2.rész A felismerés

 Sziasztok! Annyira boldog vagyok. Köszönöm a pipákat, a 2 feliratkozót, és persze a 100+ oldalmegjelenítést! Mivel sok volt a kérés hogy folytassam neki láttam. Nem szeretek követelődző, de repesnék akár 1 kommentnek. De így is örülök. Nem akarok tovább pofázni. Jó olvasást!

Zene

Reggel szinte úgy ugrottam ki az ágyamból, mintha rakétából lőttek volna ki. Még mindig a tegnapi nap járt a fejembe. Kitártam a szekrényem ajtaját, amin fehér burkolat volt. Ami elég jól ment a szobámhoz. Halvány lila falai vannak, és a padlózatot fehér szőnyeg takarta. A szekrényből kivettem a fekete-fehér csíkos ruhámat, aminek hosszú ujja volt. Kifésültem a loboncomat, és kettő hosszú tincset a vállamra helyeztem. Úgy ahogy eddig, most sem raktam magamra sminket, hisz minek. Telefonomat leszedtem a töltőről, és a táskámba dobtam. Az óra hét óra húsz percet mutatott. A táskát lecsúsztattam a korláton, utána én is lecsúsztam. Anya rántottát csinált, míg a bátyám az asztalnál ült és telefonált. A gyümölcsös tálból kivettem egy almát és beleharaptam. Odamentem anyuhoz és megpusziltam az arcát. Odamentem a bátyámhoz és hátulról átkaroltam és őt is megpusziltam. Mellé léptem, és még beszélgetés közben felém fordult, és rám mosolygott. Közelebb hajoltam hozzá, és megpuszilt. Mielőtt kiléptem volna a házból oda kiáltottam nekik hogy Sziasztok. Becsuktam az ajtót, és már be is gurult a hátunk elé a sárga busz. Fel lépkedtem a lépcsőn, és leültem valahova középre. Bedugtam a fülest és elkezdtem hallgatni az egyik kedvenc számomat az imádott Ke$hától a C'mon című számot. Halkan énekelni kezdtem, mire e mellettem ülő felfigyelt. Jobban meghúzottam, és kikapcsoltam a zenét. És csak néztem ki az ablakon. Majd leparkolt a busz. Velem együtt a többi diák is leszállt a buszról. Egyből a büfét céloztam meg, és kértem egy üveg Cappy-t, és egy sonkás szendvicset. Mivel első óránk tesi volt az öltöző felé vetettem az irányt. A táskámat beraktam a szekrényembe, és kivettem a tesi cuccot. Hajamat felkötöttem a zöld hajgumival ami eddig a csuklómon volt. Felvettem a piros cicanacimat, és egy fehér ejtett vállú pólót. A lányok közt Rosa-t kerestem de nem találtam, amikor hirtelen beesett az ajtón a keresett ember. Sietve pakolt, és öltözött át hogy meg is lepődtem rajta. Rosalya nem egy kapkodós személy. Becsapta a szekrényt és leült mellém a padra.

-Mi ez a sietség? 

-Elaludtam. Reggel a bátyáddal beszélgettem, amikor észrevettem hogy már háromnegyed is elmúlt.                Mellette csak úgy repül az idő. -Olvadozott a fehér pulcsis lány, akinek rövid piros nadrágja volt.                  -Ismerős. -Sóhajtottam fel jólesően, és a kis találkára gondoltam. 

 -Tényleg még nem is meséltél milyen volt? 

 -Majd elmondom, inkább menjünk. -Felálltam a fa padról, ami a szoba közepén volt elhelyezve. Felhúztam az említett tárgyról, és kivittem az udvarra. 

A testnevelés óra egészen elviselhető volt. Köröket futottunk, aztán szabad foglalkozás volt. Mi a többiekkel ellentétben beszélgettünk. Elmeséltem a találkozást, aztán Violát fecsegtük ki. Ahogy ő sem,én sem bírom felfogni hogyan lehetnek ők egyáltalán beszélő viszonyban. Rápillantottunk a négy lányra. Épp a körmüket festették, és a hajukat fésülték. Ezek mit csinálnak egész nap ezen kívül?  Vissza mentünk az óra végén az öltözőbe, és magunkra húztuk az eredeti ruhánkat. Az ének óra ennél érdekesebb volt.

-Gyerekek, ma felelni fogunk! Névsorban megyünk. -Majd leül az asztalára, és kimondta Amanda nevét. Amanda egy erős négyesre felelt. Tudni illik, én sosem szoktam az osztály előtt felelni. Mindig itt maradok óra után, és akkor felelek. Amikor én következtem volna, a tanár reflexből a következőt mondta a enyém helyett. Eddig senki se vette észre, de a vörösnek bökte a csőrét. 

-De hát tanárnő! Maya még sosem felelt, ez hogy lehet? Ez kivételezés. -Kiabált be a felelés közepébe. Mindenki beszélgetésbe kezdett. Rémülten néztem először Castielre, másodszor a tanárnőre. 

-Maya, Castielnek kell igazat adnom. Hallgatlak. -Lassan kitoltam magam alól a széket, és kiálltam a pad mellé. Eddig is féltem mások előtt énekelni, de most főleg, hogy mindenki engem néz. Tördelni kezdtem az ujjaimat. 

