Prológus

Sziasztok! Kezdtem egy új blogot, aminek a férfi főszereplője Leigh lesz. 

Jó olvasást! 

Maya

Épp az ágyon szürcsölgettem a teámat, amikor anyum toppant be a szobámba.

-Kicsim, ugye nem akarsz elkésni az iskolából? -Ráncolta homlokát. Én vagyok az osztály szürke kisegere. Fekete hajamat, és világos kék íriszeimet nem veszik észre. Akivel szóba állok, bár inkább úgy mondanám hogy ő áll velem szóba, az Lysander. Öltözködése eltér a többiekétől.  Victoriánus stílusa szerintem jól áll neki. Bár legtöbbször csak a kabátja más stílusú. Míg én fekete pulcsiban, és szürke csőnadrágban járok. Mellé nagyjából, fekete topánkát szoktam fel venni. Minden nap ugyan az a stílus. Lányok közül, néha-néha Violett és Rosalya tud elviselni. A többiek a saját csoportjaikban lógnak. Nem erősségem a tesi, bár nem nevezném magamat bénának.  Amit igazán szeretek, az az ének. Majd gitározni szeretnék, csak hát, nem akarok egyfolytában kunyerálni a szüleimtől. Az utolsó kortyokat még lenyeltem, majd lecsúsztam a lépcső korlátján.

-Szia anyu! Majd jövök! -Mentem a busz felé. A sofőr Melanie nagyon kedves. 40 körüli lehet.  Nem nagyon kérdezgetem.

-Szia kicsim! Vigyázz magadra! -Kiáltott utoljára utánam. A szokásos helyemen foglaltam helyet, az első sorban. Így könnyebben tudunk beszélgetni Mel-lel. Mire el csevegtük az időt, egy-egy puszival elkeszöntünk egymástól. Vettem egy nagy levegőt, és lassan lebotorkáltam a buszról. Először a büféhez indultam, hogy megvegyem a napi salátámat. Hangos trappolást hallottam, és valaki megpörgetett a levegőbe. Ami sikítást eredményezett. Mikor megláttam e felemás színű íriszeket, és a fehéres tincseket, tudtam hogy Lys bolondozik megint.

-Hülye. Megijesztettél. -Boxolom viccesen vállba, és veszem el a salátámat.

-Jól van Bocsi. Ma eltudnál hozzánk jönni? -Dobja át a karját a vállamon.

-Gondolom. Anyám imád téged. Ahogyan én is. -Állok lábujjhegyre, és puszilom arcon.

-Akkor megbeszéltük. Suli után egyből? -Lépünk be az osztályterembe. Mindenki rák kapja tekintetét, amitől én elpirulok. Sokszor szokott engem zavarba hozni Lysander az ilyen akcióival. Sokan  megkérdezték már hogy járunk-e meg ilyenek. Csak barátként tekintek rá, és ő is rám. Örök barátok.

-Okés. Hova ülsz? -Ülök le a harmadik padsorba, a második sorba.

-Maradok hátul Kentinnel. Meg hagylak Rosának. -Értetlenül néztem rá, amikor Rosalya rohant felém.

-Hello manó! -Manó. Na jó, attól még hogy nem vagyok két méteres, nem vagyok Törpilla.

-Szia. Mi ez a boldogság? -Láttam az arcán a levakarhatatlan vigyort.

-Azt hallottam hogy holnap egy új diák jön a gimibe. És egy fiú! -Igen. Rosalya megint akcióban. Na de várjál. Ő nem a tesómmal jár?

-Na de Rosa. Te nem Luke-kal jársz? Ha megcsalod a bátyámat..-fenyegettem a mutató ujammal, de közbe vágott.

-Nyugi tigris. Én rád gondoltam.  Imádom a tesód. -Ez nekem túl sok. Sosem voltam a pasizós fajta. Egyszer Nataniel hívott el ebédelni, de nemet mondtam.Egy, nem az esetem. Kettő, csak egy fogadás volt, és teljesítette a feladatot, de csak akkor nyert volna, ha igent mondtam volna. De ilyen hülyeségekbe nem megyek bele.

