is feltűnik. És a véleményét is kifejti..
-Jézusom. Annyit hogy tud megenni egy nő? Még a végén elhízol, és majd anyunak siránkozol hogy nem szeret téged senki.-Néz rám szemrehányóan. Más esetben kikelnék magamból, de most egyáltalán nem foglalkozok ezzel. Túlságosan boldog vagyok, és fel vagyok pörögve. Ezt nem ronthatod el. Mindenki neki lát az ételének. Épp hogy megejtünk egy két szót. Vissza viszem a tálcákat, és elindulunk vissza a napozó ágyakhoz, elmenni a labdáért, és a papucsomért. Azután meg indulunk Lisa meccsére. De várom már. Megbököm Lysander oldalát, és elkezdek rohanni, ő mg utánam. Ennyi energiám még nem volt, az is biztos.
-Nyertem, nyertem! Jössz nekem valamivel! Adósom vagy. -Énekeltem a győztes dalomat Lysandernek, miközben épp négy méterre vagyunk a röplabda pályától. Kinyújtom rá a nyelvem, ő pedig aranyosan nevetni kezd. Olyanok vagyunk mint a kisgyerekek. A többiek már rég ott vannak a pályánál. Lysander felém tornyosul, és kihívóan a szemembe néz. Azok szemek, mindig rabul ejtenek. -Mit kap a nyertes? -Lépek közel hozzá, hogy megszűnjön közöttünk a távolság. Kezét a derekamra helyezi, és úgy súgja a szavakat a fülembe.
-Mindent amit kérsz. Felség. -Olyan hangon súgta ezt a két mondatot a fülembe, hogy elfelejtettem levegőt venni. El pirult arccal, és zavarodottan nézek fel rá. Egy óvatlan pillanatban rá csap a fenekemre egyet, majd elfut a többiek felé. Ó, szóval így játszunk. Hidd el, még nem fáradtam el. Gonoszan nézve futottam barátom után, de nem sikerült elkapnom. Így egy ártatlan fiúra ugrok rá, akinek fekete haja van, és borostyán színű szeme. Az én drága bátyámat támadta meg, jó kedvemben. Éppen egy fiúval beszélgetett, csak engem ez pont nem érdekelt. Nevetve, feksznk a homokban a bátyámmal.
-Beléd meg mi ütött Törpilla? -Kérdezi még mindig vigyorogva tőlem, ahogy a mellkasán fekszek.
-Lysandert kergettem, mert rácsapott a fenekemre, de te közelebb voltál, szóval rád ugrottam. De meg is érdemled, mert nem vagyok Törpilla. -"Durcizok" be, és karba tett kézzel ülök a homokban. Eddig még nem is figyeltem kinek a beszélgetését zavartam meg. Nem ment el, nem szólt egy szót sem. Csak végig nézte ahogy levezetem az energiámat. Egy hetven hatos számú, sárga úszó gatyát visel. Ami jól megy fel zselézett világosbarna hajához, na meg a mély zöld szeméhez.
-Inkább a Kis cica nevet használnám rá. .-Kezét nyújtotta, amit én elfogadtam, és szembe kerültem vele. Hihetetlen hogy itt van. Azt hittem elutazott. Azt hittem, eltűnt az életemből, kisétált, aranyos szavakkal el búcsúzott tőlem. De nem. Megint itt van. Megint így néz rám. Úgy tesz mintha semmi sem történt volna. Pedig de. Történt. Méghozzá nem is egy játszótéri kaland. Bár ha belegondolok, ott kezdődött az egész megsemmisülés.