-Na mi lesz már? Mit csodálkozom? Eddig sem volt hangja, most mért lenne! Nem veszi észre senki! -Ezen a kijelentésen ideges lettem. Behunytam a szemem, és mély levegőt vettem. Most nem engedem hogy semmibe vegyenek. Elkezdtem énekelni azt a dalt, amit kinéztem magamnak az óra elején. Elsőnek halkan énekeltem, aztán egyre hangosabban. Egyre magabiztosabb voltam. Az viszont annyira zavart, hogy mindenki engem figyelt. Ha valami meg tud nyugtatni, az talán Leigh. Bár itt lenne. Elképzeltem, ahogy neki énekelek, és ő rám mosolyog, ettől nekem is mosolyognom kell. Mire vége a dalnak kinyitom a szemem, és a tanárral találom szembe magam, aki elismerően mosolyog. Körbenézek és mindenki halkan tapsol. Leülök a helyemre, és hallgatom a többi diákot. Az óra igen lassan telt el. Éreztem, ahogy néhány diák még mindig engem bámul. Ennyire rossz lettem volna?
*
-Gyönyörű volt Maya. Nem értem mért csak most mertél énekelni a többiek előtt. Hisz, ha nekem lenne ekkora tehetségem, felvágnék ezzel mindenkinek. -Halkan kuncogtam a kijelentésen. Azt hittem mindenki ki fog nevetni. Hisz, épp hogy megszólalok órán. Talán rossz lettem volna?