-R-Rám? Nem, nem és nem! Ha megint össze akarsz hozni valakivel megöllek. Majd én eldöntöm kinek adom oda a szívem oké? -Először borultam ki. Lysander is ezzel jön. "Nem lehetek az egyetlen pasi az életedben a bátyádon kívül".

-Oké,oké. Felfogtam. -Azzal be is csöngettek matekra.

***

Rosa te is jössz? -Kérdeztem, amikor ki értünk a gimiből.

-Bocsi skacok, de randim van. Puszi! -Majd felrohant a buszra.

-Akkor ketten leszünk otthon anyuddal. -Fúrom magam Lys mellé.

-Ne reménykedj. -kacsint rám.

Mikor beértünk a lakásba zenét lehetett hallani.

-Mindjárt jövök. Várj meg! -Ezzel a szóval itt is hagyott. Talán harmadjára vagyok Lys-nél. Gondoltam iszok egy pohár vizet, de amint beértem a konyhába, valami forró futott végig a szürke farmeromon.

-Banyek! -Ordítok fel, és észre sem veszem, hogy a támadómnak fekete haja van, és gyönyörű fekete szeme. Azt mondtam gyönyörű? Egyfolytában szemeit nézem, és ő is végig mér.

-B-Bocsi. Nem akartam, nem láttalak. -Épp megszólaltam volna, amikor Lysander jött le a lépcsőn.

-Itt meg mi történt? -Öleli át a derekam Lysander.

-Véletlen egymásnak mentünk, és a finom forró teája a nadrágomon landolt. Egyébként semmi érdekes. -forgatom meg a szemeimet.

-Bocs. Maya, ő itt Leigh, a testvérem. Leigh ő Maya. Az én Törpillám. -Itt balhé lesz emberek.

-Örülök, és még egyszer bocsi. -Nyújtja a kezét. Felnézek rá, és mosolya az egek fölé repít. Elfogadom a kéz nyújtást, és megrázom. Hüvelykujjával megsimogatja kézfejem, és belecsókol a tenyerembe.

-Lys, felmegyek a szobádba, és átveszem a nacim. Nálad van ruhám elvileg nem? -Állok vele szembe.

-Persze. Aztán ne nyúlj a cuccaimhoz. -Kiált utánam.

Felmegyek a szobába, aminek kék falai vannak, és fekete szőnyeg borítja a padlózatot.  Benézek a szekrénybe, és megtalálom a rövid, világos farmeromat. Úgy mint reggel otthon, lecsúszok a barna lépcsőkorláton, és talpra érkezem. Meglátom a két testvér párt a nappaliban, és betoppanok a szoba közepére. Lys felé nézek, mire ő fekve meghúzza magát, és megütögeti a mellette lévő helyet. Oda fekszek mellé, és szemügyre veszem, hogy Leigh mosollyal az arcán engem bámul.

-Maya. Te Lys barátnője vagy? -Húzza fel szemöldökét.

-Nem. Csak barátok vagyunk. Legjobb barátok. -Támaszkodom meg a könyökömön, ahogy Lys is, és puszit nyomok ismét arcára.

-Gondolom sokan megkérdezték már. Teljesen úgy néztek ki mint egy pár. -Mosolyog csábítóan. Hűtsetek le, elfogok olvadni. Ha ezt így folytatja, nem tudom mi lesz velem.

       Gyorsan elütöttük az időt.  Amikor távoztam, Lysander felajánlotta hogy haza kísér, mivel sötét volt. Mintha a bátyám lenne. De az a hely már foglalt. Leigh érdekes módon egy öleléssel búcsúzott. Az illata mennyei volt. Legszívesebben el se engedtem volna. Mikor elengedett, belesúgta a fülembe, hogy kiengesztelésül, holnap elvisz ebédelni. Randira hívott?

Remélem tetszett!

Hagyj nyomot magad után! 

xoxox #petuus