-Akkor majd beszélünk. Puszi. -Adott egy puszit búcsúzóul, és már rohant is ki a kapun. Felsóhajtottam, ha most itt lenne Leigh, beszélgetne velem? Vagy, vagy csak köszönne? Benyitottam a terembe, ahol már a többiek egy ideje csinálhatták a rajzokat. A tanárt nem találtam a teremben, így levágódtam az egyik székre. A táskámat beraktam a szék mellé. Elővettem a füzeteket, és átnéztem a rajzaimat. A kedvencem a fekete macskás kép, ugyanis macskás vagyok. Azt mondják hogy a fekete macskák balszerencsét hoznak, hát nekem ugyan mindegy. Szerintem ők a legszebbek. Ez olyan, mintha egy embert a külsőjéről ítélnél meg, miközben a természete teljesen más, először ismerd meg, aztán alkoss róla véleményt. Egy fekete hajú, sötét kék szemű fiú ült le mellém. Szürke pulcsi volt rajta, amin a kapucni fel volt húzva a fejére. Ha jól láttam csíkos pólóban volt. Mondhatnám emo-snak, de nem volt túlságosan az. Sőt, talán cukinak is mondanám. Ami furcsa volt, inkább az hogy még nem láttam. Talán új diák? Nem a mikulás egy cuki srácnak beöltözve. Rosa említett egy új diákot. Akkor csak is ő lehet az. Arcáról semmit nem lehetett elolvasni. Tollal rajzolt. Apró vonalakat húzott, amikből formák alakultak ki. Kisebb vonalakkal az árnyékát rajzolta le. Elővett négy darab színes ceruzát, aminek világos kék árnyalati voltak. Egy lánynak a szemét díszítette ki a színekkel. Egész végig őt néztem, és ahogy rajzol. Hirtelen felém kapta fejét. Tökéletesen láttam arcát. Szeme sokkal sötétebb kék volt. Fekete haja belelógott az arcába. Jobb szemöldöke fel volt húzva. Tekintetét bele fúrta az enyémbe. Elmosolyodott, és ráírt valamit a lapra, és át tolta az én asztalomra. A papíron ez állt. Mi a neved? 
-M-Maya. Gyönyörűen rajzolsz. -Ajkaim halvány mosolyra húzódtak. Hümmögött egyet, megfordította a lapot, és azon közölte velem hogy: Csak gyönyörű modellem volt. Megfordítottam a lapot, és jobban szemügyre vettem a rajzot.   A kép engem ábrázolt. A hosszú, fekete hajam, a fekete fehér csíkos ruhám. Csak a szemem volt színes, több árnyalatú kék. A papíron is látszott a mosolyom. Mikor feleszméltem, még egy kérdés volt a papíron. Tetszik? -Heves bólogatással fejeztem ki a tetszésemet a remekmű iránt. A fiú is elmosolyodott. A beszélgetésünk közben sem szólalt meg.  Úgy döntöttünk hogy maradunk még. Nem akartam erőltetni hogy megszólaljon, így is jó volt vele társalogni. Az ízlésünk, és a véleményünk is hasonlít. Akkor szólalt meg először mikor a nevét kérdeztem, ami Justin. Mikor indultam ki, hogy kihegyezzem a ceruzámat, megbotlottam a szék lábába. Vártam mikor érzem meg a talajt a fejem alatt. De, nem ez történt. Lassan kinyitottam a szemem, és Justin arcával, és kék szempárjával találtam magamat szembe. Egyik keze a fejemen volt, a másik a hátamon. Kicsit közelebb hajolt a fülemhez és belesúgta hogy vigyázz jobban. Persze megint elpirultam. Természetesen, ezt ős is észrevette, és egy féloldalas mosolyt ejtett. Vissza húzott a talajra, és leült a székre. Miután elmentem a kukához kihegyezni a cerkám, vissza ültem Justin mellé.Grafittal kezdtem el rajzolni egy fekete, kerítésen mászó macskát. Rajzolás közben, beszélgettünk, viccelődtünk, és meséltünk magunkról. Mire kibeszéltük magunkat, csak ketten maradtunk. Este fél hétre, már sötét volt, és fújt a hűvös szél. Össze pakoltunk, bezártuk a termet, és indultunk ki. Justin-nak balra,  nekem jobbra kellett fordulnom. Egy öleléssel elköszöntünk majd haza felé vetettem az irányt.
   Az út felénél járhattam, amikor a hátam mögül nevetés hallatszott. Hátrakaptam a fejem, és öt-négy nálam két évvel idősebb fiúk kacagtak valamin. Vissza fordultam az út felé, és gyorsabbra vettem a lépéseimet. De ők is gyorsítottak. Mint kilencedikben. Brad, a barna hajú, barna szemű fiú, aki bántani akart, de ott volt Lys. Lysander. Körbenéztem, de csak a fiúk voltak, és én. Nekem annyi. Gyors lépteket hallottam. Amikor sietősre akartam fogni magamat, késő volt. Valaki a falnak taszított. A hátam hirtelen ütközött össze a hideg fallal. Felszisszentem a fájdalom miatt.
-Semmi baj cica. -Súgta fülembe valaki. Hangja szinte fájdalmasan ismerős volt. Kinyitottam szemem, és jól tippeltem. Brad volt. Barna szeme, ami most feketén csillogott, vágyat tükrözött, amitől még jobban megijedtem. Haja most is arcába lógott, és még mindig füstös illata csapta meg az arcom. Féltem. Egyedül vagyok. Mi van, ha most is ugyanazt fogja csinálni mint kilencedikben? Vagy többet, hisz, rajtunk kívül senki nincs itt. Keze a nyakamtól, a fenekemig lecsúszott. A libabőr megjelent az egész testemen. Mikor tenyere megállapodott a fenekemnél, erősen megmarkolta azt. Az akció miatt felnyögtem, és egy hatalmas vigyor keletkezett az arcára. Fenekemnél fogva húzott közelebb hozzá. Nyakamhoz hajolt, és erősen megszívta azt. Apró nyálas csókokat hagyott a piros folton, ami a szívás miatt keletkezett. Egy könnycsepp gurult le a szememről, az arcomra. Amint ezt észre vette, lecsókolta azt. Ajkait hirtelen nyomta enyémre. Erőszakosan tépte ajkaimat. Beleharapott alsó ajkamba, és lecsapott nyelvemre. Nyelve, az én nyelvemet kereste. Erőszakosan tolta les nyelvét a torkomon. Egymás után törtek útnak könnyeim. A két vállamnál megfogta a ruhámat, és könnyed mozdulattal szét tépte. Fehérneműben voltam mint a hidegben, egy állat előtt, segítség nélkül. Ilyen az én szerencsétlen életem. Megint csókolgatni kezdte nyakamat, miközben melleimet masszírozta. Minden egyes érintésénél elfogott a hányinger. Mikor abbahagyta nyakam kínzását, apró puszikat hagyott melleimen. Egyre jobban sírtam. Könnyeim patakokban folytak. Fáztam, és féltem is egyszerre. Mikor melleimmel is felhagyott, nyálas csókokkal árasztotta el hasamat. Mikor elért ahhoz a ponthoz, ahova nagyon nem kéne, letépte rólam az alsóneműmet. Hirtelen, el nem mondható fájdalom nyílalt belém. Mind a két ujja bennem mozgott. Arra vártam, hogy valaki megjelenjen vére. Hogy megverje ezt a szemetet, és elkaphassák a rendőrök. Hogy valaki átöleljen, és azt mondja hogy semmi baj. Amit nem hinnék el, de tudnám hogy fontos vagyok neki. De nem így történt. A támadóm csókolgatott, és elérte hogy hozzá szokjak a fájdalomhoz. Mikor Brad a farmerjét szerette volna levenni, valaki megtalált minket.
-Engedd el, különben megbánod! - Nem volt erőm kinyitni a szemem, és megnézni a védelmezőmet. Mindenem fáj, reszketek. Inkább hálát adtam istennek, hogy valaki észrevett. hogy pár perc múlva remélhetőleg otthon leszek, és megölelem az imádott  bátyámat. Nem szeretnék itt lenni, nem szeretnék reszketni, se félni. Csak is, csak is biztonságban lenni. Két kéz a karomnál felemelt, amit magam köré fogtam. Egy fehér pólót adott rám valaki. És hátulról szorosan magához szorított. Gyenge voltam. Még most sem tudtam felfogni hogy mi történt. Engem, Maya Sett-et, 17 évesen, majdnem megerőszakoltak.
-Nem hallottad? Engedd el! -Körülbelül három méterre állhatott tőlünk. Kiabált.
-Jobban teszed, ha elmész. Amit elkezdek, azt be is fejezem! -Hiába ütöttem, vagy rugdostam, nem engedett el. Valamennyire felnyitottam szemhéjamat, és megláttam a fekete hajkoronát. A korom sötétben arcát alig lehetett látni. Hatalmas léptekkel jött ide, miközben Bradet fenyegette. Az engem szorongató srác ellökött magától, de olyan erővel, hogy elestem, ismét a falnak. A két fiú verekedni kezdett. A megmentőm először behúzott neki egyet, aztán még egyet. Ajka felrepedt, és folyt belőle a vér. Brad ajkához kapott, de azzal dühvel segítőmnek is ütött egyet. Egy ideig eltartott a verekedés, de végül egy fekete kocsi leparkolt, és kinyitották az ajtót. Brad oda sietett a kocsihoz, és beszállt. Mielőtt elindultak volna, lehúzta az ablakot.
-Még nem fejeztem be! Még látni fogtok!. -Ezzel elhajtott a kocsi. Remek, szóval egész életemben félhetek, hogy mikor történik meg ez újra. Megint elfogott a sírás. Térdeimet felhúztam, és körül öleltem őket. Csak zokogtam. Én nem akarom ezt! Nem akarok ezzel együtt élni! Lépéseket hallottam. Még szerencsém van, hogy van egy olyan érző lélek, aki segít egy ilyen szerencsétlenségnek mint nekem. Leguggolt elém, és megfogta térdeimet.
-Már nem kell félned. Itt vagyok. Nem hagyom hogy többet bántson. És ne sírj, jobban áll ha mosolyogsz. Ez a hang. Túl ismerős. Ez a hang volt egész nap a fejemben. Kinyitottam a szemem, de a könnyeimtől éppen hogy láttam valamit. Látásom homályos volt, de a fiú arcát felismertem. Gyorsan magához húzott, és megölelt. Ez az az illat. A kábító illat. A hang, az illat. A haj, az arc. Ez Leigh. Szorosan hozzá bújtam, és megpróbáltam a fiúra koncentrálni, hátha lenyugszok. Pólója véres volt, és most miattam könnyes is lett.
-Mennyünk innen. Haza viszlek oké? -Emelte fel a fejem. Biztató mosolya, engem is mosolygásra kényszerített. Bólintottam egyet, és segített felkelni. Amint felkeltem, majdnem összezuhantam, de megtartott. A helyzet túl ismerős volt- Ahogy Lysander régen, most Leigh mentett meg. Hihetetlen, hogy mind a kettő személy az életét veszélyeztette miattam. A táskámat a hátára dobta, engem meg a kezébe tartott. Egyik keze a térdhajlatomat fogta, a másik pedig a hátamat. Így csak Luke szokott cipelni, de azt is akkor tette, amikr eltört a bokám. A helyzet miatt pír szökött az arcomba. Pirosló arcomat a nyakába fúrtam. Mire felkuncogott. Amin elmosolyodtam, mert nevetése, vagy akár kuncogása, ugyanolyan csilingelő volt a fülemnek.
  Az egyik pillanatban félek, másikban sírok, a másik pillanatban szárnyalok az örömtől. Az a fiú mentett meg, aki egész nap a fejemben, és egyaránt a szívemben él. Ha nem vele álmodok, akkor beteg lehetek. Az a felemelő érzés, amikor érzed, hogy fontos vagy annak a személynek, akit szeretsz. Még mindig a karjában vagyok, és kezével a kilincset próbálta lenyomni. Pár másodperc, és bejutottunk a nappaliba. Amint Leigh lerakott a földre, Luke sietett a segítségemre, hogy talpon maradjak. Leigh ledobta a táskát, és hátulról tartott meg. A bátyám olyan erősen ölelt, hogy azt hittem megfulladok.
-Minden rendben van? Hogy vagy? Bajod esett? Ki bántott? Hol lakik? -Bombázott a kérdéseivel. Enyhített a szorításon és eltolt magától, hogy megcsókolhassa homlokom. Abban a pillanatban jött ki a konyhából Chris, egy pohár vízzel. Bátyám ölében ültem, aki a széken ült. Leigh minden mozdulatomat leste.
-Köszönöm. -Suttogtam alig hallhatóan, és elvettem a poharat. Egy másodperc alatt elpusztítottam a pohár tartalmát. A hideg, frissítő víz kellemesen folyt végig, kiszáradt torkomon. Hálásan mosolyogtam rá.
-Tudod mennyire aggódtam kis-csaj? -Nézett rám aggódó pillantásával. Kiszabadultam bátyus öleléséből, és rávetettem magam Chris-re. Erősen öleltem. Nem hittem volna, hogy aggódott értem. Nevetve felemelt, és lábaimat ösztönösen körül fontam dereka körül. Adtam egy puszit arcára, és letett a földre. Vissza ültem az előbbi helyemre, majd Chrisi megborzolta a hajam.
-  Ne máár. -Nyivákoltam, mint egy hisztis liba. -Egyébként, ha Leigh nem talál meg, és nem veri meg azt a gyereket, és hoz haza, most nem lennék itt. -Mosolyogtam a megmentőmre.
-Köszönöm, hogy megmentetted a húgomat. Nem tudom mivel köszönhetné meg. -Tette fejét a vállamra.
-Nem kell megköszönnöd. Szívesen mentettem meg. -Jólesően felsóhajtottam. Jól esett, hogy számítok neki. Hisz a tesója is megmentett. Lys.
-És Lysander? Ő hol van? -Riadtam fel hirtelen. Mindenki meglepődött a hangulatváltozásomon. Kérdően fordultam Lysander tesója felé.
-Nyugi, ő buliban volt. Ide tart. Én is a buliban voltam, de nem bírtam sokáig ott. Vissza fele találtalak meg titeket. -Nyugtatott le. Nagyot sóhajtottam, és fáradtan borultam tesóm karjaiba.
-Lefekszünk aludni? -Kérdezte Chrisi. Perverz. Ilyen megjegyzés nélkül nem lenne nap. Mosolyogva forgattam meg szemeimet.
-Egy. Még meg kell várnom Lysandert, Kettő. Még nem aludtam veled, és a perverz fantáziáddal igen érdekes lenne. -Érveltem, és számoltam ujjaimon azokat. Mire kaján vigyor ült ki a szőkeség arcára.
-Helyes. Nem is fogsz mellette aludni, mert nem engedem. -Nézett szúrósan barátjára. Leigh lehajtott fejjel nézte az asztalt.
-Baj van Leigh? -Tettem tenyeremet, a kézfejére. Elhúzta száját, és ragyogó szemeivel rám nézett.
-Csak azt sajnálom, hogy későn értem oda. -Ha most magát hibáztatja, tuti megütöm.
-De hülye vagy. -Mire kérdően nézett rám. -Nem tudod vissza pörgetni az időt. Ami megtörtént, megtörtént. Ha jó, ha rossz. És nem magadat okold, hanem azt, akinek az esze a farkában van. -Mire az utolsó mondatomra mindenki elnevette magát. És betoppant legjobb barátom.
-Lys! -keltem fel, és rohantam oda hozzá. -Lábujjhegyre álltam, és szorosan megöleltem. Beszívtam citromos illatát, és arcára nyomtam egy cuppanós puszit.
-Annyira sajnálom. Siettem ahogy tudtam. Jól vagy? -Tolt el magától, és szeme szégyent mutatott.
-Semmi baj. A tesód megmentett, és a fiúk is megnyugtattak. De, nem buliban voltál? Nincs is pia szagod. -Vontam fel szemöldökömet. Remélem hogy nem hazudtak nekem.
-Esküszöm, hogy nem bocsájtanám meg magamnak, ha pia szaggal állítanék be hozzád. -Csókolt bele a hajamba. Ha ilyen jó barátaim vannak, hogy bánthatna meg valaki? -És tesó, igazán köszönöm hogy megmentetted a virágszálamat. -Ölelt magához.
-Anyáék? -Fordultam meg az ölelésben a bátyámhoz.
-Buliznak egy munkatársnál. -Vont vállat.
-Ami azt jelenti hogy ....-
...- holnap hullák lesznek, és békén hagynak minket. -Fejezte be a mondatomat.  -És kivel fogsz ma aludni? Mert én Rosánál léeszek ma este. Lysander? -Nézett felénk. Felhajtottam fejem, hogy láthassam arcát.
-Ma este jönnek haza az uncsitesók. Szóval ma nem lenne jó. De holnap este el is mennek. -Válaszolt szomorúan kék pólós, fekete dzsekis, farmeros felemás színű barátom. Remek, akkor maradtam a perverz szőkeséggel.
-Hát, akkor. Haver, ma vigyáznál a húgomra? -Nézett félve haverjára a bátyám.
-Szíves örömest. Nem lesz baj. Vigyázok a kiscicára. -Kacsintott rám. Erre vigyorogva megforgattam, a szemeimet.

Justin

Brad, Maya, Leigh

Chris

Luke

1.rész A találka

Halihó! Hogy telik a szünet? Mivel ráérek meghozom

nektek az új részt. Pipáljatok, és hagyjatok nyomot magatok után. 

      Jó olvasást! 

 Lysanderrel a buszon ülünk, és próbálok felmelegedni. A barátom egy ideje már hozzám beszél, de én csak nézek ki a fejemből. Higgyétek el, hogy szívesen elmennék vele randizni, hogy nézhessem ragyogó szemeit, és hallgassam bársonyos hangját. Most is agyon dicsérem az újonnan ismert fiút. És az egekbe repítő mosolyát nem is említettem. De, nem lehet olyan rossz fej, ha Lys tesója nem igaz? Nem szeretnék Lyssel erről beszélni, inkább meg beszélem a csajokkal. Talán Rosalyában találok megoldást. Violát azért nem kérdem meg, mert új barátnőkre tett szert. És még számomra is nehéz elhinni, de Amber, és csatlósai befogadták Violát. 

-Itt vagy? -Lengette meg kezét előttem.

-Mi? Bocsi, elgondolkoztam. Mióta jött vissza Leigh? -tettem fel a kérdést.

-Hát, csak pár napja. Amerikában volt, a barátnőjével. Azt hiszem Merci-vel. Mikor együtt jöttek volna, a csaj egy másik pasival smárolt, és kiderült hogy egy ideje tart köztük a kapcsolat. És végül egyedül jött haza.

-Hú, szörnyű lehetett. És te hogy állsz a csajokkal? -Böktem könyökömmel a vállába.

-Nem kötöttem le magam. Túlságosan hiányoznék. -Borzolta össze a hajam.

-Mennyire igaz. -Majd nyomtam egy puszit az orra hegyére és felálltam a buszról. De Lys visszarántott az ölébe.

-Ennyivel nem elégszek meg. -Majd arcát oda tolta elém. Nevetve adtam arcára egy nagy puszit, majd suhantam le a buszról. Ledobtam a táskámat az ajtó mellé, majd körül néztem a lakásban. Luke, és haverja a Tv előtt gubbasztott.

-Szia húgi. -Dobta át karját a vállamon, amikor lehuppantam a két fiú közé.

-Hello. Mizu? Csak nem zavarok? -Fordultam a haverja felé, kinek neve Chris. Míg Chrisnek szőke haja van, és zöld szeme, a bátyámnak ugyanúgy fekete haja, de borostyán színű szeme.

-Sosem. Holnap nem jössz velünk bulizni? -Puszilta meg az arcom.

-Nem nagyon szoktam. Amúgy sem illenék oda. És , öm programom van. -Próbáltam elmenekülni, de Chris vissza rántott.

-Nem szöksz meg. -Ültem ölébe.

-Kivel, mikor, mióta ismered? -Tette fel a kérdéseket a bátyjám.

Lys tesójával, nem tudom, ma óta. -Próbáltam szökni.

-Ma ismerted meg, és máris bulizni mész vele?

-Hosszú. Majd máskor elmondom. Jó éjt. -Mindkettőnek adtam egy puszit, felvettem a táskát az ajtóból, és felrohantam a menedékembe. Bepakoltam holnapra, és kikészítettem a ruhámat. Felhívtam Rosát telefonon.

- Szia barátosném! -Üvöltöttem a készülékbe.

- Kiszakad a dobhártyám. Mi az? 

-Ma át tudnál jönni? -Játszottam a hangjegy medálos nyaklánccal. Amit történetesen Luke-tól kaptam névnapomra. Mások szerint csak egy buta lánc, pedig nagyon is kötődöm hozzá.

-Persze, de mi ez a sietség? Baj van? -Hallottam a telefonba hogy pakol.

-Mi, nem dehogy. Nincs baj. Majd elmesélem. Csak gyere. -Kinyomtam a telefont, és csöngettek. Lerohantam, és kinyitottam az ajtót. A lihegő barátnőmmel találtam szembe magam. Kinyitottam a barna ajtót, és már ketten indultunk felfelé. Megvártam még Rosalya kifújja magát.

-Hallgatlak. -Ült törökülésbe. Követtem példáját, és részről-részről elmeséltem neki mindent.

-Nem hiszem el. De hát randira hívott. Ez..ez.. nagyszerű. -Hirtelen magához préselt.

-Akkor szerinted menjek el? -Kezdtek most a körmömet piszkálni.

-Miért ne mennél? Azt mondtad tetszik. Legalább is ahogy elmesélted a pasit.

-Mi? Hát nem ronda, és nem is taszító jelenség, de attól még nem tetszik. -Nem meg akartam valakivel beszélni? Végül is, csak egy találka. Nem biztos hogy randi. Legalább magamnak valljam be hogy a csábos mosolya, imádni való szemei tetszenek. Felnéztem barátnőmre, aki felhúzta jobb szemöldökét.

-Na jó, igen tetszik. Hisz amikor rám néz, nem tudom róla levenni a szemem. Szemei rabul ejtenek, és igazából nem is akarok onnan kiszabadulni. -Képzeltem magam elé. Úristenem, meghibbantam.

-Na jó neked nem tetszik. Te bele zúgtál. De hagyjuk is. Mit veszel fel? -Hogy mit? Egy szürke pulcsit, és egy fekete farmernadrágot a torna cipőmmel. Akartam megszólalni, de ezt még én sem gondolhattam volna komolyan.

-Igazából fogalmam sincs. De nemsokára átjön, vagy is hogy értem. -Félénken néztem a barátomra, aki a szekrényemben kezdett el turkálni.

-Holnap elmegyünk vásárolni. Úgy is egy hetes szünetünk lesz. -Ó, hát tényleg. Teljesen kiment a fejemből. Mivel holnap énekkaron leszek, csak az első két órára kell bemennem. Amit szerencsésen fogtam ki, mert az első tesi, a második ének. Nem vagyok mázlista?

-Reménytelen vagy Maya. Össze szedek neked valamit. -Öt percbe telt, de egy pánt nélküli lila toppot, egy trikót aminek ki van vágva a háta, és egy rövid világos farmernadrágot talált nekem. Kifésültem a jócskán egyméteres hajamat. Fújtam magamra az almás-fahéjas parfümömből. Még utoljára megöleltem a segítőkész öltöztetőmet, és leindultam. A bátyámék még mindig a Tv előtt ültek egy-egy sörrel a kezükbe. Lehuppantam a karfára, és Chris átölelte a derekamat. A béna viselkedésemhez elpirultam.

-Máris mész? -Súgta a fülembe. Vicces, ugyanis Chris még a bátyámnál is magasabb volt. Így könnyen bele suttoghatott a fülembe.

-Igen. És létszíves győzd meg a bátyámat, hogy minden rendben lesz, mert képes utánam jönni. -Álltam a kanapé mögé, és én is vissza súgtam.

-Neked bármit. -Rám kacsintott, és a reakción kuncogni kezdtem. Bele túrtam szőke hajába, ami meglepetésemre puha volt. Imádom, amikor egy fiúnk így fel van állítva a haja.Csöngettek. Az ajtóhoz rohantam, és kitártam. Arcomra nyomott egy-egy puszit. Fehér dzseki volt rajta, sima fekete pólóval. Ugyanúgy fekete farmer. Egy nyakláncot hordott, ami leért a pólójához. Nadrágján még láncok helyezkedtek el. Mi tagadás, helyes volt. Elköszöntünk a fiúktól, és sétálni kezdtünk.

-És hova viszel? -Néztem fel rá. Egyfolytában mosolygott. Amit nem is bántam, mert ellenállhatatlan volt számomra. Sokszor megnevettetett.

-Gondoltam elviszlek pizzázni, de ma zárva van. Úgy gondoltam hogy a partra is kimehetnénk. Egyébként ott árulják a legfinomabb turmixot. -Ez a srác egy főnyeremény. Imádom a tengerpartot. Főleg amikor cipő nélkül sétálok. Amikor a lábam a éri a forró homokot. Élvezetes.

-Az remek. Imádom mind a kettőt. Csak szerintem hűvösödik az idő? -Kezdtem simogatni a karom. Igen, eléggé fázós vagyok. Viszont az esőt imádom. És a viharos éjszakákon különösen jól alszom. Fura jelenség vagyok.

-Tessék odaadom a dzsekimet. Nekem úgy is melegem van. -Rám rakta a meleget adó "takarót". -Viszont te még nem meséltél magadról. Nem akarlak tovább untatni. -És kezét a csípőmre tette. Jólesően felsóhajtottam, és nem tudom hogy az érintéstől, vagy a dzsekitől, de egyáltalán nem fáztam.

-Hát jó. Ömm, imádom a tengerparton sétálni, de ezt már elmondtam. Igen fázós vagyok. De az esőt szeretem, és a viharos éjszakákon igen jól alszom. És... az éneklés számomra fontos. -Nyögtem ki. Erről nem nagyon beszélek. Csak a család, Rosa, és Lysander tud a hangomról. Amit nem neveznék szörnyűnek.
Oda értünk a partra.

-Ugye egyszer énekelsz nekem? -Nézett kiskutya szemekkel. Persze hogy nem tudtam neki ellenállni.

-Jó. De csak ha veszel nekem egy banános-epres turmixot. -Pislogtam párat, és elmosolyodtam.

-Áll az alku. Egyébként a turmixos jó haverom. Bár nem lángelme. Megszívatjuk egy kicsit? -Majd hülye pofát vágott. Az én erős humoromnak hála, elnevettem magam. A fiú csak engem bámult. Ijedten néztem rá.

-Baj van? Van rajtam valami? -Idegeskedtem. Ennyire hangosan nevettem volna? Most gondolom hülyének néz.

-Mi? Dehogy. Csak, gyönyörű vagy ha nevetsz. -Húzta féloldalas mosolyra a száját. Belepirultam a bókba.

-K-Köszönöm. Kedves vagy. -Rugdaltam a homokot a cipőm orrával. Felemelte az állam, és maga elé fordította. Közelebb lépett hozzám. És megsimogatta az arcom. Közeledni kezdett. Mozdulni nem tudtam. Rám nézett a csodás szemeivel, és egy puszit nyomott az orrom hegyére.

****

Leigh-el egy napágyban ülünk, és a turmixunkat szürcsölgetjük. Szétterpesztett lábakkal ül a napozóágyban, míg én a két lába között fekszek. (Akiknek perverz fantáziájuk van, az kérem ne értse félre) A lábaim törökülésben. Az üres poharakat letesszük a mellettünk lévő fa asztalra. Hátra dőltem és a fejemet ráhajtottam a mellkasára. Hmm, egész jó érzés. Felnéztem a fiúra, aki a haj tincseimmel játszott.

-Mióta ismered a tesómat? -Kérdezte hirtelen. Felnéztem rá, majd mesélni kezdtem.

-Hát, a suli második hetében. A szünetben oda jöttek hozzám a tizenegyedikesek, amikor még kilencedikes voltam. Mondhatni ők voltak az iskola "rossz fiúi". Voltak olyanok, akik egész szünetben róluk csacsogtak hogy milyen helyesek, és aranyosak. Hát ezzel nem mindenki volt így. Voltak olyanok, akik azért könyörögtek, hogy nem menjenek a közelükbe. És közülük volt olyan, aki annyival megúszta, hogy odaadta a kajapénzt. Én inkább akkor még az voltam aki könyörgött hogy ne menjen a közelembe. De sajnos megtörtént. Miközben a szendvicsemet ettem, az egyik elvette, és kidobta a suli kerítésén. A másik egyből mozdult és neki lökött a falnak. Nem tudom mit akartak velem csinálni, de egyből levágtam a szitut, amikor az egyik erősen megszívta a nyakam. Amikor a tesód jött és arrébb lökte a bántalmazóimat. Mióta megmentett, azóta vagyunk jóban. Egyre többet találkoztunk, és a "fiú testvéremnek" kezdtem nyilvánítani. -Mikor befejeztem a mesélést, Leigh az oldalamat kezdte simogatni.

-M-Mit csinálsz? -Fogtam meg kezeit.

-Oh. Bocsi. Csak azt hittem fázol. -Mosolygott kajánul. Hát, nem az ő zsánere a hazudozás.

-Vicces. De melletted nem lehet fázni. -Csúszott ki a számon. A számhoz kaptam, de rájöttem, hogy már  kimondtam, és nem tudom vissza szívni. Ijedten néztem fel, de ő csak rám kacsintott. Huh, akkor nem vagyok nagy gázban.

-Akkor inkább induljunk, ne hogy megsüljél. -És lassan, beszélgetve vissza sétáltunk.

***

-Köszönöm a felejthetetlen találkát. -Mosolyogtam még mindig az ajtóban állva.

-Máskor elviszlek pizzázni. De akkor trikóban gyere. -Önkéntelenül is elnevettem magam. A szemtelen modorát valaki gyűlöli, de én kifejezetten megszerettem.

-Megfogadom. Viszont nekem mennem kell. Remélem minél hamarabb megejtjük a találkát. -Lábujjhegyre álltam és puszit nyomtam az arcára. Mosolyogva megpuszilta az én arcom. Becsuktam az ajtót, és aszobám felé tartottam.

     Miért hiányzik máris? Mért szeretném megint látni,
    és belenézni a szemeibe? Mért szeretném ismét    
    megmosolyogtatni?                

Prológus

Sziasztok! Kezdtem egy új blogot, aminek a férfi főszereplője Leigh lesz. 

Jó olvasást! 

Maya

Épp az ágyon szürcsölgettem a teámat, amikor anyum toppant be a szobámba.

-Kicsim, ugye nem akarsz elkésni az iskolából? -Ráncolta homlokát. Én vagyok az osztály szürke kisegere. Fekete hajamat, és világos kék íriszeimet nem veszik észre. Akivel szóba állok, bár inkább úgy mondanám hogy ő áll velem szóba, az Lysander. Öltözködése eltér a többiekétől.  Victoriánus stílusa szerintem jól áll neki. Bár legtöbbször csak a kabátja más stílusú. Míg én fekete pulcsiban, és szürke csőnadrágban járok. Mellé nagyjából, fekete topánkát szoktam fel venni. Minden nap ugyan az a stílus. Lányok közül, néha-néha Violett és Rosalya tud elviselni. A többiek a saját csoportjaikban lógnak. Nem erősségem a tesi, bár nem nevezném magamat bénának.  Amit igazán szeretek, az az ének. Majd gitározni szeretnék, csak hát, nem akarok egyfolytában kunyerálni a szüleimtől. Az utolsó kortyokat még lenyeltem, majd lecsúsztam a lépcső korlátján.

-Szia anyu! Majd jövök! -Mentem a busz felé. A sofőr Melanie nagyon kedves. 40 körüli lehet.  Nem nagyon kérdezgetem.

-Szia kicsim! Vigyázz magadra! -Kiáltott utoljára utánam. A szokásos helyemen foglaltam helyet, az első sorban. Így könnyebben tudunk beszélgetni Mel-lel. Mire el csevegtük az időt, egy-egy puszival elkeszöntünk egymástól. Vettem egy nagy levegőt, és lassan lebotorkáltam a buszról. Először a büféhez indultam, hogy megvegyem a napi salátámat. Hangos trappolást hallottam, és valaki megpörgetett a levegőbe. Ami sikítást eredményezett. Mikor megláttam e felemás színű íriszeket, és a fehéres tincseket, tudtam hogy Lys bolondozik megint.

-Hülye. Megijesztettél. -Boxolom viccesen vállba, és veszem el a salátámat.

-Jól van Bocsi. Ma eltudnál hozzánk jönni? -Dobja át a karját a vállamon.

-Gondolom. Anyám imád téged. Ahogyan én is. -Állok lábujjhegyre, és puszilom arcon.

-Akkor megbeszéltük. Suli után egyből? -Lépünk be az osztályterembe. Mindenki rák kapja tekintetét, amitől én elpirulok. Sokszor szokott engem zavarba hozni Lysander az ilyen akcióival. Sokan  megkérdezték már hogy járunk-e meg ilyenek. Csak barátként tekintek rá, és ő is rám. Örök barátok.

-Okés. Hova ülsz? -Ülök le a harmadik padsorba, a második sorba.

-Maradok hátul Kentinnel. Meg hagylak Rosának. -Értetlenül néztem rá, amikor Rosalya rohant felém.

-Hello manó! -Manó. Na jó, attól még hogy nem vagyok két méteres, nem vagyok Törpilla.

-Szia. Mi ez a boldogság? -Láttam az arcán a levakarhatatlan vigyort.

-Azt hallottam hogy holnap egy új diák jön a gimibe. És egy fiú! -Igen. Rosalya megint akcióban. Na de várjál. Ő nem a tesómmal jár?

-Na de Rosa. Te nem Luke-kal jársz? Ha megcsalod a bátyámat..-fenyegettem a mutató ujammal, de közbe vágott.

-Nyugi tigris. Én rád gondoltam.  Imádom a tesód. -Ez nekem túl sok. Sosem voltam a pasizós fajta. Egyszer Nataniel hívott el ebédelni, de nemet mondtam.Egy, nem az esetem. Kettő, csak egy fogadás volt, és teljesítette a feladatot, de csak akkor nyert volna, ha igent mondtam volna. De ilyen hülyeségekbe nem megyek bele.

-R-Rám? Nem, nem és nem! Ha megint össze akarsz hozni valakivel megöllek. Majd én eldöntöm kinek adom oda a szívem oké? -Először borultam ki. Lysander is ezzel jön. "Nem lehetek az egyetlen pasi az életedben a bátyádon kívül".

-Oké,oké. Felfogtam. -Azzal be is csöngettek matekra.

***

Rosa te is jössz? -Kérdeztem, amikor ki értünk a gimiből.

-Bocsi skacok, de randim van. Puszi! -Majd felrohant a buszra.

-Akkor ketten leszünk otthon anyuddal. -Fúrom magam Lys mellé.

-Ne reménykedj. -kacsint rám.

Mikor beértünk a lakásba zenét lehetett hallani.

-Mindjárt jövök. Várj meg! -Ezzel a szóval itt is hagyott. Talán harmadjára vagyok Lys-nél. Gondoltam iszok egy pohár vizet, de amint beértem a konyhába, valami forró futott végig a szürke farmeromon.

-Banyek! -Ordítok fel, és észre sem veszem, hogy a támadómnak fekete haja van, és gyönyörű fekete szeme. Azt mondtam gyönyörű? Egyfolytában szemeit nézem, és ő is végig mér.

-B-Bocsi. Nem akartam, nem láttalak. -Épp megszólaltam volna, amikor Lysander jött le a lépcsőn.

-Itt meg mi történt? -Öleli át a derekam Lysander.

-Véletlen egymásnak mentünk, és a finom forró teája a nadrágomon landolt. Egyébként semmi érdekes. -forgatom meg a szemeimet.

-Bocs. Maya, ő itt Leigh, a testvérem. Leigh ő Maya. Az én Törpillám. -Itt balhé lesz emberek.

-Örülök, és még egyszer bocsi. -Nyújtja a kezét. Felnézek rá, és mosolya az egek fölé repít. Elfogadom a kéz nyújtást, és megrázom. Hüvelykujjával megsimogatja kézfejem, és belecsókol a tenyerembe.

-Lys, felmegyek a szobádba, és átveszem a nacim. Nálad van ruhám elvileg nem? -Állok vele szembe.

-Persze. Aztán ne nyúlj a cuccaimhoz. -Kiált utánam.

Felmegyek a szobába, aminek kék falai vannak, és fekete szőnyeg borítja a padlózatot.  Benézek a szekrénybe, és megtalálom a rövid, világos farmeromat. Úgy mint reggel otthon, lecsúszok a barna lépcsőkorláton, és talpra érkezem. Meglátom a két testvér párt a nappaliban, és betoppanok a szoba közepére. Lys felé nézek, mire ő fekve meghúzza magát, és megütögeti a mellette lévő helyet. Oda fekszek mellé, és szemügyre veszem, hogy Leigh mosollyal az arcán engem bámul.

-Maya. Te Lys barátnője vagy? -Húzza fel szemöldökét.

-Nem. Csak barátok vagyunk. Legjobb barátok. -Támaszkodom meg a könyökömön, ahogy Lys is, és puszit nyomok ismét arcára.

-Gondolom sokan megkérdezték már. Teljesen úgy néztek ki mint egy pár. -Mosolyog csábítóan. Hűtsetek le, elfogok olvadni. Ha ezt így folytatja, nem tudom mi lesz velem.

       Gyorsan elütöttük az időt.  Amikor távoztam, Lysander felajánlotta hogy haza kísér, mivel sötét volt. Mintha a bátyám lenne. De az a hely már foglalt. Leigh érdekes módon egy öleléssel búcsúzott. Az illata mennyei volt. Legszívesebben el se engedtem volna. Mikor elengedett, belesúgta a fülembe, hogy kiengesztelésül, holnap elvisz ebédelni. Randira hívott?

Remélem tetszett!

Hagyj nyomot magad után! 

xoxox #petuus